Anorexia

Üdvözletem!
Már teljesen kétségbe vagyok esve, úgy érzem szörnyű barát vagyok. Van egy barátnőm, aki még tavaly egyik napról a másikra egyszerűen abbahagyta a rendszeres étkezést. Mostanra már rengeteget fogyott, betegesen sovány. Egy osztályba járunk és úgy érzem a többi osztálytársam, akik beszéltek vele, nem veszik ezt komolyan. A barátnőimmel rengeteg mindent kipróbáltunk, beszéltünk vele szépen, volt amikor tehetetlenségünkben dühösen is megmagyaráztuk neki, hogy ezt nem csinálhatja. Úgy érzem a barátnőim mostanra már ráuntak őt noszogatni, hogy egyen, úgyhogy már csak viccet csinálnak belőle, ő pedig csak fapofával tűri, ahogy ezzel piszkálják. Szerintem ezzel nemhogy segítenénk, hanem csak ártunk neki, mert úgy érzi, hogy már a barátaiban sem bízhat, ők is csak zaklatják.
Még az elején szóltunk az édesanyjának is, de úgy tűnik ő sem tudott mit kezdeni. Szóltunk az osztályfőnökünknek is, azt mondta majd megpróbál valamit csinálni, de nem tett semmit.
Én legtöbbször megpróbálok kimaradni a piszkálódásokból meg a megjegyzésekből, hogy "Hú, de sovány vagy, egyél már". De fogalmam sincs, hogyan közelítsek felé. Néha úgy érzem, hogy talán még velem beszél legtöbbet, mert igyekszem nem piszkálni. Máskor meg azt érzem, hogy én is ugyanúgy idegesítem, mint a többiek.
Borzasztó látni, ahogy leépül, egész nap alig beszél valakivel, teljesen elveszítette minden motivációját, leromlottak a jegyei, de mintha nem is érdekelné és szinte soha sem mosolyog, nincs jókedve, mintha mindig ugyanolyan arckifejezése lenne. Szeptemberben lesz 18 éves és kevesebb, mint 50 kiló. Ha mond is valamit, amikor kérdezgetik, mit evett, azt bizonygatja, hogy szokott enni és minek egyen állandóan.
Fogalmam sincs, hogyan segíthetnék, de már nagyon félek, hogy egyszer valami baja lesz, megbetegszik vagy elesik és megsérül, nem tudna olyan gyorsan meggyógyulni, mint egy amúgy egészséges ember, vagy egyszerűen csak összeesik, mert már feladja a szervezete.
Ma jutottunk oda, hogy talán kezünkbe vesszük az ügyet és ha már az osztályfőnökünk nem tett semmit, akkor szólunk az iskolapszichológusnak. Nem tudom, hogy mire jutna vele, nagyon kedves és rendes pszichológusunk van, csak attól félek, hogy a barátnőm számára ez is csak egy trauma lenne és úgy érezné, hogy ezzel is bántani akarjuk.
Nagyon szeretném, ha tudnék valamit tenni, mert nem tudom nézni tovább a szenvedését, ahogy napról napra épül le. Azt hiszem, ha valami komolyabb baja lenne, soha sem tudnám megbocsátani magamnak, de mostmár egyszerűen muszáj végetvetni ennek, mert ha így folytatja, meg fog halni.
Már tanácstalan vagyok, kérem, magyarázza el, hogyan lehet elérni, hogy meggyógyuljon egy anorexiás!
Válaszát előre is köszönöm!