Phoenix blogja

Nos..megint itt.

Előző hét szombaton megkezdődött a visszaszámlálásom. Attól a naptól kezdve 100 nap van vissza az első írásbeli érettségiig. Elhatároztam, hogy minden nap kidolgozok papírra egy tételt és meg is tanulom. Ennek többé-kevésbé sikerül eleget tennem eddig. Lényeg,hogy rajta vagyok a szeren és komolyan veszem. Viszont egy elég komoly probléma környékezett meg. Az pedig a visszatérő szívtájéki-mellkasi fájdalmam. Ki kéne már vizsgáltatnom ezt a szrt. Azt tudom, hogy mi hozta elő (kicsit erősebben megerőltettem magam nevetés közben), de hogy mi miatt folytatódott..hát..csak tippelni tudok. Valószínűleg a stressz.Mert érzem, hogy stresszes vagyok, talán kicsit túl komolyan veszem ezt az egészet, ezért próbálok is agykontrollal lenyugodni, de ...sajnos a kis barátjával együtt, a gyomorideggel nehezebb fékentartani. Most kéz a kézben járnak. Ms. Gyomorideg elég csalafinta, ő csak gondol egyet és belémszúr. A mellkasi fájdalommal kicsit könnyebb dolgom van. Amúgy már voltam vele házi orvosnál,de ő egy idióta volt. Közöltem vele, hogy a suliorvos szerint pszichés oka lehet, mire ő azt mondta (miután megvizsgált), hogy valami megnyomhatta, aztán meg hogy mégis csak pszichés.
-_-

Fogyatékos.

És akkor így kérje az ember a "szakember" tanácsát.

Amúgy ez a szívtájifájás- dolog eredetileg nem pszichés ok miatt indult. Még tavaly nos, hát..kicsit bekattantam július vége felé (ahogy néha szokásom). Egyik akkori barátnőmnél voltam Pesten. Estefelé elkezdtünk inni, és a pezsgőt burnnel kevertem, utána pedig egy kis colát is ittam. Aminek a következménye pedig egy jó kis sűrgősségi lett, mivel elkezdett szúrni a szívem. De csak az incidens utáni másnap mondtam barátnőmnek, hogy hát én most szerintem hazamegyek, mert nem érzem valami jól magam. Aztán mondta, hogy inkább maradjak, elkísér orvoshoz, nem szeretné, ha rosszul lennék az úton. Először az ügyeletre mentünk, ott csináltak egy EKG-t és kiderült, hogy valami szívritmusféle zavarom van, vagy micsoda. Oké, akkor irány a kórház. 8 órá várakozás után sorra is kerültem. Kiderült, hogy nincs komoly, nem közvetlenül a szívből sugárzik a fájdalom, de hagyjak fel az önpusztító életmódommal. Ami tanács óta egyébként nem ittam egy korty energia italt sem (kávét azért igen, de azt is csak a tanulás miatt vetem be néha), és ma megfogalmazódott bennem az, hogy alkoholt sem szeretnék többet inni, mert se a gyomrom, se a szívem nem bírja már. Nem mintha olyan nagy alkoholista lettem vona amúgy...de na. Utána egy pár napig még fájt, egyszer előjött random, viszont miután idegesség, vagy sírás, vagy ugyancsak random, vagy megerőltetés hatására tapasztaltam ezt, már nem tudtam mit gondoljak. Ezért kéne kivizsgáltatnom. Meg azért is, mert egyik orvos idiótább, mint a másik. De erre nem tudom, hogy sort kerítsek-e az érettségi előtt...lehet inkább utána kéne. Szeretnék 100%-san az érettségire koncentrálni, nincs kedvem orvosról orvosra járni..

Nem akarok gyógyszert szedni, de ha a vége tényleg ez lesz, hogy pszichés, akkor el kell gondolkozzak rajta. Nagyon ódzkodok ettől amúgy, és leginkább azért, mert nem bízok benne, hogy nem épít le agyilag, vagy ilyesmi. Megváltozik a személyiségem..:D De komolyan.

