hatalommánia

ora 2011-10-02 01:04:42
Jó napot! 15 éves fiú vagyok, és az a problémám, hogy nem tudok dűlőre jutni az érzelmeimmel. Még anno kialakult bennem egy erős érzelmi elfojtás életem negatív tapasztalatai miatt, amiből mára az maradt meg, hogy tudatosan nem folytok el semmilyen érzelmet, és figyelek rá, hogy felismerjem, ha érzek bármit is, csak egyszerűen nagyon sok mindentől nem függök érzelmileg és nem is akarok. Mondhatnánk buroknak, flegmatizmusnak, de egyszerűen csak ezt látom a legértelmesebbnek a céljaim elérésének érdekében. Nem akarok a "most" élményei, érzései után kajtatni, csak amennyire megköveteli az egészségem. Például nekem a csók csak csók. Fizika és semmi jó érzés közben, kivéve, hogy másnak ezzel örömet szereztem és némi sikerélmény, hogy jól csinálom. Persze a szex közbeni pozitív fiziológiás változásokkal semmi bajom. Úgy látom, az a tendencia figyelhető meg, hogy racionális alapokra helyeztem az érzelmi beállítottságomat. Valószínűsíthetően apám bunkósága és érzelmi önzősége, de anyagi és intellektuális gondoskodása miatt a fő célom a hatalom lett. Ezzel együtt elsajátítottam a determinizmust is, amibe magamat is belelátom(némi időeltolódás kell a megértéshez persze), és emiatt automatizáltan látom mások viselkedését és reakcióit. Persze igyekszem folyton tanulni és minél nagyobb látókört kialakítani magamnak(ami megy is rendesen), de némi problémát okoz például a társas kapcsolatokban, hogy elérek gyorsan egy olyan szintet, amikor számíthatok mások jóindulatára(ami egyszerű jövöbeli kapcsolati tőke általában) és utána már nem érdekelnek. És ezt el is tudom fogadni. De elméletileg ez az életstílus sok elfolytással jár, amit én nem érzékel(het)ek. De mégis semmi kedvem változtatni rajta, mert így jól érzem magam, és ez tűnik a leghasznosabbnak a céljaim elérése szempontjából(tehát a hatalomért). Arra gondoltam, hogy ha találnék valamilyen elfoglaltságot, ami közben levezethetném ezt az elméletileg szépen gyűlő érzelemkupacot, akkor ez így fenntartható lenne, de nem vagyok benne biztos. Ez lenne a kérdésem. Lehetek-e hosszú távon ennyire számító és racionális, miközben a stresszt levezetem mások számára nem káros módon, vagy ez így nem fenntartható és előbb-utóbb a képességeim, a kapcsolataim vagy az egészségem rovására fog menni? Előre is köszönöm a válaszát és elnézést, de én így látom a világot. :)

Szakértőnk válasza a hatalommánia kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, nagyon tisztán látsz magaddal kapcsolatban bizonyos dolgokat és ez mindenképpen segítségedre lehet a jövőben. Amikor esetleg azt érzed, hogy valami mégsem kerek és nem vagy igazán boldog, fogod tudni, hogy mivel fordulj pszichológushoz, milyen változáshoz kérd a segítségért. Persze az is lehet, hogy sosem fogod azt érezni, hogy változtatni szeretnél, de ez is a te döntésed lehet.

Azt a kérdést tedd fel magadnak, hogy vágysz-e kapcsolatokra, szeretnél-e valóban közel kerülni valakihez, vagy megfelel az, hogy "burokban" élsz és így véded magad az életednek ettől a részétől. Így a csók valóban csak egy csók, hiszen nincs benne közelség, érzelmi együttlét, de nincs benne az a sebezhetőség sem, ami akkor lenne, ha beleadnád önmagad és megismerhetnék azt, aki a "burkon" belül van. Így könnyen előfordulhat, hogy soha nem tud senki eléggé közel kerülni hozzád ahhoz, hogy boldoggá tegyen és magányosnak érezheted majd magad.

Az is problémát jelenthet, ha majd a jövőben valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd a munkádban és elveszíted akár csak átmenetileg is a kontrollt. Ha ennyire csak a hatalom és az életednek a tudatos irányítása számít neked, akkor ezen a területen is kicsit sérülékenyebb lehetsz és jobban megviselhet, ha valamiért kudarcot vallasz.

Az érzelmekről pedig azt gondolom, hogy mindenképpen életünk részei, nem lehet őket teljesen kizárni és ha másképpen nem, akkor tudattalan szinten vagy testi tünetek formájában megjelennek.

Minden jót kívánok!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések