Az élet lefolyása

Bár magam nem vagyok kamasz, de kamaszok között vagyok már közel 10 éve. És magam is voltam abba a korban.

Geri80 2021.10.08. - 13:33 593 látogatás 12 bejegyzés

Sport I.

2021-10-18 06:37:04
Több sérülést követően 2004-ben a versenyszerű sportolással felhagytam és edzőnek álltam. Kizárólag 12-15 éveseket edzettem egészen 2020. június 30-ig, amikortól kizárólag szurkolóként járok esetleg ki meccsekre.

Ez az a korosztály, ahol a biológiai és fizikai változások miatt minden - vagy szinte minden - kockázatosabb, mint a felnőtteknél. Fokozatosan kell figyelni rájuk, mert bizony - bár sokan az ellenkezőjét gondolják - ők sokkal sérülékenyebbek, mint a felnőttek. Bár igaz, hogy sokkal hajlamosabbak lábon "kihordani" egy-egy bokaszalag-szakadást, fáradásos törést is. Ennek lett áldozata a legnagyobbik fiam is. (Bár alapvetően nem szoktam különbséget tenni az általam nevelt gyerekek között, itt mégis kiemelném, hogy az első szülött vér szerinti fiamról van szó)
Hozzászólások száma: (0)

Családalapítás és következményeik II.

2021-10-18 06:27:28
Sajnos, amikor már úgy tűnt, hogy minden jól kezd alakulni a családban, akkor 2010. június 20-án az egyik ikergyerek itthon lesz rosszul, elveszti az eszméletét is. A rosszulléte előtt szívpanaszai voltak. Azonnal mentővel kórházba szállíttatjuk, ahol hamar kiderül, hogy szívinfarktusa volt. Szívszorító dolog ilyet hallani egy alig 6 éves gyerek esetén, még akkor is, hogyha tudjuk, hogy veleszületett szívbetegsége van.

Sajnos 2011. május 14-én megismétlődik. Ezt követően döntenek úgy, hogy szükséges lenne egy szívritmus-szabályozó mielőbbi beültetése a gyereknek. Végül 2011. június 27-én ő, míg másnap az iker bátyja is megkapja a szívritmus-szabályzót. Ekkor ugyebár még csak 7 évesek voltak. A rehabilitációjuk majdnem 1 évig tartott.
Hozzászólások száma: (0)

A családalapítás és következményeik I.

2021-10-16 14:35:34
A családalapítás sosem várt forgatókönyve:
2004. június 2.
Néhány nappal a közlekedési balesete után elhalálozik a legkisebbik nővérem férje.

2004. június 14.
Megszületnek a legkisebbik nővérem ikerfiai. Sajnos egyikük agyvérzéssel születik, melynek következtében sajnos részlegesen lebénult. Sajnos veleszületett szívritmus-zavara van mindkettejüknek.

2004. július 23.
Nagyjából öthéttel az ikergyermekei megszületését követően elhalálozott a nővérem is. Nem volt kérdés, hogy mint egyedüli fiatalabb, de gyermektelen testvér, nem hagyom a három gyermeket magára. Ebben a nejem is mellettem állt és áll a mai napig.

2004. szeptember 13.
Az unokaöcsémet (nevelt fiamat) a fentebb említett okokból először operálják meg a lábát. Ekkor a jobbat.

2005. február 21.
A nevelt fiamat másodjára is megműtik, ekkor operálják a jobb lábát.

2005. október 10.
A nevelt fiam harmadik műtétjére is sor kerül. Ekkor csípő- és lábszár műtéte van.

2006. október 16.
A nevelt fiamnak két éven belül negyedszerre kell műtőasztalra feküdjön. Ekkor megint lábműtéte van.
Ekkor úgy tűnt, hogy fellélegezhetünk végre, hisz végre lábra tud állni és – segédeszközökkel ugyan, de – elkezd járni.

2010. június 20.
A helyi parknál egy gyorshajó autós elüti a még mindig bottal járó gyereket, akinek segítséget sem nyúlt. (Máig nincs meg a tettes.) A gyereknek a jobb lába szilánkosra törik, a bal lába is több helyen eltört. Újabb műtét, sőt műtétek követik ezt a balesetet.
A baleset előtti szintet nagyjából 1,5 év után értük megint el.

Szerencsére az ikertestvérével mozgásszervileg nem voltak problémák.


2005. január 30.
Amikor a néhai nővérem gyermekeit magunkhoz vettük, akkor már a nejem várandós volt és ezen a napon megszületett a legnagyobb gyermekem.

2007. július 27.
Megszületett a második gyermekem is. (Ő is fiú lett.)

2011. november 7.
Megszületett a lányom.

