Nem értem őket...
Szüleimmel mindig is jó kapcsolatom volt és jelenleg is jó kapcsolatban vagyunk de inkább apámmal. Semmi gond nincs köztünk, néha akadnak nézeteltéréseim, mindig nekik adok igazat.
Párkapcsolatban élek lassan 3 éve, én 18 a barátom 20 éves. Eddig semmi probléma nem volt avval, hogy mikor jön le hozzám, és meddig marad. Pár hónap múlva meg volt szabva, hogy hétköznaponként 10-11 óra, hétvégén este max 12-ig lehet. Viszont most problémát okoz a szüleimnek, hogy itt van nálunk a barátom. Tisztességes ember, dolgozik, nem fogyaszt alkoholt, nem dohányzik. Számomra ő tökéletes, nagyon szeretem őt, és ő is engem. Kiegészítjük egymást. Főiskolára járok, 1. éves vagyok, így előfordul, hogy nincs 1., 2., órám, de ezalól se tesz kivételt apám. Most sokkal szigorúbb, hogy mennyi ideig lehet nálam a barátom, Tőlem nem messze lakik, és általában ha készülnöm kell a következő napra, hogy dolgozat lesz, vagy kiselőadásom, megkérem a barátomat hogy majd csak másnap jöjjön.
Úgy érzem, hogy apám félt a barátomtól, pedig elég jól ismerik egymást. Régebben azt mondta, elfogadja őt, bár a viselkedése a barátommal szemben nem változott. Mostanában nem engedi, hogy 10 óránál tovább maradjon. Attól fél, hogy a tanulás kárára mennek ezek a találkozások? Avval fenyeget apám, ha 10 órától tovább marad, akkor másnap nem fogja beengedni a házba. A másik dolog az, hogy szoktam néha a barátoméknál menni, de apám azt is megszabta, hogy csak vasárnap mehetek. Jóban vagyok a barátom anyjával, testvérével és a keresztfiával. Szinte "családtagnak" tekintenek, a gyerek engem hív a "keresztanyjának". Fogalmam sincs, hogy mi lehet a probléma, elszomorít engem és a barátomat is. Nem feküdtem le a barátommal, nem kerültem semmilyen problémába vele, nem bántott engem soha. Mi lehet a probléma? Van egy 21 éves bátyám, akinek nincsen célja, iszik néha és dohányzik, nem akar dolgozni, a szüleim szoktak vele veszekedni, de elnézik neki. Én ha valami apró hibát vétek, pl elfelejtem kitakarítani valamelyik szobát, szinte "leszedik" a fejemet. Nem vagyok irigy a testvéremre, csak nem értem miért különb ő mint én. Nagyon elszomorít ez engem, hogy még a haverjai néha itt alszanak nála, rá nem szólnak, viszont én ha a barátommal vagyok, akkor mindig van valami probléma.
Mindent megteszek, amire kérnek, segítek nekik, nem feleselek nekik vissza, nekik adok igazat. De nem tudom elviselni, hogy a bátyám munkanélküliként tétlenkedik itthon, ha tudnék, én is segítenék a szüleimnek, dolgoznék, csak a tanulás mellett nehéz lenne. Nem tudom mit tegyek, mi lehet a probléma. A barátomat pedig nem szeretném elveszíteni, mert ő nekem a mindenem, akire támaszkodhatok...
Szakértőnk válasza a Nem értem őket... kérdésre
Kedves Levélíró!
Sajnos én is legfeljebb csak tippelgetni tudnék, hogy apukád miért tart ilyen szorosan. Igazad van abban, hogy 18 évesen ennél már kicsit nagyobb önállósággal, tágabb keretekkel is jól elboldogulnál, de láthatóan apukád nem ezen a véleményen van. Nem is biztos, hogy a barátodtól félt téged. Nekem inkább az jutott eszembe, hogy a bátyád mintha kicsit kicsúszott volna szüleid kezéből és úgy tűnik, hiába csinál, amit akar, nem sikerült még önállóan megállnia a lábán. Biztos vagyok benne, hogy ez rossz a szüleidnek és talán pont attól féltenek, hogy ha nem tartanak szorosan, te is így elengeded magad.
Beszélj apukáddal, kérd meg, hogy adjon neked esélyt bebizonyítani, hogy tudsz kicsit önállóbban is jól működni az életedben. Húzzatok együtt kicsit tágabb határokat és jelöljetek ki próbaidőt. Esetleg avasd be jobban abba, hogy hogyan kell főiskolásként készülni, mikor mit kell megtanulnod, hogy van az, hogy tényleg nem kell bemenned órára. Talán neki az eddigi évek után átláthatatlan ez a rendszer és megnyugodna, ha tudná, hogy működik. Mindenképpen azt javaslom, hogy állj ki magad mellett és igyekezz ennél kicsit nagyobb önállóságot szerezni magadnak! Akkor apukád is láthatja majd, hogy minden rendben van veled és kevésbé igyekszik szorosan tartani.
Hajrá!
