Az élet lefolyása

Bár magam nem vagyok kamasz, de kamaszok között vagyok már közel 10 éve. És magam is voltam abba a korban.

Geri80 2021.10.08. - 13:33 1173 látogatás 12 bejegyzés

Balszerencsés nyár

2021-10-16 14:30:19
1997. július 6.
A család a szokásos kéthetes nyaralásra indul a család Szántódra.
Anyu, apu, a legidősebb bátyám és felesége valamint két gyerek, a sógornőm terhessége és a kisebbik gyerek mozgáskorlátozottsága miatt a sógornőm édesanyja valamint egy gyógytornász is jön. A legidősebb nővérem és a férje valamint egy gyerek. A középső bátyám és a felesége, a középső nővérem és férje (nővérem terhes), a legkisebbik bátyám és a menyasszonya valamint a legkisebbik nővérem és leendő vőlegénye mellett az én barátnőm is velünk jön. Ezen felül az apai nagymamám és az anyai nagyszüleim is eljöttek. Ezáltal voltunk huszonketten.
A szántódi nyaralónk nagy befogadóképességgel bír, így még ennyi embert is el tud szállásolni.

1997. július 12. (Szántód-Fonyód / Fonyód-Szántód)
Apu első unokanővéréhez, egyben az én keresztanyámhoz mentünk át Fonyódra. A terv az volt, hogy keresztanyu a csajokkal körbejárja a várost, addig keresztapu és a többi férfi pedig otthon náluk bográcsban főzi meg az ebédet, melyre hivatalosak a nagyobb gyerekeik is.
Én kiharcoltam, hogy a csajokkal mehessek. Azért is, mert végig a barátnőm mellett akartam lenni. Úgy is indultunk Szántódról, hogy egyedüli fiúként tarthatok majd a városnéző- és vásárló körúton a lányokkal.
A Fonyódra érkezést követően, ahogy szálltam ki a mikrobuszból kicsit megbicsaklott a bokám. Eleinte nem is fájt. Elindult a több órás települési körút. Úgy volt megegyezve, hogy délután 16 óra környékén érünk vissza, addigra minden étel elkészül és meg lesz terítve. (Egyébként reggel 8 órára értünk oda) Délutánra már igencsak fájt a bokám és meg is volt egy kicsit dagadva. Először Áginak (barátnőm) tűnt fel, hogy egyre jobban sántítok. Mire visszaértünk, addigra ott volt Zoli (keresztanyu legidősebb fia; akkor végzett egészségügyin az alapképzéssel) és Karesz (keresztanyu középső fia; akkor volt másodéves szintén egészségügyin). Előbbi azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel. Behívott az egyik szobába és elsődleges „vizsgálatot” csinált. Amikor meglátta, hogy be is van dagadva és enyhén kékülve a külbokám és elmondtam neki, hogy mi történt, akkor felhasználva azért már azt a „minimális” tudást, amit addig tanult, megvizsgált. Annyit mondott, hogy részleges szakadás lehet az egyik bokaszalagomon. Mielőbb menjünk orvoshoz. Én viszont nem akartam tönkretenni a napot, így megkértem, hogy ő sem szóljon a szüleimnek.
Aztán megebédeltünk, majd visszaindultunk Szántódra, ahova visszaérkezvén megint rosszul jártam. Ugyanaz a lábam egyszer s mind lecsúszott a mikrobusz lépcsőjéről és újfent magam alá bicsaklott. Ekkor hallani véltem egy roppanó hangot, de ennek ellenére megpróbáltam ráállni, ami nem jött össze. Szerencsére Zoli és Karesz észlelte és „gólya viszi a fiát” módszerrel bevittek. Zolinak szóltam, hogy mi a helyzet. Ő azonnal megnézte a bokámat, már amennyire tudta persze. A helyzet az, hogy megerősítette a félelmemet és közölte, hogy bizony eltörhetett bokám.
Aztán szólt apunak is és hívták a mentőt. Ezt követően beszélgettünk egy kicsit az „unokatesómmal”, akit kifaggattam arról, hogy miként vélelmezett korábban szalagsérülést. Akkor az ép (jobb) bokámon megmutogatta az egyes csontok és szalagok elhelyezkedését és elmondta, hogy miként lehet kitapintani egy vélt szalagsérülést. Persze utóbbinak a „specialitása” miatt azért részletesebb ismeret kell.

1997. július 12. (Siófok: Kórház)
Miután apámék kihívták a mentőket, majd az beszállított a legközelebbi intézménybe, megkezdődtek a vizsgálatok. Sajnos a legrosszabb következett be. A szárkapocscsontomból egy 90 X 40 milliméteres darab letört. Az elülső bokaszalagom teljesen elszakadt, a középső bokaszalagom részlegesen elszakadt. Azt már ekkor jelezték, hogy műteni kell, de mivel be van gennyesedve, vérömleny is keletkezett, így annak leapadásáig várni kell.
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!