Lámpafény alatt
Izzik a távol. Fűszeresen pezsgő keserűség Folyik a díszkövek között... A vers a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!
Lámpafény alatt
Izzik a távol.
Fűszeresen pezsgő keserűség
Folyik a díszkövek között.
Száraz szádban mentolosan
Táncol a hajnali mámor,
És füstöt rúgsz a Hold sziluettjébe.
Szabadság!
Kiáltod, és opál-vörös szemekkel
A bizonyost keresed.
Remegő kezed a magasba nyúl.
Kuporgatott apróidat lelkedként
Áldozod megint,
Cserébe újabb pohár habzik elméd helyén.
Szabadság!
Kiáltod újra elmerülve a tántorgó masszában.
Forgasd a tollad, írd ki magadból!
Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid
átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal,
barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről,
egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon,
hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor!
Ragadj billentyűzetet és gépelj!
