Part of Life

 Sziasztok!

15 éves lány vagyok, idén fejezem be az általános sulit (nem buktam, csak évvesztes vagyok :D). Kedvenc sportom és időtöltésem a lovaglás, amit 6 éve kezdtem el. Emellett imádok fotózni, ruhákat tervezni és mindenféle kreatív dolog érdekel.

Régebben elég szégyenlős, visszahúzódó lány voltam, csak 1 barátnőm volt, de vele mindent együtt csináltunk. A többiekkel nem nagyon találtam a közös hangot, sosem tudtam mit kéne mondanom nekik, és így ők sem közeledtek hozzám. Ez egészen hatodik osztályig így ment, addigra viszont azzal az egyetlen barátnőmmel eléggé megromlott a viszonyunk. Végül elhatároztam, hogy itt az ideje változtatni, és új barátokat találni. Ez meg is történt. Összebarátkoztam az osztály "nagymenő"csajaival. Először nagyon jól éreztem magam velük, végre nem én voltam az a szürke kisegér, akivel senki sem beszélget. Sajnos ők mégsem találtak elég izgalmas lánynak, és kitagadtak a bandából. Először csak nem hívtak magukkal, ha mentek valahova, aztán meg már mindenféle megjegyzést tettek rám, amiből világossá vált, hogy nem tartozom oda. Ígyhát eldöntöttem, inkább magamtól lépek ki a csapatukból. Egyedül maradtam. Több emberrel is próbáltam összebarátkozni,de mégis hónapokig nem találtam a helyem. Ez az időszak megerősitett. Rájöttem, hogy nem függhetek a barátaimtól, nekem a saját utamat kell járnom. Idővel egyre több emberrel megtaláltam a közös hangot, és az önbizalmam is hatalmasat nőtt. Rá voltam kényszerülve, hogy megtanuljam, hogyan kell kapcsolatokat kialakítani másokkal. Mostmár szinte bárkivel el tudok beszélgetni. Persze nem mondom, hogy most minden tökéletes (néha még meging az önbizalmam), de ma már máshogy látom magam és a többieket egyaránt.