Mit tegyek...?
Az lenne a gondom, hogy a barátommal 1 és fél éve bőven együtt vagyunk, az idén töltöm a 18. életvemet, a barátom medig jövőre.
A szüleim hosszú idők óta nem engedi, hogy együtt aludjunk, azt engedi hogy itt aludjon, de hogy egy szobába vagy egy ágyban, azt nem, se anya, se apa.
Már nagyon sokszor bezéltem velük, és azért nem engedik, mert féltenek, hogy teherbe esek.... Nagyon sokszor mondtam már nekik hogy nem azért aludnánk egymással, hanem mert jó például reggel a szerelmem mellett felébredni, meg ha csinálnánk is tegyük fel... nem vagyunk annyira felelőtlenek hogy védekezés nélkül belekezdjünk... Nem vagyunk vallásosak szóval kizárt, hogy azért nem engednék. Meg ha még kérdezem, azokat a válaszokat is szoktam kapni, hogy "nem illik, kicsi vagy még" . Most nem azért, de szerintem 17 évsen nem olyan kicsi már az ember, hogy ne tudjon dolgokat, és azt sem értem, hogy miért nem illik. Egyébként a szüleimnek semmi baja nincs a barátommal, bírják őt.
Ezt el szeretném mesélni, hogy a közeljövőben mi történt velem..
A barátom itt aludt nálunk, persze külön szobában, és anyáék annyira "féltenek" hogy dirkt bejöttek hozzám, hogy megnézzék, hogy a helymen vagyok-e..
Ez enmeg már nagyon zavar, és a barátomat is, nagyon nem jó igy nekünk, folyton szabályokhoz alkalmazkodni.
Anya folyton megakarja szabni, hogy mit csináljak, és nagyon idegesít hogy minenről tuni akar, úgy gondolom hogy nekem is van magánéletem, de így nemlehet folyton, állandóan cseszeget, meg erőszakoskodik, hogy márpádig igenis mondjam el, vagy csináljam meg stb, mert ha valami nem úgy van ahogy ő kitalálja akkor rögtön én vagyok a rossz. De persze ha megkér valamire megcsinálom, mert ebben a házban lakom, meg nem tart semeddig, de cserébe azért én is szeretnék kérni, például hogy hagy aludhassunk együtt.
Szeretném ha hagyna nekem anya egy kis teret és nem kérdezősködne meg szólna bele mindenbe, én nekem is szükségem van a magánéletre, szerintem.
Azt is elszeretném mesélni,hogy amikor itt van nálunk a barátom akkor anyáék minig "ráerőszakolják" az ételt, hiába mondja ő is és én is hogy nem kér vagy már evett, nem, annak ellenére is, és ez nekem már nagyon kellemetlen, mert együt tudokk vele érezni, ha idegen helyen lennék és erőltetnék a kaját én is nagyon rosszul érezném magamat.
Kérem segítsen, nagyon sokszor elmondtam már anyáéknak, hogyha együtt alszunk, akkor abba most úgy sincsen semmi, de fájó azhogy ennyire nem bíznak bennünk. Már a barátom és az ő szülei előtt is kellemetlen helyzetbe hoznak anyáék. Az miért van hogy más gyerek simán engednek???
Egyébként azt tudni kell rólam, hogy egyáltalán nem öltözködöm kirívóan, általában sötét ruhákat veszek fel, de nem jelenti ez azt nálam hogy depressziós vagyok vagy magamba vagyok fordulva , csupán csak ez tetszik, nem vagyok az mint az átlag, akik pop vagy pap zenét hallgatnak. Jelenleg most ez a dolog az ami zavar az életemben.
Remélem tud segíteni és minent érthetően írtam le. Köszönöm előre is a hamar választ! :)
Szakértőnk válasza a Mit tegyek...? kérdésre
Kedves Kérdező!
Sajnos gyakran előfordul ez a fajta konfliktus a szülők és a tinédzserek között, aminek alapja az lehet, hogy a szülők azt érzik, hogy így tudnak felelősséget vállalni a gyermekükért. A felállított szabályrendszer módosítása általában közös megegyezéssel változtatható meg, mert a szélsőséges reakciók (kitörési kísérletek) általában még nagyobb konfliktust eredményeznek.
Nagyon jól tetted, hogy megpróbáltál velük beszélni, hisz a nyílt kommunikáció nagyon fontos.Megpróbálhatsz külön-külön beszéletni velük anélkül, hogy kérnél tőlük.Elmondhatod az érzéseiteket, megpróbálhatod elérni, hogy konkrétan fogalmazzák meg, mit várnak tőled (maradj szűz, ne lássanak meg a szomszédok...stb.) Kitűzhetitek az időpontját annak, hogy mégis mikor fognak engedni a szabályokból.Kérdezd meg tőlük, hogy te mivel tudnád kiérdemelni a bizalmukat.
Ha nem sikerült megegyezésre jutnotok, akkor megkérheted a szüleidet, hogy menjetek el egy serdülő mediációra (pszichológusok, szociáls munkások végzik pedagógiai szakszolgálatoknál, gyermekjóléti szolgálatoknál, családsegítő szolgálatoknál), mely módszernek pont az a lényege, hogy segít kialakítani egy egyezséget a két fél között úgy, hogy mindenkinek teljesüljenek az elvárásai.
A folyamatos evésre buzdítás általában a vendégszeretet jele volt a szüleid korosztályában (és korábban). Ezen ők már megszokásból nehezen változtatnának. Érdemes ilyenkor elfogadni egy kis kóstolót és a továbbiakat határozottan visszautasítani, amivel eleget teszünk az illemnek, de mégis jelezzük a határokat.
