Depresszió??

ora 2011-09-27 20:02:09
Kedves Szakértő!
Én egy 16 éves lány vagyok, és igazából az utóbbi években mindig meg akartam változni, változtatni az életemet, mert mindig rosszul éreztem magam. Úgy érzem, h nincsenek barátaim, az osztályközösség alakul, de nélkülem, mindenki kitűnően elvan nélkülem, senkinek nem hiányzom... Minden évben és szünet után elhatározom, h megválzotom, kinyílok, sok barátom lesz... De ez nem elég. Tényleg meg kellene változnom. Egyébként nem vagyok olyan béna, mindenki által utált, nagyon néha, amikor olyanom van, tudok tök közvetlen lenni az emberekkel, jól érzem magam, de általában nem lehet észrevenni. Ha kérdeznek tőlem valamit (fiúk) akkor válaszolok tök normálisan, de úgy nem teperek h észrevegyenek. Tudom, kellene, de egszerűen nem bírok. Van amikor így bezárkózom, mint egy kagyló, és csak figyelem, mi megy a világban körülöttem, ha valaki rámnéz, mosolygok, h álcázzam a lelkemben dúló vihart, nehogy azt higgyék valami bajom van, de közben szeretném, h megkérdezzék, mi a baj, hogyan segíthetnek... ha megkérdezik, akkor persze azt mondom, semmi, jaajj, dehogyis, és aztán meg nem foglalkoznak azzal, h ilyen vagyok, közben úgy érzem magam mindig, h el akarom bőgni magam, és ezen az állapoton nagy nehezen tudom csak magam túltenni. Eddig kb 2-szer jelentkezett, mindkétszer ebben a hónapban, először kb 2 hete, az osztálykiránduláson, ahová úgy indultam el, h na most tök jól fogom érezni magam, a fiúkkal is összebarátkozom, miden szuper lesz. A vonaton kártyáztunk többen, az nagyon jó volt, ott még jól éreztem magam, de aztán a megérkezés után, amikor kisebb csoportokban elmentünk kajálni, kivonódtam a társaságból. Nem tudom, mi bajom volt, vagy miért történt így (egy olyan sorozatról is beszélgetttek mondjuk, jó sokat, amit én sosem láttam és azon poénkodtak meg megbeszélték, h ki kicsoda) és mindig azt éreztem, h elhanyagolnak, senkinek sem hiányzom, le se szarnak, és megint az a csaj maradt nekem, akit így mindenki lenéz meg nem szeretnek túlzottan, nekem nincs vele semmi bajom, néha túl sok belőle ,de azért aranyos és szeretem, viszont nem akarok folyton vele lógni, néha dumálunk és kész, de még ő lógot ki egy kicsit a társaságból, de ő ezt kompenzálja azzal, h fotóz, mindnekihez szól, mindenen nevet, és azért jól elvan, stb. A kiránduláson egész végig ilyen voltam, sokszor csak ültem, és magam elé néztem, és akartam, h jobban legyek, de nem ment. Mindkét este bőgtem is, első este elmondtam 2 lánynak is a problémáim, azok vigasztaltak, dehát nem lett sokkal jobb.... Az ital persze felszabadított, és így egy jó estém is lett, akkor körbe körbe jártam, mindenkihez odamentem (na jó, nem mindenkihez, de sokkal kevesebb gátlásom volt) és jól éreztem magam. Általában nem vagyok depressziós, csak kissé csöndesebb, félnkebb fajta, ezen szeretnék úrrá lenni valahogy, de mostanában beleesek ebbe a gödörbe, és csak sírni van kedvem. Ma is előjött rajtam, de azért, mert tegnap tudtam meg, h a szüleim munkája megszűnik, lehet, h mégsem, találnak valami kiskaput, de kicsi rá az esély. Van tartalékunk egy időre, de eddig sem voltunk túlzottan eleresztve, családilag már jó sok ideje nem voltunk nyaralni, igaz, én voltam külföldön nyelvet tanuli, meg ilyeneket biztosítottak nekem, de eddig sme volt az, h ha elmegyünk vásárolni kapok 5 felsőt meg 3 nadrágot. És a pénz nekem nagyon fontos, főleg azért, h csinos lehessek, de mondom, eddig is nagyon kevés cipőm, stbm volt, de hát nem kezdhetek nyavalyogni, megértem. Na hát ezért a pénz dolog miatt voltam ma ilyen, de az utolsó tanórán tani a már tényleg alig bírtam visszatarni a bőgést, aztán egyedül is indultam haza, mert a többiek már elmentek, mire kijöttem a vécéből. Nagyon rossz volt, és tudom, a pénzen nem tudok segíteni, de szeretném magamat kihőzni a gödörből és barátokat szerezni, fiúkkal is barátkozni és nem depressziósnak lenni. Köszönöm tanácsát.

Szakértőnk válasza a Depresszió?? kérdésre

Kedves Levélíró!

Gondolj csak bele, egy csukott kagyló felkeltheti az emberek kíváncsiságát annyira, hogy egyszer-kétszer bekopogtassanak és megkérdezzék, mi újság odabent, de hosszabb távon, mivel nem ismerik őt, valóban nem köti le a figyelmüket. Így a kagyló könnyen érezheti, hogy ő senkinek sem hiányzik. Talán ha gyakrabban kidugná a fejét és engedné, hogy megismerjék, könnyebb lenne a helyzet és hagyna olyan mély nyomot a többiekben, hogy nekik is hiányozzon a jelenléte, örüljenek neki, ha megjelenik köztük. Menj oda te hozzájuk, ne arra várj, hogy ők kezdeményezzenek! Emlékezz vissza, amikor az alkohol hatására kicsit oldódtak a gátlásaid, milyen jól alakult az este! Alakítsd úgy a helyzeteket vagy keress olyan helyzeteket, melyekben könnyebben részt tudsz venni a társaságban és úgy nem fogod azt érezni, hogy senki sem hiányol, sőt, minél többet vagy aktívan együtt a többeikkel, ők is annál jobban fogják keresni a társaságodat a jövőben.

Ha úgy érzed, egyedül nem tudsz ekkora változtatásokat meglépni, fordzulj bátran pszichológushoz segítségért!

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések