lélekbuvár

elősször is elnézét ha hosszu leszek de próbálom röviden... szóval az lenne a problémám hogy retenetesen boldogtalannak érzem magam semmi nem okoz örömöt.Mindig tűzök ki magamnak célokat amit el is szoktam érni de ez sem tesz boldoggá jogositvány,nyelvizzsga semmi . Aztán alapvetően kiábrándultam az emberekből annyira sok érdekember van és már nem tudok bizni a baratságban ,a párkapcsolatban még ugy sem, de talán már igazán semmiben Ttudom h egy 17 éves D vitamin hiány miatt depresszióban szenvedő komolytalan tininek gondolnak sokan de egyszerüen tényleg ugy érzem h végtelenségig kiábrándultam az egész életből.Nem találom a boldogságot mret egyszerüen már el sem tudom képzelni mitől lennék az és igy nem tudok elindulni a boldogsághoz vezető uton...Nem tudok hinni az emberi kapcsolatok őszinteségébe mert egyszerüen minden kapcsolatot áthat a z egyén önzése. Nem vagyok kitünő tanuló bár jó eszem van hamar tanulok de nem tudom miért én nem tudnék stréber tipus lenni egyszerüen olyat nem tanulok ami nem érdekel másrészről meg a lustasággal is küzdök.Dehát ha kitünő lennék se lennék egy szállal sem boldogabb sem ha milliáros sem ha stb. semmit nem tudnának mondani amitől a lelkem mélyén igazán boldog lennék talán ahogy szoktam felszinesen kis ideig tudnék aztán hajkurásznám az újabb célokat de ennyi , Nem tudom mi a bajom de már ez a lehangolt kiábrándultság megemészt.Remélem valamennyire sikerült körbe irnom a problémámat és előre is köszönöm a rám szánt időt és segitséget!