15 eves lany vagyok,budapesten lakom.nagyon szeretek(szerettem?) tancolni,ezert elmentem egy muveszeti szakkozepiskolaba,tancmuvesz szakra,csak ez a suli nagyon messze van,250kmre pesttol.ezert kollegiumba mentem.eleinte minden jol ment,de az utobbi ket honapban allandoan honvagyam van,nagyon hianyzik foleg anyukam,a csaladom es mellette persze az itteni barataim.a mostani osztalytarsaim is nagyon kedvesek,mindig probalnak segiteni,ha elojon a sirasom.szinte mindennap sirok,altalaban elbujok a wcben,a koliban pedig kikerot kerek.elotte alig sirtam egesz eletemben,szuleim is alig ismernek ram,most allandoan szomoru vok,es levert.emiatt mar azt se tudom a tancot szeretem-e,mert amiatt h honvagyam van,mar teljesen megutaltam a sulit,es mar a tancot is nehezen tudom elvezni.nem tudom mit csinaljak.felek,ha otthagyom a sulit es visszamegyek pestre egy sima gimie nagyon megbanomes ezzel a tancos jovo is eluszik elolem.raadasul alapvetoen nem vok egy nyilt tipus nehezen baratkozom,ezert most orulok h ebben az osztalyban elfogadnak es szeretnek olyannak amilyen vok,mert sajnos sok baratomrol kiderult mar,h becsaptaak,ezert is nehezen bizok meg emberekben.viszont ha itt maradok,neha ugy erzem mar beleorulok,es legszivesebben meghalnek minden vasarnap amikor visszakell mennem.es nem tudom elkepzelni,h en meg 5 even keresztul (ennyi idos a kepzes) kibirjam ezt.tenyleg nagyon megvaltoztam es attol is felek,h a regebbi,sokkal vidamabb enem,teljesen eltunik,es orokre ilyen maradok.tudom,h ez alapvetoen az en dontesem es senkitol se varom,h helyettem dontson,csak nem.tudom,h mi alapjan dontsek,melyik ,,oldal" mellett szolnak olyan ervek amik hosszutavuak,es melyik mellett olyanok amiket az ido rendbe.tesz.mert a tanccal kapcsolatban is,ha ez csak egy melyvolgy,h epp most nem szeretem annyira,vagy ez vegleges es csak most jottem ra a suli alapjan h ez nekem sok,es nem ez az en utam?valaszat koszonom
Szakértőnk válasza a mit csinaljak?sehogy sem tudok donteni... kérdésre
Kedves
Levélíró!
Azt
írod:
"mar
azt
se
tudom
a
tancot
szeretem-e,mert
amiatt
h
honvagyam
van,mar
teljesen
megutaltam
a
sulit,es
mar
a
tancot
is
nehezen
tudom
elvezni".
Azt
gondolom,
érdemes
lenne
kiderítened,
hogy
szereted-e
a
táncot
és
jól
érzed-e
magad
a
suliban!
Gyakran
előfordul,
hogy
az
emberben
teljesen
ellentétes
érzések
is
megférnek
egymás
mellett,
ugyanazzal
a
dologgal
kapcsolatban
és
ilyenkor
segíthet,
ha
megpróbáljuk
külön-külön
megvizsgálni
ezeket.
Amennyiben
arra
jutsz,
hogy
tényleg
nem
szeretsz
táncolni
és
nem
szeretnéd,
ha
a
jövőd
a
táncról
szóljon,
valóban
felmerül,
hogy
valami
új
irányba
tereld
az
életed.
Azonban,
ha
arra
jutsz,
hogy
szeretsz
táncolni
és
jól
érzed
magad
a
suliban,
amellett,
hogy
most
átmenetileg
kicsit
elárasztottak
a
honvágy
keltette
negatív
érzések,
talán
jó
ötlet
lenne,
ha
adnál
magadnak
egy
kis
időt.
Kitalálhatsz
akár
olyat
is,
hogy
elhalasztod
a
döntésedet,
tudatosítva
magadban,
hogy
bármikor
haza
mehetsz
és
befejezheted
a
sulit.
Tűzz
ki
magadnak
egy
határidőt
és
addig
fordítsd
arra
az
energiáidat,
hogy
az
otthon
utáni
vágyakozás
helyett
kitaláld,
jól
tudnád-e
érezni
magad
a
suliban,
táncolva,
olyan
emberek
között,
akikel
kedvelitek
egymást!
Addig
is,
hétvégente,
otthon
érezd
jól
magad
és
tudatosítsd
magadban,
hogy
az
egy
olyan
hely,
ahova
bármikor
visszatérhetsz!
Hajrá!