Éjszaka
Éles fagy-karmaival kaparászik bőrömön az éjszaka.. A vers a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!
Éjszaka
Éles fagy-karmaival
kaparászik
bőrömön az éjszaka;
édes csend és lüktetés -
ereimbe
siklik sötét kéjszava.
Ajkak sebzik ajkaim,
dühös csókjuk
tűzbe fojtva eltemet.
A hideg körülöttünk
izzadni kezd,
meleg rázza testemet.
Láng lehelte füstfelhő,
min lebegünk
a felégetett mennyben,
lángban olvadt szenvedély
és vágy csorog
benn, minden érzékemben.
Fülem nem hall, szemem még
sejt, de biztos
csak kezemben lehetek,
mely vezet, mint esetlen
világtalant,
s mint tudatlan gyermeket.
Érintések szaggatják
darabokra
az éjszakát, mint vadak,
széteső szilánkjai
józanító
hajnalfénybe hullanak.
Forgasd a tollad, írd ki magadból!
Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid
átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal,
barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről,
egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon,
hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor!
Ragadj billentyűzetet és gépelj!
