Nehéz reggel
Nehéz reggel (disztichon)
Tegnap előtt kábultan elestem a konyhai csempén:
Padló, s szőnyeg már porszemes ágyán vár.
Vérzik az orrom. Miért kellett átesnem a széken?
Ám ez mind nem elég: térdem fájón ég.
Széttört tepsi, fazék darabokkal gazdag a padló.
Ez mindent beterít, engem körbekerít.
Sántán, botladozó lábakkal elérem a fürdőt.
Nézem a tükröt, s lám! Rém pillant most rám.
Áll a hajam függőlegesen fel. Szép kora reggel!
Arcomon egy lila folt. Jajj! Az esés nyoma volt.
Randim lesz még. Most hát így fogok én oda menni?!
Arcom „szép, gyönyörű”. Rajta kevés a derű.
Miért hisztiznék? Ennyire vészes hát a kamaszkor?
Bár nem olyan szörnyű, tényleg nem könnyű.
Gondtalan élete nincsen senkinek, az csak egy eszmény.
Légy üde, néha bolond! S lám, hova tűnt el a gond?
