Gondolataim
Gondolataim
Fáradtan írom meg soraim
A fájdalomtól össze roskadnak csontjaim.
Reszketve fogom meg a ceruzát
Furcsán nézem a szobám falát.
Kemény dolog az élet
Észre sem veszed és elsuhannak az évek
Nem rég még gyermekként futottál
Most pedig már lábad is alig áll.
Gyerekként még veled játszottam.
Most már csak virágot viszek sírodra
Te pedig fentről figyelsz engem
S kérlek, imádkozz értem.
Mert tudom, hogy odafent is
Hallod őszinte nevetésem
És tudom, látod azt is
Hogy mit érek el.
Mert lehet, hogy nehezen telnek a napok
És hogy a világ oly bolond
De én akkor is boldog vagyok
Mert a világ gyertya fénye még mindig ragyog.
S amíg a szívben a fény egy picit is lobog
Addig nem számit, hogy a fiatalság mily romlót
Az Isten szava győzni fog
És meggyógyít minden bűnbánót.
Mert, ahogy én is megtértem
S Istennek ellentmondani nem lehet
Úgy fog megtérni minden hűtlen
S aki nem tér meg annak Isten nem kegyelmezz.
S aki ma önző és gazdag
S felelőssége nincsen
Nem jár jobban, mint a szegény ember
Akit nem nyel el a bűnök mocsara.
Lehet, hogy gazdag nem vagyok
S a szépségtől arcom nem ragyog
De én akkor is boldog vagyok
Mert az Isten csillaga még mindig ragyog.
Legyen hát boldog minden ember,
Mert Isten mindenkit szeret.
