Taposnak az órák
Taposnak az órák, talpukon porladok. Cipelnek ostobán, szüntelen rab vagyok... A vers a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!
Taposnak az órák
Taposnak az órák, talpukon porladok.
Cipelnek ostobán, szüntelen rab vagyok,
lusta nagy léptekkel mozdulnak előre…
Beszéd és nesz, mintha minden hang egy lenne:
zajködös zümmögés, medret vájt csend benne -
ott ülök ilyenkor, merengőn, rád várok.
Visszajössz - újra mész, arcomon csóknyomod,
elillan, semmivé, megint csak otthagyod…
Pattanó labda vagy, s én a föld alattad.
Forgasd a tollad, írd ki magadból!
Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid
átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal,
barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről,
egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon,
hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor!
Ragadj billentyűzetet és gépelj!
