Mióta nem ismernek a szüleim?

 Akik olvasták az előző blogom,ahol az akkori barátomról írtam,azok tudják,hogy szeptember elsején szakítottunk(most már 50 napja van egy fantasztikus barátom,akit leírhatatlanul szeretek).Ekkor megváltoztak a dolgok.Kemény 2 hónap kellett hozzá,hogy "túléljem",de sikerült,és a mai napon örülök neki,hogy akkor szakítottunk,mert nem ismerném a barátom.:3

November 14-én ittam először alkoholt sok mennyiségben.:D Ha a barátaim nem meséltek volna,most nem tudnék mit írni.:D de a részegségem így nézett ki:

-sírtam 3 óra hosszát

-az exem hívogattam a barátnőm mobiljáról

-majdnem elütött egy autó :D

-hozattam banános csokit,bevittem a mosdóba,és ott is hagytam...stb.

Másnap arra ébredtem,hogy be vannak dagadva a szemeim,és a barátaim szidtak :D persze,én semmire nem emlékeztem,de ők 3 órán keresztül hallgatták a sírásom :D szegények.. :D

Azóta egyszer voltam nagyon részeg,április 25-én. Amiért kivételesen hálás vagyok,mert ekkor ismertem meg a barátom.:3 Lehet azt gondoljátok,hogy majd ő is otthagy,viszont még nem voltam szerelmes. 6 hónapig szerettem valakit,de szerelmes most vagyok,és ennek nem lehet vége.:o Olyan fiú az enyém,akiről eddig álmodoztam,viszont egy kis vodkának köszönhetően meg is találtam.:3

további szép napos délutánt,puszi :*

Általános suliban én voltam a nyomi,stréber lány,akinek az volt a boldogsága,ha a tanáraival jóban volt. A jegyeim voltak a legfontosabbak,ennek éltem. Szar volt. Hogy miért? Mert az osztálytársaim utáltak,tudjátok én voltam a "tanárnő adott házit múlt órán" lány. De azt hittem ettől leszek boldog. Mármint,attól lesz boldog az életem,ha én leszek a legokosabb az osztályban..

Elkerültem gimibe,egy másik városba,szülői felügyelet alól mentesen.. És ekkor megváltoztak a dolgok...

E-mailjeiteket továbbra is várom. A történet folytatódik. Puszi Dzsina :) :*