Főoldal / Fórum / LÉLEK / Házasság, hiszel benne?

Házasság, hiszel benne?

2011-02-21 19:51:47
gyanna
gyanna válaszolta erre: Lilienn, 2011-02-21 21:47:35
Dátum 2011-03-05 21:02:14

pontosan

leírtad az összes gondolatomat a témáról. nem is hittem volna, hogy nem csak nekem van ilyen szüleim által hülyének titulált véleményem:)
Nika
Nika válaszolta erre: Lilienn, 2011-02-27 21:32:18
Dátum 2011-02-28 09:32:00

:)

Igen, amiket mondtál azokkal teljes mértékben egyetértek, és igen, ez csak az én álláspontom, ettől még mindenki úgy csinálja, ahogy neki jólesik.
Amúgy valójában sem a házasodással, sem a nem házasodással nincs valójában gond... sosem az eszme a gond, hanem az, hogy az ember tökéletlen mivolta sorozatos baklövéseket von maga után. És bizony ezeket nem tudjuk megkerülni, mindenki hibázik. A külömbség az emberek között ott rejlik, hogy van aki tanul a hibáiból, van aki soha (mint pl. egyeseknél a megcsalás).
A házasságról amúgy volt/van egy olyan elképzelésem is, hogy valójában azelőtt megtörténik, mielőtt hivatalosan is megkötnénk, mert ha már van egy viszonylag hosszú kapcsolatom, és a párommal testileg-lelkileg öszeköttem magam, az valahol ugyanaz. Szóval ha ezt vesszük én már másodszor vagyok házas:))) hülyén hangzik de mindegy is. Szerintem nekem azért fontos a hivatalos, !templomban! kötött eskü, mert a szüleim mindig úgy neveltek, hogy az Istenben való hit fontos szerepet játszodjon az életemben.
Lilienn válaszolta erre: Nika, 2011-02-24 08:48:22
Dátum 2011-02-27 21:32:18

egyénre szabott boldogság

Természtesen nem lehet elítélni senkit a nézetei miatt, akár házasságpárti, akár nem. Tetszik, hogy nem elvetni akartad az álláspontomat, hanem érvekkel próbálsz meggyőzni. Vagy lehet, hogy nem is meggyőzni szeretnél, csak egyszerűen a saját véleményedet közölni.
Elárulom, engem is ugyanúgy személyes okok vezettek erre a következtetésre, mint téged.
Az, hogy felelősséget vállalsz valakiért, és mások előtt is felvállalod ezt szerintem is nagyon fontos.
De úgy vélem, ez az egész BENNED dől el, és sokan enélkül is megkötik a házasságot fiatalon. Amikor még nem az számít elsődlegesen, hogy milyen belső értékei vannak a másiknak, vagy, hogy mennyire passzoltok egymáshoz szellemileg, értékrendileg, esetleg akár anyagilag is. Sokkal meghatározóbb szerintem a fizikai vonzalom, és ez vihet el egy olyan irányba, aminek néhány év múlva kudarc a vége. És igazából akkor és ott már mindegy hogy az elváláshoz papírok is kellenek, vagy csak szavak. Mindkettő ugyanannyira fáj és ugyanolyan rossz. De mégis, valahogy egy zátonyra futott kapcsolat vagy egy zátonyra futott házasság között nagy különbséget teszünk.
Nem mondom, hogy rossz a házasság, vagy, hogy nem kell férjhez menni. Hiszen ez a kultúránk része, és akárhogyan is próbálunk, nem tudunk kibújni ez alól a "társadalmi nyomás" alól. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem ez két ember össztartozásának legfőbb szimbóluma, és nem szabad, hogy e körül a dolog körül forogjon minden. Sokkal inkább a kapcsolatról kellene beszélni, és azt a sok látszatból működő mázat kellene tisztára mosni, amit eköré kerítenek. Mert, ha valakit csak az rettent el attól, hogy megcsalja a partnerét, vagy, hogy ne hagyja el, hogy házas, szerintem az már régen rossz. Én személy szerint nem a klasszikus modellre vágyom, de nyilván ez mindenki számára egyéni dolog. Valakinek ez válik be, és valakinek más. Mindenki keresi a saját útját remélhetőleg egy társsal. Nincs recept rá, hogy kivel lesz jó, és nem tudhatod előre, hogy mi sül ki belőle. Csak érezni kell a másikat, meg persze jó döntéseket hozni... Jól szeretném csinálni ennyi az egész! (Ebbe még belefér egy házasság is, mondjuk hetven évesen, 40 együtt töltött év két gyerek, és hat unoka után :)))
Nika
Nika válaszolta erre: luigi, 2011-02-24 16:03:54
Dátum 2011-02-25 07:00:53

.