2015. augusztus 24.
Megszületett a legkisebb fiam is.
Hozzászólások száma: (0)

Újabb térdsérülés

2021-10-16 14:33:07
2000. április 29.
Ekkor már éppen túl a második x-en, egy újabb dráma következett be. Sajnos a bal térdem (ami már több sérülésen ment át) egyre rendszeresebben fájt. Porcokkal volt főleg probléma, mert ugye már évekkel korábban az egyik tartó pillér, az elülső keresztszalagom elszakadt, ami eddig nem került pótlásra. A bajnoki hajrá egyik ki-ki meccsén sajnos a jobb térdem egy pattanó hang kíséretében kiugrott. Azonnal tudtam, hogy nagy a baj. Nem tévedtem! Elszakadt a keresztszalagom, megnyúlt az oldalszalag, leszakadt a porc.

2000. június 12.
A bal térdemen keresztszalag-pótlást végeznek, melynek során saját ízületi szalaggal pótolják a sérült keresztszalagot.

2000. július 24.
Elkezdődik a gyógytorna, ami hosszadalmas dolog.

2000. szeptember 18.
Elkezdődik a fizioterápia végre, ami már kicsit sportág-specifikusabb.

2000. november 6.
Végre edzésbe állok, miután a bal térdem már teljesen rendben van. Sajnos tudván tudtam már ekkor is, hogy előbb-utóbb meg kell műttetnem a másik térdemet is, hisz a porcok egyre nagyobb mértékben vannak elkopva.

2001. május 6.
A jobb térdem esetében a porckopás okán artroszkópos műtéttel rendbe hozták, viszont jelezte a kezelőorvosom, hogy a tartósabb védelmet biztosító szalag nélkül már középtávon problémás lehet a porcok újabb kopása.

2001. június 17.
A jobb térdem esetében is sor kerül a szalagpótlásra. Fekvőgipsz következik.

2001. július 29.
A fekvőgipsz lekerül és elegendőnek látja az orvos térd ortézist (rögzítőt) és megkezdhető a gyógytorna.

2001. szeptember 9.
Elkezdődik a fizioterápia.

2001. november 11.
Edzésbe állok.

2001. november 23.
Újra pályára lépek.
Hozzászólások száma: (0)

Nyaralás következménye

2021-10-16 14:31:19
1997. július 19.
A sérülésem miatt a várthoz képest egy nappal előbb és három fővel többen tértünk haza, hiszen Zoli, a felesége és a fia velünk jöttek.

1997. július 21. (Eger)
Miután területileg ugyan a gyöngyösi kórház lett volna hozzánk a legközelebb, ott viszont nem volt traumatológia, így az egri kórházban műtöttek ennek a napnak a reggelén. A szakadt bokaszalagokat összevarrták, a törött csonthoz lényegében nem nyúltak, mert mint kiderült, hogy a műtét napjáig már elkezdett összeforrni. A „várakozásaimmal” ellentétben 1 helyett 2 hét fekvőgipsz következett.

1997. augusztus 4. (Gyöngyös)
Végre megszabadulok a fekvőgipsztől, de itt is kellemetlen meglepetés ér, hisz 6 hétre kapok járógipszet.

1997. szeptember 1.
Megkezdődik az 1997/1998 évi nevelési tanév és utolsó éves gimnazistaként kezdem. Engedélyem lenne a lift használatára, viszont a karbantartására egyéb okok miatt csak szeptember 5-én kerül sor, így az első héten lépcsőzhetek a kétszintes épületben. Szeptember 8-tól, egy tanár jelenlétében használhatom ezen segítséget is.

1997. szeptember 19.
Végre lekerül a lábamról a gipsz és megkezdődik a gyógytorna.

1997. november 14.
A gyógytornát fizioterápia váltja fel.

1998. január 19.
A sérülésem után nagyjából 6 hónappal, végre elkezdhetem a könnyített edzéseket, melyet február 1-jétől a teljes edzések váltanak fel.

1998. február 21.
A június 17-i edzőmérkőzés után ekkor léptem először pályára, de ez még felkészülési mérkőzés volt. A júniusi mérkőzést követően osztották ki a klubbon belüli díjakat.

1998. március 8.
Az ezt megelőző legutóbbi hivatalos – bajnoki – mérkőzésem 1997. június 7-én, vagyis 8 hónappal korábban volt. Ennek a nyári szünet és a sérülésem az oka. (Az őszi szezon első hivatalos mérkőzése a csapatom számára 1997. augusztus 30-án volt.)
Hozzászólások száma: (0)

Balszerencsés nyár

2021-10-16 14:30:19
1997. július 6.
A család a szokásos kéthetes nyaralásra indul a család Szántódra.
Anyu, apu, a legidősebb bátyám és felesége valamint két gyerek, a sógornőm terhessége és a kisebbik gyerek mozgáskorlátozottsága miatt a sógornőm édesanyja valamint egy gyógytornász is jön. A legidősebb nővérem és a férje valamint egy gyerek. A középső bátyám és a felesége, a középső nővérem és férje (nővérem terhes), a legkisebbik bátyám és a menyasszonya valamint a legkisebbik nővérem és leendő vőlegénye mellett az én barátnőm is velünk jön. Ezen felül az apai nagymamám és az anyai nagyszüleim is eljöttek. Ezáltal voltunk huszonketten.
A szántódi nyaralónk nagy befogadóképességgel bír, így még ennyi embert is el tud szállásolni.

1997. július 12. (Szántód-Fonyód / Fonyód-Szántód)
Apu első unokanővéréhez, egyben az én keresztanyámhoz mentünk át Fonyódra. A terv az volt, hogy keresztanyu a csajokkal körbejárja a várost, addig keresztapu és a többi férfi pedig otthon náluk bográcsban főzi meg az ebédet, melyre hivatalosak a nagyobb gyerekeik is.
Én kiharcoltam, hogy a csajokkal mehessek. Azért is, mert végig a barátnőm mellett akartam lenni. Úgy is indultunk Szántódról, hogy egyedüli fiúként tarthatok majd a városnéző- és vásárló körúton a lányokkal.
A Fonyódra érkezést követően, ahogy szálltam ki a mikrobuszból kicsit megbicsaklott a bokám. Eleinte nem is fájt. Elindult a több órás települési körút. Úgy volt megegyezve, hogy délután 16 óra környékén érünk vissza, addigra minden étel elkészül és meg lesz terítve. (Egyébként reggel 8 órára értünk oda) Délutánra már igencsak fájt a bokám és meg is volt egy kicsit dagadva. Először Áginak (barátnőm) tűnt fel, hogy egyre jobban sántítok. Mire visszaértünk, addigra ott volt Zoli (keresztanyu legidősebb fia; akkor végzett egészségügyin az alapképzéssel) és Karesz (keresztanyu középső fia; akkor volt másodéves szintén egészségügyin). Előbbi azonnal észrevette, hogy valami nem stimmel. Behívott az egyik szobába és elsődleges „vizsgálatot” csinált. Amikor meglátta, hogy be is van dagadva és enyhén kékülve a külbokám és elmondtam neki, hogy mi történt, akkor felhasználva azért már azt a „minimális” tudást, amit addig tanult, megvizsgált. Annyit mondott, hogy részleges szakadás lehet az egyik bokaszalagomon. Mielőbb menjünk orvoshoz. Én viszont nem akartam tönkretenni a napot, így megkértem, hogy ő sem szóljon a szüleimnek.
Aztán megebédeltünk, majd visszaindultunk Szántódra, ahova visszaérkezvén megint rosszul jártam. Ugyanaz a lábam egyszer s mind lecsúszott a mikrobusz lépcsőjéről és újfent magam alá bicsaklott. Ekkor hallani véltem egy roppanó hangot, de ennek ellenére megpróbáltam ráállni, ami nem jött össze. Szerencsére Zoli és Karesz észlelte és „gólya viszi a fiát” módszerrel bevittek. Zolinak szóltam, hogy mi a helyzet. Ő azonnal megnézte a bokámat, már amennyire tudta persze. A helyzet az, hogy megerősítette a félelmemet és közölte, hogy bizony eltörhetett bokám.
Aztán szólt apunak is és hívták a mentőt. Ezt követően beszélgettünk egy kicsit az „unokatesómmal”, akit kifaggattam arról, hogy miként vélelmezett korábban szalagsérülést. Akkor az ép (jobb) bokámon megmutogatta az egyes csontok és szalagok elhelyezkedését és elmondta, hogy miként lehet kitapintani egy vélt szalagsérülést. Persze utóbbinak a „specialitása” miatt azért részletesebb ismeret kell.

1997. július 12. (Siófok: Kórház)
Miután apámék kihívták a mentőket, majd az beszállított a legközelebbi intézménybe, megkezdődtek a vizsgálatok. Sajnos a legrosszabb következett be. A szárkapocscsontomból egy 90 X 40 milliméteres darab letört. Az elülső bokaszalagom teljesen elszakadt, a középső bokaszalagom részlegesen elszakadt. Azt már ekkor jelezték, hogy műteni kell, de mivel be van gennyesedve, vérömleny is keletkezett, így annak leapadásáig várni kell.
Hozzászólások száma: (0)

Sportsérülés III.

