#Suli, munka

Erőszak az iskolában: Európában aggasztó a helyzet

2010.07.30.
2 perces olvasási idő

„Halálos késelés egy francia gimnáziumban”,”Ámokfutás az iskolában”,”Megvertek egy kaposvári diákot, életveszélyes az állapota” – a hírhedtté vált columbine-i ámokfutás óta egyre többször lehet ilyen című cikkeket olvasni.

Hogy valóban növekszik-e az iskolákban elkövetett erőszakos megnyilvánulások száma, vagy csupán a média kürtöli szét és erősíti fel az eddiginél jobban a mindig is létezett iskolai agressziók híreit – erre az EU tagállamaiban (külön-külön) keresik a választ.

Ausztria: minket is ütöttek

Március utolsó napján bűnbánó szertartás volt a bécsi Stephansdomban: az osztrák katolikus egyház papjai által egykoron megrontott gyermekek szülei mondhatták el régóta magukban hordozott történetüket, bánatukat. Eddig 566 szexuális zaklatási esetet jelentettek a hajdani nebulók, ez késztette arra az osztrák katolikusok vezetőjét, Christoph Schönborn érseket, hogy megrendezze a különleges estet. Az ódon falak között ő maga elismerte a bűnöket, s azt is, hogy a napvilágra került eseteket az utóbbi másfél évtizedben az egyházpolitikusok igyekeztek eltussolni. Most viszont arra is fény derült, hogy a paptanárok nem csupán szexuális vágyaikat vezették le a tanulókon, hanem gyakran verték is őket.

Egyébként is egyre több, az 1970-es–1980-as években volt diák emlékezik vissza az osztrák lapok olvasói rovatában arra, hogy tanáraik rendszeresen fenyítették őket. Fiúkat, lányokat egyaránt. Az egyik hajdani diák beszámolója szerint a tízéves érettségi találkozón utólag több tanára is bocsánatot kért tőle azért, hogy eljárt a keze. „Egy egészséges pofon sohasem árt” – vallották valaha tanárok és szülők egyetértően, mondván, őket is verték annak idején, s hogy még az ötvenes-hatvanas években is bevett fegyelmezési eszköznek számított a testi fenyítés.

Ausztriában csak 1989-ben hoztak törvényt arról, hogy tilos a nevelés során erőszakot alkalmazni. Az olvasói levelek tanúsága szerint azonban a pofozkodás máig nem tűnt el teljesen, különösen nem vidéken.

A fordított esetekről, amelyekben diákok támadnak tanáraikra, Ausztriában keveset hallani. A hagyományos tekintélyuralmi rendszer még maradványaiban is többnyire elriasztja a tanulóifjúságot a nyílt ellenállástól, a direkt agressziótól. Annál inkább köztudott, hogy az általános és középiskolai tanulók között milyen gyakori az agresszió, akár annak fizikai, akár pszichikai formájáról, akár a verbális erőszakról, akár a vandalizmusról van szó.

A WHO 2007 áprilisában 35 országra kiterjedő vizsgálatot végzett az úgynevezett bullying jelenségéről, a tanulók közötti fizikai és lelki erőszak meglétéről. Ausztria – Németországgal holtversenyben – a szégyenletesnek mondható második-harmadik helyre került Litvánia mögött. Az adatok szerint a 11 éves lányok 14, a fiúk 20 százaléka esik áldozatul társai „macerájának”, méghozzá csaknem heti gyakorisággal (havonta háromszor), a 13 éveseknél a lányok 17, a fiúk 23 százaléka, a 15 évesek csoportjában 10 és 15 százalék számolt be ugyanerről. Ami pedig az agresszió elkövetését illeti, a 11 éves lányok 6, a fiúk 14 százaléka vallotta be, hogy volt már tettes, a 13 éveseknél már a lányok 15, a fiúk 26 százaléka ismerte be ugyanezt, míg a 15 éveseknél 16, illetve 30 százalék. (Hogy a kor előrehaladtával az agresszió a gyakoribb, vagy az őszinteség a nagyobb, arra nem adott feleletet a kutatás.)

(eduline; Földvári Zsuzsanna–Vásárhelyi Júlia)