Azért az őskorra azt hiszem nem nagyon lehet alapozni. Ebből a korból elég kevés és bizonytalan információkkal szolgál a tudomány... Amúgy ha mégis erre alapoznánk, a törzsekben is elég hamar kialakultak mindenféle rítusok és szokások, honnan tudhatnánk, hogy nem-e ünnepelték bizonyos formában a házasságot?

És ha már kitértél a modern világ problémájára, a pénzre... Nem mondom, hogy nincs igazad, tényleg nagyon elfajultak a dolgok, de azért minden kornak megvolt a maga bálványa. És nem minden embernek a pénz az elsődleges. Fontos, de nem elsődleges.
Valójában nem a pénzzel van gond, hanem az emberek hatalom iránti vágyakozásában és ez az, ami minden korban sok jó eszmét tönkre tudott tenni.
luigi írta:
Dátum 2011-02-24 16:03:54

őskor vs. modern világ

Sziasztok, olvasva a hozzá szólásokat, azon gondolat menet vetődött fel bennem, hogy régen ugyebár amikor az ember kőszerszámokkal halászva, vadászva, gyűjtögetve élt, nem volt semmi féle nagy könyv ahova bejegyezhették volna, egyes emberek összetartozását. Viszont az ember ugyan úgy elment halászni vadászni, h fenntarthassa a családját, és a modern világban megfogalmazódott felelősség, a legősibb génjeinkbe programozott "fajfenntartással" egyenlő. DE ha nyitott szemmel élünk a világban, észre vehetjük hogy ez az állat világban még mindig ugyan úgy van (pl oroszlánok, vagy majmok). A legfőbb probléma a mai modern világban h nem vagyunk érdekeltek a nemzésben, faj fenntartásban, mert manapság a pénzben érdekeltek a leginkább az emberek, ami köztudottan kevés van mindenhol. Ugyanis régen a jólétet a mamut (természetes dolog) jelentette, ma meg a pénz (mesterséges, emberek által szabályozott dolog).

Hát nagyjából ennyit a házasságról, bocs h ennyire elvonatkoztattam, de mindennek van gyökere, még ennek is. Amúgy meg egyik nem sem egész a másik nélkül, és talán ez az egyik élet célunk.
Nika
Nika válaszolta erre: -=mike=-, 2011-02-23 19:03:31
Dátum 2011-02-24 08:48:22

.

A testvérek és bármilyen más rokonok szerintem nem vehetőek ebbe a kategóriába. A vérszerinti rokonainkért többnyire akkor is felelősséget vállalunk, ha nem szeretjük őket, csupán azért, mert már megvan a kötelék.
Mivel nem tudom jobban elmagyarázni, hogy mire is jó a házasság, felhozok két személyes példát.

1. Négy évig jártam a volt barátommal. Szerettem őt, és ha valaki azt merte volna mondani, hogy nem leszünk örökké együtt, menten hisztirohamot kaptam volna. És bár nem mondta ki (és én sem), tudtuk, hogy mindkettőnk fejében ott forog már a házasság gondolata, de én még fiatal voltam és egyetemre készültem. Amikor távol kerültem tőle, és egy hónap után újra találkoztunk, csak akkor jöttem rá (négy év után!!!), hogy mindvégig becsaptam magam, mert nem illünk össze, és már nem szeretem őt. Szakítottam, és persze mindketten szenvedtünk. De ha eközben pl. megkérte volna a kezem, nagyon sokszor végig kellett volna gondoljam a dolgot, míg erre a következtetésre jutok. És ha még észre se vettem volna... Házasság után már nem lehet csak úgy visszalépni... mármint lehet, csak jellemtelenségre vall.

2. Édesanyám 18 évesen nagyon szerelmes volt egy tanárába, ami viszonzatlan szerelem maradt. Közben az édesapám évek óta szerelmes volt belé, és anyum végül annyira vágyott a szeretetre, hogy engedett neki. Aztán közbejöttem én, így jöhetett a házasság. 20 év kínszenvedés volt mindhármunknak, és még most is szenvedünk miatta. Ennek ellenére édesanyám megfogadta ugyebár, hogy felelősséget vállal apum iránt és irántam is, és egészen addig nem vált el apumtól, ameddig a tőle telhető legtöbbet meg nem tette azért, hogy a kapcsolatuk működhessen. Rossz döntést hozott, és kemény árat fizetett érte.


