Kérdés címe...

2011.12.25.
Jó napot. Már régebben is töprengtem ezen, hogy ha nem akarunk valamire gondolni, akkor arra gondolunk. És ez néha nagyon aggasztó tud lenni. . . Beteg volt a mamám.. és nagyon féltem,. hogy baja lesz...Imádkoztam meg minden, és egyszer egy hang megszolalt bennem, hogy bár meghalna.. de én ezt nem akartam..és saját magammal veszekettem, hogy szeretném, nem szeretném.. Miért van ez? Anyukám azt mondta, tul sokat gondolkodok.. És ha tudom, h valamilyen gondolat felidegesít, akkor epp arra gondolok... De viszont ha elfoglalom magamat, ilyeneken nem is jár az agyam... Ez normális? És van, hogy próbálom visszafojtani e gondolatokat, de ha végiggondolom, felidegesítem magam... Köszönöm segítségét.

Szakértőnk válasza a Kérdés címe... kérdésre

Kedves Levélíró!

Teljesen normális, amiről írsz. Azért van ez így, mert amikor gondololunk valamire, az többnyire képi formában jelenik meg előttünk. Gondold csak végig, például azt sem lehet elképzelni, hogy a kutya nem fekszik a küszöbön, mert rögtön megjelenik előtted képi szinten, hogy ott a kutya a küszöbön. Ugyanez történhet veled, amikor azon kezdesz el gondolkodni, amitől félsz. Az, pedig, hogy "bár meghalna" lehet egy teljesen természetesen felbukkanó gondolat a részedről, mely arról szólt, hogy ennél a bizonytalanságnál még a biztos rossz is jobb lenne. Ne izgulj, nincs semmi gond a működéseddel! Amikor elkezdenél túlgondolkodni olyan dolgokat, melyeken nem tudsz változtatni, valóban segíthet, ha eltereled a figyelmedet valami kevésbé aggasztó irányba.

Minden jót!

Hasonló kérdések

Cikkek a témában

Rizikókalkulátor