Barátság és szülők
2012.04.18.
Tisztelt szakértő! Legjobb barátom szülei mostanában tettek pár furcsa megjegyzést velem kapcsolatban, ami aggodalomra ad okot. Azt kérdezték a barátomtól, hogy "minek annyit találkozni?", meg azt mondták neki "nem kéne ennyit találkozni vele" (rólam van szó). Igazából azért nem értem, mert az a "sok" találkozás, amire ők gondolnak, az átlag heti egy, az egyik hétvégi napon - tehát egyáltalán nem gondolom soknak. A másik pedig, ami miatt furcsa, hogy elvileg a szülei engem bírnak, nagyon megbíznak bennem, és ezen a megjegyzésen kívül, amit írtam soha egy rossz szót nem tettek rólam (a hátam mögött sem), sőt, inkább csak jókat - ezt a barátom mondta.
Igazából ez még tényleg nem lenne a világ vége, csak félek, hogy valami gondjuk lehet velem, és a későbbiekben ez inkább csak rosszabb lesz, de javulni nem hiszem, hogy fog. De igazából nem tudom, hogy micsoda, hiszen tényleg semmi rosszat nem csináltam. Amit tudok, az annyi, hogy a szülei azt mondják neki, hogy velük alig van, meg leszarja őket. Talán azt érezhetik, hogy velük kevesebbet van, mint eddig. De ez egészen biztosan nem miattam van. A barátom is mondta, hogy mostanában nem jön ki velük, sokat veszekszenek, és ilyenkor inkább elmegy a szobájába. Szerintem a szülei azért gondolják, hogy miattam lehet az egész, mert velem találkozik sokat, én ismerem jól. De én a barátomnak mindig is mondtam, hogy a szüleivel legyen jóba, és nem, hogy szülők ellen szóltam volna (ahogy azt sok gyerek teszi), hanem éppen mellettük. Ezt persze nem hiszem, hogy mondta a szüleinek.
Mi lehetne a megoldás, hogy ez a kezdeti rossz állapot ne legyen még rosszabb? A legkorrektebb az lenne, ha meg tudnánk beszélni, de természetesen gyerekként nem állíthatok oda hozzájuk, hogy szeretnék ilyenekről beszélni (legalábbis szerintem ez így nem illik, és ugye nem is nekem mondták ezeket a megjegyzéseket, hanem a barátomnak). Remélem, most még nem késő. De mégis mit tehetnék?
Köszönöm szépen!
Igazából ez még tényleg nem lenne a világ vége, csak félek, hogy valami gondjuk lehet velem, és a későbbiekben ez inkább csak rosszabb lesz, de javulni nem hiszem, hogy fog. De igazából nem tudom, hogy micsoda, hiszen tényleg semmi rosszat nem csináltam. Amit tudok, az annyi, hogy a szülei azt mondják neki, hogy velük alig van, meg leszarja őket. Talán azt érezhetik, hogy velük kevesebbet van, mint eddig. De ez egészen biztosan nem miattam van. A barátom is mondta, hogy mostanában nem jön ki velük, sokat veszekszenek, és ilyenkor inkább elmegy a szobájába. Szerintem a szülei azért gondolják, hogy miattam lehet az egész, mert velem találkozik sokat, én ismerem jól. De én a barátomnak mindig is mondtam, hogy a szüleivel legyen jóba, és nem, hogy szülők ellen szóltam volna (ahogy azt sok gyerek teszi), hanem éppen mellettük. Ezt persze nem hiszem, hogy mondta a szüleinek.
Mi lehetne a megoldás, hogy ez a kezdeti rossz állapot ne legyen még rosszabb? A legkorrektebb az lenne, ha meg tudnánk beszélni, de természetesen gyerekként nem állíthatok oda hozzájuk, hogy szeretnék ilyenekről beszélni (legalábbis szerintem ez így nem illik, és ugye nem is nekem mondták ezeket a megjegyzéseket, hanem a barátomnak). Remélem, most még nem késő. De mégis mit tehetnék?
Köszönöm szépen!
Szakértőnk válasza a Barátság és szülők kérdésre
Kedves Levélíró!
Eléggé úgy tűnik, mintha ez az egész probléma téged csak érintene, de valójában egyáltalán nem a tiéd, hanem a barátod és a szülei kapcsolatáról szól. Mint írod, nem is veled van bajuk a szüleinek, hanem azzal, hogy úgy érzik, "velük alig van, meg leszarja őket". Nem gondolnám, hogy direkt módon jó ötlet lenne beleszólnod. Inkább beszélj a barátoddal arról, hogy mi a gond a kapcsolatukban, miért távolodott el a szüleitől. Talán együtt könnyebben rájöhettek, hogy hogyan lenne jobb a kapcsolatuk.
Hajrá!