Egyébként már kezdem utolérni magamat a dolgaimban, a közösségit sikeresen megcsináltam. Az emeltes kérdés is elrendeződött, idén nem csinálok. Most már csak a suli kérdés van, hogy hova is menjek tovább. Még van egy fél hónapom eldönteni.
Hozzászólások száma: (0)

Arról a bizonyos személyről nem tudom, hogy írjak-e az elejétől, vagy csak in medias res kezdjek bele...Egyet biztosan tudok:


Nem fogok ódákat írni róla, leginkább az érzésről nem, mert már tudom, hogy ez sem a legjobb. Nem akarom, hogy délibáb legyen belőle, és végül magába a szerelembe legyek szerelmes. És a róla írt verseimet sem fogom ide kiteregetni. Nem is tudom most így hirtelen mit írjak róla. Zavarba gyüttem :D


Lehet inkább vele kéne mihamarabb megbeszélnem mivel bántott meg a legutóbbi két alkalommal...látjátok? Megint a halogatás. És belül meg fortyogok. Úgy össze tudtam volna vele veszni tegnap...DE NEM, MERT TARTSUK MEG A HARMÓNIÁT, A JÓ VISZONYT, AZ MINDENNÉL FONTOSABB. Hát nem, néha nem. Most ez nem volt aktuális, mégsem nyitottam ki a számat. Mostanában nem vagyok elég hiteles magamhoz. Elhallgatok dolgokat, belém került egy tüske, amit nem húztunk ki időben. Most pedig halmozódik, még mélyebbre fúródik, és mint írtam is ennek egyszer ki kell törnie. Még gondolkozom, hogy ,,eltűnjek"-e előle három napra, vagy ne. Vagy csak kettőre, netán egyre..Tudom, hogy ez nem megoldás. De még mindig jobb, mint a szónélküli eltűnés. Amit tökélyre fejlesztettem egyébként.. De most már bejelentem, mielőtt eltűnök xd Viszont ezen is javítanom kell.


Amúgy hiányzik. Most is. Milyen érdekes, hogy el kezdtem írni róla, és hirtelen elkezdett hiányozni, és előjött valamicske jó érzés vele kapcsolatban (annak ellenére, hogy haragszom rá). Hm, fura. Ahh...istenem. Nehéz az élet. Lehet mindjárt fellépek facebookra. (Holnap reggel akartam utoljára.)
.
.
.
Nocsak,nocsak három szívecske is az üzenetében.....Mivan veled Móúni?
Attól még haragszom rád, bizony. Ahh..miért ilyen nehéz?
Miért nem tudnánk simán csak együtt lenni és miért nem tudunk simán csak szerelmesek lenni egymásba?


Ilyen tök simán, tudjátok. Vagy ez már túl egyszerű lenne? Bocsánat akkor.


Még mindig vágyom a vele való párkapcsolatra. Mert ez is előjött most bennem. Ezek a pozitív érzések kezdenek visszaakaszkodni rám. De ez nem sima párkapcsolat, ami tartana 1-2 évig, nem. Ez ilyen 10 de inkább 20-30 évig tartó LELKITÁRSI kapcsolat. Erre vágyom, és még mindig vele, nem mással. Bíztató egyébként, hogy elviekben, ő is egész életére keres magának párt, legalábbis egyszer ezt mondta. De nem úgy tűnik, mint aki megtalálta.


Meg kell vele beszélnem a dolgokat. Majd...(halogat)


Lehet amúgy, hogy ezen a szerelmi maszlag téren csak erre fogom használni a blogot. Hogy visszataláljak hozzá.


Na, zárásképp itt hagyom nektek a tegnapi zenét, amire bőgtem:


https://www.youtube.com/watch?v=pbMwTqkKSps


,,És akkor hirtelen rám tört a sírás, mintha nem is én irányítanám.(...) Hihetetlen amúgy, hogy az ember mennyi hülyeséget követ el...és mennyiszer nem tanul a hibájából..."
Hozzászólások száma: (0)

Néha fogok ám majd adni magyar címet is a bejegyzéseimnek..:D De most ez van.


Eltelt pár év, természetesen változtam, ahogy az eltelt évek általában megváltoztatják az embereket. Elég sokat változtam. De ilyen vegyesen. Vagy hát én már nem tudom. Van amiben fejlődtem és van,amiben csak rosszabb lettem. Az embernek a démonjait nehéz legyőzni. Nekem is még van egy pár..