Nem egy olyan történetet hallottam már fülig szerelmesekről, akik nem házasodtak össze, mert "minek az". Aztán valami apró hülyeségen összevesztek és nesztek nektek gyerekek... Természetes, hogy felelősséget vállalsz mindenkiért aki fontos az életedben: a szüleidért, a testvéreidért, más rokonokért, barátokért stb. De nem mindegy, hogy ezt csak kimondod, vagy, tudván mire vállalkozol, egy életre fel mered vállalni!
-=mike=-
-=mike=- írta:
Dátum 2011-02-23 19:03:31

Felelősségvállalás

Ez a felelősségvállalás számomra nem elég indok. Mármint, ha szeretek valakit, akkor felelős vagyok érte. A húgommal és az öcsémmel se kötöttem semmilyen szerződést, nem is fogadtam meg nekik semmit, mégis felelősnek érzem magam értük, és ott állok mellettük, ha kell. És ennek csak egy oka van, hogy szeretem őket. Abba egyet értek, hogy ha valakiben nincs meg a felelősségtudat, az még nem érett meg egy házasságra, gyerekvállalásra pedig még kevésbé, de szerintem ha becsületes, tisztességes és odaadó vagy a párod iránt, akkor nincs szükség házasságra se, hogy boldogok legyetek, ha pedig valaki nem tiszteli a másikat, vagy nincs felelősséggel iránta, akkor házasság ide vagy oda, nem fog működni a dolog.
Nika
Nika írta:
Dátum 2011-02-23 07:41:12

.

Szerintem fontos dolog a házasság. Nem azért mert kell egy darab papír és az már pláne régen rossz, ha ezzel valaki másoknak akar bizonyítani. A házasság lényege a felelősségvállalás, hogy igen is megfogadod a partnerednek, hogy ásó-kapa-nagyharang míg a halál el nem választ. És pont ezért van az, hogy nem helyes ha az emberek csak úgy összeállnak, hogy "hallám mi lesz" és két év múlva rájönnek, hogy "bocsi nem megy, szia". Ezerszer meg kell gondolnunk, ki az aki mellett egy életet le tudnánk élni, még jobb ha nem csak hogy tudunk élni vele, hanem hogy nem tudunk élni nélküle. És csakis akkor kötelezd el magad egy életre szóló kapcsolatnak. Iszonyú sérüléseket szerezhet az ember, ha 20-30 évesen sorra csak ejtik, vagy ő ejt másokat egy hosszú kapcsolat után, mert nem működik..
A magunkhoz láncolásról csak annyit, hogy aki akarja, házasság és minden más kötelék nélkül is megteszi. Ha meg valaki attól fél, hogy partnere vagy saját maga lelépne... ott megint csak az illető fejével van a baj, nem a házassággal. Ha valaki képtelen komoly kapcsolatra, arra nem kell ráerőltetni.
Lilienn, amit te leírtál - az arany középút meg a harmónia - ez lényeges ha házasodsz ha nem, de ha nem házasodsz, az még nem garantálja, hogy ezt meg is találod.
Amúgy egy kapcsolat már nem két emberről szól akkor, amikor a pár úgy dönt, hogy gyereket vállal. És persze a gyerek érdekében is épp olyan fontos, mint a saját érdekünkben, hogy felelősséget tudjunk vállalni a tetteinkért.
-=mike=-
-=mike=- írta:
Dátum 2011-02-22 19:11:29

egyéb gondolat

Nagyon tetszik amit leírtál és osztozom a gondolkodásmódban. Szerintem amúgy sokan csak valamiféle biztonságot, vagy támaszt keresnek a házasság mögött. Vagy a másik felet szeretnék - csúnyán fogalmazva - "önmagukhoz láncolni", vagy önmaguktól félnek, hogy ha nincs valamiféle kötelék, akkor könnyedén kiléphetnek a kapcsolatból.
Lilienn írta:
Dátum 2011-02-21 21:47:35

jókérdés

Érdekes, hogy ilyen gondolat megfogalmazódik egy kamasz fejében. Bár nem kellene meglepődnöm, mert engem is foglalkoztat a téma. Én nem hiszek a házasságban. Nem gondolom, hogy egy kapcsolat úgy tud beteljesülni, hogy ha két ember összeházasodik. Vélményem szerint nem az egy ember életének a csúcspontja, hogy "elveszi élete szerelmét". Vagyis de. A hófehérke és a hét törpében, meg a hamupipőkében, esetleg. De a valóságban szerintem nem az a meghatározó egy férfi és nő kapcsolatában, hogy hivatalossá tették-e azt az egyház és az állam részéről. Sokkal inkább azok jelentenek számomra értéket, amik ma már felborulni látszanak. Azok a szerepek, amik úgy tűnik kimúlóban vannak. A nőnek gondoskodnia kell a férfiról, a férfinak pedig a biztonságot kell megteremtenie. Meg kell találniuk azt a harmóniát amiben együtt tudnak élni, úgy, hogy a személyiségüket elfogadja a másik, de ugyanakkor alkalmazkodnak is. Szerintem ezt az arany középutat sokkal nehezebb megtalálni, mint bármi mást. De ha megtaláltad, és bízol a választottadban, akkor miért lenne rá szükség, hogy ezt másnak is bizonygatnod kelljen? Hisz egy kapcsolat két emberről szól.
  <<  1 2  >>  
további fórum témák