Facebook vers
Facebook vers
Kifordult magából ez a világ,
Minden „homo normalis” segítségért kiált.
Érzelem sehol, valós érték nincsen,
Az internet az ember legnagyobb kincse.
Barátaim a Facebookon több százan vannak,
Sokkal nem is beszélek az igazi világban.
Megbököm „face-n” vagy írok egy kommentet,
Nézem a mail-em és dobok egy videó linket.
Az üzenőfal megmondja mindig a tutit,
Közben lájkolom a képen a kocka hasú pasit.
Hogy mi az a lájk? ,már magam se tudom,
Ha tetszik egy dolog, a gombot megnyomhatod.
Minél több az ismerős, annál menőbb,
Hajnali kettőkor a fele már kidől,
Páran még nyomják az Farmville játékot,
Kommentedhez én inkább nyomok egy diszlájkot.
Hát ilyen világ, amiben ma élünk,
Nem tudom, hogy lélegeznénk wifi-jelek nélkül.
Láthatatlan bilinccsel a géphez vagyunk zárva
Ki tudja, mi történik közben a világban??
