Szenvedésem egy bádogdobozban

Először is szeretnék elnézést kérni azoktól, akik szemmel tartották a blog alakulását az alatt a két bejegyzés erejéig. Jó érzés tudni, hogy sokan kíváncsiak voltak a szerencsétlenkedéseimre. Sok célom volt ezzel a bloggal, de úgy tűnik hogy az idő rájátszott a terveimre, és végül örülhettem, ha havonta firkálhattam valami heti összegzést. Amik nem kerültek fel a blogra. Nem akartam oldalakat végig hisztizni arról, hogy mennyire magányosnak és sorstalannak érzem magam. Minden bejegyzés lényegében ugyanazokat a problémákat dolgozná fel: a múltam romlottsága, a jövőm elveszettsége, az osztályom, érdekes barátnők és Ő, akit már száz féle képpen neveztem el, mégis kiléte ugyanaz maradt. Volt már Voldemort, TUDJUKKI, tudodki, Voldika, Mr. Idióta, az akit nem nevezünk néven... De azt hiszem az egyetlen örök becenév a Da Vinci volt. Azt gondoltam ő lehet a mentőkötél az örök magányom ellen, ugyanakkor rá kellett jönnöm vele kapcsolatban egy-két dologra. Nem az akinek képzeltem, legalábbis jellemének egy kis része az amit én elgondoltam. (Tudom milyen hülyén hangzik ez a megfogalmazás, de így drámaibb. 0.0 ) Szóval volt egy fantomom, és egy elérhetetlen Áronom, akinek aztán halvány lila gőze sem volt a létezésemről, miután év eleji kudarcai miatt leírt. Túl jutott rajtam, bár a hajamon nem... Így nap mint nap megszenvedtem hogy bitizgálja az egyébként is rémséges sörényemet. Nem is tudom...Göndör szőkésbarna hajam van, szerintem elég átlagos, sőt, inkább rémséges. Egyetlen egy tulajdonságát tartom nagyra, hogy ha felkelek nem kell vele tökölnöm, mert spéci módon beáll. :D Visszatérve Da Vinci-re, végül mégsem vele ültem, újra tervezték a névsort és varázslatos módon mindenki egy-egy barátjához került. A változás persze nem hozta a várt reformokat, így az ofő levette a kezét a zajos 7/b-ről. Továbbra is birtokoltuk a legzajosabb társaság a suliban címet, holtversenyben a drámásokkal. Az én pici szívem kicsit fájlalta a tényt, hogy nélkülöznie kell Áront, de ilyen az élet. Most pedig fájlalom az ujjam, így a többit külön bejegyzésekben fejtem ki.
Hozzászólások száma: (0)

Sziasztok! Ha belegondolok már egy hónapja nem írtam (nyugodtan lelőhettek), viszont az események csak úgy pörögtek, és így betegen (I. fokú iskola undor és egy kis arcüreg) volt időm átgondolni pár dolgot.
Az ofőnk megelégelte a zajos társaságunkat, így összefogott a többi tanárral és létrehozta az új ülésrendet. Egy darabig pártoltam az ötletet, ágyőt mondhattam a fejfájós ofő, töri, kémia, ének, rajz...és még sorolhatnám óráknak, plusz olyanok kerültek össze akik keveset beszélnek= a társaság nyitottabb lesz a mellőzött padtársakra, mert egy órát csevej nélkül kínzás végigélni. Azt viszont nem akartam benyelni, hogy a sors másodjára is Da Vinci ( az idióta herceg) mellé kevert. Mert igen, mellette ülök a felsorolt órákon, ami napi négy óra együtt töltött időt jelentett a hatból. Ez rengeteg!! Ami viszont a legrosszabb volt, hogy nem védekezhettem. Az egészben pedig az volt a pláne hogy bármennyire voltam dühös, egy részem virult mint a vadalma és alig várta, hogy nézhesse a mestert. ...Mármint ahogy rajzon alkot! (Kicsit sem fogom csodálni!!)
Üdv, WoodyEllen.


Hozzászólások száma: (0)

Sziasztok!
Egy első bejegyzést írni nem valami könnyű, az elején a fejedet fogod, hogy ugyan mit is írhatnál, miről is szólhatna? Elvégre egy bejegyzésbe nem rakhatod bele mindazt amit elterveztél, bemutatkozni meg felesleges, nézőpont kérdése milyen vagyok, mindig változunk, és elég nehéz meghatározni a jellemünket, nekem pedig nem valami építő az önkritikám, és saját magam istenítésében sem vagyok jó, szóval rövidre fogom. Laura vagyok, egyeseknek Lora, vagy Lara (amit kifejezetten utálok), idén leszek 14 éves, és a kamaszkor útvesztőiben hánykolódom. Szerintem nem mondok nagyot azzal, hogy az én életem sem egy tündérmese, ugyanis a Herceg a vázlatfüzetén nem lát túl, és gonosz moostohatestvérből több van a kelleténél, de azért túlélhető. Remélem jót fogtok szórakozni a döcögős mindennapjaimon.
Üdv, WoodyEllen.
Hozzászólások száma: (0)