És hogy most hogy érzem magam?


A ,,legsötétebb nap"-on túl vagyok, ami december 20-án volt. (Tiszta természet gyermeke vagyok, december 21-e ugye a leghosszabb éjszaka volt.) Most pedig ilyen monoton szr van bennem. Nyomasztó, és egészen délutánig úgy éreztem magam, mint egy időztett bomba, egy szunnyadó vulkán (ami egyszer még biztosan ki fog törni..nem lehet örökké elfojtani semmit sem..).


Ez a ,,nyomasztó szr"-nak nevezett dolog több mindent foglal magába. Iskola, jövő, elhalogatott, elcsúszott feladatok, szerelmi maszlag, és úgy általánosságban az emberi kapcsolataim, azon belül is leginkább a barátok kérdése.


Aztán miután beszéltem a biológia tanárommal, a jövőt illető feszültségből nyugodtság lett. Majd beszélgettem a töri tanárommal is, és neki köszönhetően végül fel is dobódtam. Jó fej volt. A harmadik delivenssel, az irodalom tanárrommal végül nem beszélgettem, kifutottam az időből. A kérdés egyébként a biológia, történelem, irodalom emelt érettségi volt. Se a biosz, se töri tanár nem támogatta. Amit hát "alap esetben" magamra kéne, hogy vegyek, össze kéne omlanom meg minden, de nem ez történt. (Várjuk ki az irodalom tanárt...) Valószínűleg azért, mert bár nem támogatták az ötletemet, de ettől függetlenül elérték, hogy a jövőbe tekintsek, jövőképet vonultattak fel előttem, pozitívak voltak. És nekem erre van szükségem. Erre később még visszatérek.


Az már biztos, hogy bioszból fogok érettségizni, de ennél többet, konkrétabbat nem tudok, ezért akarok majd beszélgetni az egyik tanárnővel a suliban, aki pályaorientációval foglalkozik, hátha közelebb kerülök magamhoz. És itt jön képbe a halogatás...ugyanis már téli szünet előtt el kértem tőle a pályaorientációs tesztet, de még mindig nem csináltam meg és adtam le neki..És a biosz tételekkel is el vagyok maradva. De most bevezetek egy új szabályt, mégpedig azt, hogy ha valamit el határozok, akkor annak a folyamatnak a megkezdését, 72 órán belül végre kell hajtanom.


A suli meg hát suli, főleg az utolsó évben...hajtani kell ezerrel, és kicsit idegesítő, hogy amikor te már tanulnád a tételeket, ismételnél, kétszóval készülnél az érettségire, még akkor is nyomatják az új anyagot. És én speciel kicsit visszaveszek a ledületből, mondván inkább az érettségi legyen meg, mint a félévi (persze az évvégi azért számít), de azért bukásra nem állok semmiből, a minimum kettes megvan mindenből. Átlagban olyan hármas-négyes között ingadozok szerintem, bár még nem néztem átlagot, de én így érzem magam. Örülnék, ha összesgében négyes lenne az érettségim. Remélem sikerül is.
Hozzászólások száma: (0)

Hali mindenki.
Kérlek nézzétek el nekem, hogy nem írok bemutatkozást. A személyiségem kilétét ezúttal védeni szeretném, legyen annyi elég, hogy jártam már itt. Nem mintha olyan sok ismerősöm olvasgatná ezt az oldalt (gondolom én)...legalábbis olyan ember biztos nincs sok, akinek nem kéne megtalálnia engem.


Az ok amiért újra elkezdtem írni, azt magam sem tudom. Ja, de :D Mert végre helyrejött ez az oldal, lehet újra bejegyzéseket menteni, és amúgy jó érzés volt irogatni ennyi "szem" láttára, meg hát ugye segítséget is kaptam néha. És hát az írás néha jó. Néha kevésbé. Néha nagyon nem. De én úgy érzem most megint el kell kezdenem ezt a szenvedélyemet (vagy mit). Szóval vágjunk is bele! Ha te nem akarsz kedves ezt olvasó, attól én még elkezdem :P
Hozzászólások száma: (0)