2021-10-08 13:41:52
Boldogságomat végül az első hivatalos (bajnoki) mérkőzésünket megelőző napon rontotta el a sors. Ez a nap 1996. augusztus 23-a volt. Éppen a szögletrúgásokat valamint a kapu előtti helyezkedéseket, fejeseket gyakoroltuk, amikor egy felugrás után rosszul fogtam talajt és magam alá bicsaklott a bokám. Ugyanazt a pattanó hangot hallottam, amit a térdemnél, amikor elszakadt a szalag. Mondtam is az edzőmnek, hogy megint partvonalon túlra kerültem jó időre. Az igaz, hogy a pályát bizonyos értelemben „saját lábamon” hagytam el, de akkor is tudtam, hogy mi vár rám. Csak abban bíztam, hogy megúszom részleges szakadással. A későbbi különböző vizsgálatok végül a külboka elülső szalagján megerősítést nyert a részleges szakadás, amelynek következményeként 1 hét gipszsín, majd 3 hét járógipsz, nagyjából 1-1,5 gyógytorna és fizioterápia következett, még mielőtt újra pályára lépett. Ez végül azt jelentette, hogy 1995. szeptember 27. napját követően 1996. október 12-én léptem újra hivatalos mérkőzésen pályára.
Hozzászólások száma: (0)

Sportsérülés II.

2021-10-08 13:41:04
Az igazi dráma első felvonására 1995. szeptember 27-én egy elhalasztott mérkőzést pótoltunk, amelyen az ellenfél úgy eltalálta a térdem, hogy ez máig beivódott az emlékezetembe. Legalábbis az utána lévő erős fájdalom, hogy megmozdítani sem tudtam a lábam. A későbbi elmondások szerint mindkét csapat edzője a segítségemre sietett. Megpróbálták jegelni, de nem nagyon voltam vele előrébb. Később kiderült, hogy az elülső keresztszalagom, a külső oldalszalagom elszakadt, a porc leszakadt, a térdkalácsom zúzódott, a hátsó kereszt- és a belső oldalszalagom megnyúlt. November 6-án az un. társult sérüléseket, vagyis a külső oldalszalagomat és a porcot műtötték artroszkóppal. A megnyúlt hátsó kereszt- és belső oldalszalag addigra regenerálódott. December 18-án került le a lábamról a járógipsz. Ezt követte bő 3 hónap (március 22-ig) gyógytorna további majdnem 4 hónap (június 19-ig) fizioterápia. Amikor az 1996. évi nyári időszakot követően végre edzésbe állhattam, akkor madarat lehetett volna fogatni velem.
Hozzászólások száma: (0)

Iskolai baleset I.

2021-10-08 13:38:45
Sajnos egy 1994. május 23-i iskolai baleset következtében újabb térdsérülést szenvedtem, csak éppen a jobb térdemben szakadt részlegesen el az oldalszalag. Mivel itt részlegesről beszélhetünk (vagyis nem szakadt teljesen át), így 1 hét fekvő- és 2 hét járógipsz után átmenetileg rögzítőt kellett, hogy hordjak, de az idő alatt már bizonyos korlátokkal elindulhatott a gyógytorna. Nagyjából 8 héttel a sérülés után újra edzésbe álltam.
Hozzászólások száma: (0)

Sportsérülés I.

2021-10-08 13:38:12
Szóval nézegetve az orvosi papírokat. Az első komolyabb orvosi vizsgálatom (ideértve: CT) sérülés miatt 1993. április 14-én történt meg. Az orvosi összegzésben a páciens panaszainál leírtak szerint maga a sérülés április 12-én egy edzésen történt, amikor kifordult, majd visszaugrott a bal térdem. Az edzés végeztével még hazamentem, másnap az iskolaorvos küldött azonnali hatállyal a sürgősségire, amikor az évenként kötelező iskolai szűrővizsgálat során észrevette, hogy nagyon nem stimmel valami a járásommal. A sürgősségin végzett elsődleges vizsgálatok alapján szalagsérülést állapítottak meg, melynek mértékét CT vizsgálattal pontosították, április 16-án délután (orvosi javaslat ellenére délelőtt még suliban voltam). Sajnos a vizsgálat külső oldalszalag-szakadást állapított meg. A gennyes váladék újbóli leszívását követően fekvőgipszet kaptam, melyet május 9-én cseréltek járógipszre. Az utóbbit a papírok alapján május 30-án vették le a lábamról. Eleinte heti három gyógytornám volt, majd heti egy gyógytorna és kettő-három fizioterápiám volt. Ha jól rémlik július végén, augusztus elején állhattam újra teljes mértékben a csapat rendelkezésére. Ekkor már megkezdődött az őszi felkészülés.
Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2  >>