Ilyen a kamaszélet
Ilyen a kamaszélet
Nekünk, kamaszoknak egyre több problémával kell megküzdenünk. Ebben az életszakaszban válunk gyermekből felnőtté, ezáltal rengeteg új dologba kell beletanulnunk, illetve újdonsággal megismerkednünk.
Itt van például a testünk. Növünk, nyúlunk és nem találjuk helyét a szokatlanul hosszú végtagoknak. Amikor a tükörbe nézünk - hála a pattanásoknak - az arcunk, bőrünk néha olyan mintha a holdfelszínét bámulnánk: csupa kráter, egyenetlenség.
A sok gyerekes dolog mellett van egy felnőttesebb probléma is: a pénz. Ebből sosincs elég senkinek se, mindig mindenki egyre többre vágyik. Szóval telhetetlenek vagyunk mi kamaszok is nemcsak a felnőttek.
Kamaszként még mindig iskolába járunk, nincs munkahelyünk ahol pénzt kereshetnénk, vagyis ha elfogy a zsebpénz, akkor baj van. Kérhetnénk a szülőktől, de ő nem ad: ,,Kezdesz felnőtté válni fiam, tanuld meg beosztani a pénzedet!”. Végülis igaza van. Nincs mit tenni, várni kell valami neves alkalomra (szülinap, névnap stb.) ahol nagyi csak ennyit mond: ,,Én már nem tudok mit venni neked ajándékként,úgyhogy kapsz egy kis zsebpénzt, majd megveszed magadnak amit szeretnél!”. Így aztán újra lesz némi elverni való alaptőkénk. Én mondjuk emlékezni szoktam, hogy ,,erre az újságra most nagyi hívott meg…..”
Na és persze van még egy pénzkereseti lehetőség: a diákmunka. Itt az első akadály a saját lustaságunk leküzdése. De hát a szükség nagy úr. Hú de klassz ez a pulcsi ezt meg kéne venni…,de NINCS miből, úgyhogy nincs mese irány szórólapot osztani, csomagolni meg effélék. De! Ezek után még édesebb a győzelem, hogy ,,Saját (immár keresett!) pénzből megvettem a pulcsit! Király vagyok!! J
Szóval nekünk se fenékig tejfel az élet, meg kell küzdenünk a saját kis problémáinkkal. Legtöbbször észre se veszzük, hogy a legnagyobb kincs –a szerető családunk-mindig mögöttünk áll, és csak a mi javunkat akarják. Így a kisebb-nagyobb összezördülések hamar a múlt homályába vesznek.
(Gál István)
