tinédzserszülők_17 éves apa
Én 2014. szeptember 7-én "tinédzserszülők és segítésük" címmel küldtem kérdést. Az arra adott válaszát/válaszukat köszönöm.
A kicsikkel szerencsére azóta sincs probléma. Öcsém októberig állandó résztvevője volt az iskolai óráknak és helyt állt a munkahelyén valamint itthon is mint újdonsült apa.
Az osztálytársai az iskolai napokat nem igazán könnyítették meg, hiszen minél előrébb haladtak a napok a fáradsága annál inkább jelentkezett és emellett egyre nagyobb mértékben megjelentek az ércelődő mondatok az osztálytársaktól, mint pl. "Aludni otthon kell."; "Éjszakánként mi a f..zt csinálsz alvás helyett?."; "Miért nem éjszaka alszol?."
Az öcsém kb. 6 hét után már az osztálytársak ellenszenves viselkedését megunta ill. egyre nehezebben viselte ezeket. Hozzá kell tenni, hogy a tanárok viszont megértően álltak a helyzethez és amiben tudtak segítettek-segítenek neki.
A végső elhatározásra október 7-én jutott és másnap beszélt az osztályfőnökével is a magántanulói státusszal kapcsolatban. Az osztályfőnöknője a helyzetet ismerve és látva az öcsém elmúlt évekbeni jó tanulmányi eredményeit támogatta a státusz igénylését. A magántanulói státusz igánylését viszont mivel még nem nagykorú így mindenképpen a szülőknek kell beadni. A nyomtatványt megkapta október 9-én és kitöltött valamint aláírt formába október 10-én leadta. A döntés meghozatala és az engedély megadása viszont hosszadalmas volt. A magántanulói státuszt 2014. október 22-i hatállyal kapta meg. (A csúszás oka az volt, hogy az iskolának a tanulókkal kapcsolatos statisztikák leadási ideje az október 31-e, de október 23 - november 2-ig őszi szünet van.)
Ez az elmúlt két hónap olyannyira kifárasztotta, hogy ennek jelei már az ingerületesebbé válásában is megjelenik.
Az tény, hogy ebben az időszakban nem igazán volt módja pihenni, hiszen hétköznap délelőtt iskola, délután munka, mire haza ért a fáradságtól kidőlt (volna), de sokszor éjjel ő volt fent a kicsikkel. A hétvégi pihenése sem volt persze teljes, hiszen apai feladatai meg voltak.
1. Ön szerint mi lehetet annak az oka, hogy az osztálytársak részéről segítség helyett szinte kizárólag csak ércelődő és piszkálódó megjegyzéseket kapott?
2. Lehet ennek oka az irigység?
3. Ön szerint az elmúlt két hónap feszített terhelése miatt jelentkező érzékenysége valamint ingerületessége mikorra múlhat el?
4. Mennyit jelenthet majd neki, hogy a hétkőznap délelőttjei "szabadok" lesznek?
5. A szülői feladatainak nagyobb mértékű ellátásában mennyi pluszt jelenthet az a tény, hogy ő is magántanuló lett?
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
egy érdeklődő testvér
Utóirat: A korábbi kérdésem linkje: http://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelki_problemak/18069
Szakértőnk válasza a tinédzserszülők_17 éves apa kérdésre
Kedves Levélíró!
Emlékszem a leveledre Remélem, azóta sikerült összeszednie magát valamennyire a testvérednek. Nem tudom megmondani, hogy mi állhat az élcelődés hátterében, lehet hogy csupán az éretlenség, hogy nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel a többiek. Ezzel nem szabad foglalkozni, arra kell koncentrálni, hogy a babák minden egyes nappal nagyobbak és okosabbak lesznek, és könnyebb lesz velük. Már egy nagyobb, kiadósabb alvás is sokat segíthet az embernek abban, hogy pozitívabban lássa a dolgokat. Ha sikerül átmenetileg kissé tehermentesíteni a testvéredet, akkor megnyugszik majd. Jó volna, ha a család továbbra is tudna segíteni abban, hogy időnként elvállaljátok a babáf felügyelelét. Az anyukának sem árt a pihenés, hiszen egész nap, egész héten otthon lenni és "csak" babázni sem könnyű ám!
Minden jót:
