Depresszió?
2014.04.08.
Üdv!
Egy ismerősöm ajánlotta ezt az oldalt.
Amit rólam tudni kell: 17 éves vagyok,2 hónap múlva 18,sosem voltam az az idegeskedős,stresszes típus, boldog,vidám lány voltam. Nemrégiben ez megváltozott,már szinte magamra sem ismerek. Egyre többet idegeskedem,felhúzom magam apró dolgokon is,annyira,hogy már a sírás kerülget. Egyszerűen rosszul érzem magam kívül bévül. A helyzet az,hogy régebben,azaz a nyár végéig bulizós,vidám,pörgős csaj voltam. Aztán szeptemberben összejöttem egy sráccal,nagyon szeret és én is őt. Megkezdődött a suli is,egyre kevesebbet jártam bulizni,már nem is járok. A párommal sajnos csak hétvégente tudunk találkozni,ezért olyankor kettesben vagyunk,ritkán járunk bulizni. Nincs is ezzel semmi gond,mert nagyon jó kettesben eltölteni a szombatokat. A főbb gondjaim októberben kezdődtek,elkezdett kipattogni az arcom,kezdetben azt hittem,hogy pattanások,de ma már rájöttem,hogy ez annál sokkal több. Novemberben már olyan rosszul éreztem magam,hogy elmentem egy bőrorvoshoz,kaptam két krémet amik nem segítettek,decemberben visszamentem,kaptam egy másikat és a karácsonyi szünet után vérvételre kellett visszamennem. Januárban a vérvétel megállapította, hogy gyulladás van a véremben(vagyis nagyobb a gyulladási értékem a normálisnál,megengedettnél),tehát ezért lehet gyulladt az arcom is..kaptam egy antibiotikumot ami szintén nem segített,az új krém sem segített,3 hete abba is hagytam,mert csak kiszárította a kezem és a bőröm. Januárban még kaptam egy torok,mandula és hangszál gyulladást,teljesen legyengültem és kaptam egy még erősebb antibiotikumot,rendbe is jöttem tőle,de a gyulladás ami az arcbőröm gondjait okozza valahogy nem múlt el. Mindezek alatt még autósuliba is jártam,amiből pár hete vizsgáztam(sikeresen). Emellett még ott volt a suli is,minden nap későn jártam haza,teljesen kimerültem. Aztán február végén volt egy éve,hogy meghalt a nagyim és a házi kedvencem. Álmodtam velük,a nagyimmal akkor először és aznap még egy csomó furcsaság történt,mintha keresne vagy tudatni akarná,hogy itt van. Azóta gyakran álmodom vele és a cicámmal is. Már teljesen kivagyok,de fogalmam sincs,hogy miért,az arcom is eléggé megvisel,mert sosem volt ilyen csúnya és már hónapok óta ilyen(mindig gyönyörű arcom volt,itt-ott voltak pattanásaim,amikor kamaszodtam). Fogamzásgátlót is szedek két hónapja,aminek állítólag segítenie kellett volna az arcomon,de az sem segített rajta,ugyan úgy begyullad. Az elején azért írtam azt,hogy főbb gondjaim,mert a nyaram is elég rosszul telt, csak a vége vidított fel,amikor összejöttem a párommal. A nyár folyamán nagyon sokat veszekedtem az anyummal,egyszerűen nem értett(ért)meg,mindig kiabált minden hülyeségért…meg szerinte akkor is részegen mentem haza,amikor nem is ittam.. A nyáron sokat sírtam a legjobb barátnőm miatt is,mert összejött egy barommal, aki olyan döntés elé állította,hogy válasszon köztem és közte..őt választotta,ez is rettenetesen megviselt és ekkor szerintem még fel sem dolgoztam a nagyim halálát(talán még ma sem teljesen). Azóta persze szakított vele a srác(másfél hónapig tartott a kapcsolatuk,ezért dobta el a barátságunk), végül megbocsátottam neki,mert nem tudok annyi év barátság után haragban lenni. De mindenesetre egy életre megjegyeztem a dolgot.
Ami miatt írtam: félek,hogy depressziós leszek,vagy már az vagyok. Teljesen kivagyok,félek,hogy elveszítem a barátomat az arcom miatt,undorodom az arcomtól ha tükörbe nézek,amikor összejöttünk még nem volt ilyen. Annyira kikészültem,hogy például múltkor a suliban majdnem olyan miatt elsírtam magam,hogy fél ponton múlt a felmérőm,azaz fél pont kellett a jobb jegyhez. Vagy például olyan ideges, stresszes voltam szombaton, amikor apukám elvitt vezetni,hogy egy csomó hibát csináltam,alig bírtam visszatartani a sírást. Vasárnap meg összerándult a gyomrom,amikor azt mondta,hogy elvisz ismét vezetni. Viszont vasárnap minden simán ment vezetés közben,mégis végig ideges voltam,pedig rám ez végképp nem jellemző. Aztán este kijött minden. Egy kicsit összevesztem a tesómmal,csak a szokásos kis veszekedésünk volt,de annyira kiborultam,hogy elkezdtem sírni(kb. 4-5 órán keresztül sírtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni). Majd bejött apum, hogy miért kiabáltunk és látta, hogy sírok(szerintem még sosem látott ilyennek, megrémíthettem), majd megkérdezte, hogy mi a bajom, de nem tudtam megszólalni, annyira remegtem. Ült felettem egy jó fél órát, próbált beszéltetni, aztán bejött anyum is és arra jutottak, hogy menjek el orvoshoz beutalóért az allergológushoz, mert lehet allergiás vagyok és azért ilyen az arcom. Nagy nehezen kicsit megnyugodtam, hogy el tudjanak menni nyugodtan aludni a szüleim, de utána újra kijöttek a könnyeim és nem bírtam abbahagyni. Sírva aludtam el. Egyszerűen kivagyok, persze ezt megpróbálom kifelé nem mutatni. A szüleimnek nem is beszéltem mindezekről, úgy érzem nem is tudok beszélni erről. Megpróbáltam elfojtani, de vasárnap kitört belőlem. Aztán másnap,hétfőn elmentem beutalóért,de akkor is egész délelőtt úgy kellett visszatartanom a könnyeim,amikor hazaértem újra kiborultam és megint órákig sírtam,amíg el nem aludtam. Aztán amikor délután felébredtem kicsit jobban voltam. Ma,kedden úgy éreztem erősebb vagyok,mint hétvégén,de most este ismét rám tört a sírás(anyum kiabált,de nagyon csúnyán..máskor nem szoktam felvenni,de most annyira kivagyok,hogy megint visszaestem oda,ahol vasárnap este voltam..vasárnap úgy éreztem,hogy az apum megértene,mert szépen nyugodtan beszélt,látta,hogy gondban vagyok,meg amikor bejött az anyum és kiabálva kérdezte,hogy miért sírok,akkor rákiáltott,hogy szépen beszéljen,ne kiabáljon..de sajnos az apum csak a hétvégéken van otthon,külföldön dolgozik..anyum az meg olyan hangulat ember szerűség,egyszer kiabál,máskor meg normális). Egyszerűen már a legkisebb stresszt sem bírom, semmit. Úgy érzem nagyon nagy nyugalomra lenne szükségem. Velem ilyen még sosem volt, mindig nagyon jól tűrtem mindent,végképp nem voltam az a stresszes,görcsös típus. Fogalmam sincs,hogy hol vesztem el és,hogy hogy jöjjek ki ebből.
Hogy lehetek újra a régi? Hogy menjek ki ebből a depresszió szerűségből? Ha nem muszáj,akkor pszichológushoz nem szeretnék menni.
Kérlek segítsetek,és elnézést a hosszú levélért!
Egy ismerősöm ajánlotta ezt az oldalt.
Amit rólam tudni kell: 17 éves vagyok,2 hónap múlva 18,sosem voltam az az idegeskedős,stresszes típus, boldog,vidám lány voltam. Nemrégiben ez megváltozott,már szinte magamra sem ismerek. Egyre többet idegeskedem,felhúzom magam apró dolgokon is,annyira,hogy már a sírás kerülget. Egyszerűen rosszul érzem magam kívül bévül. A helyzet az,hogy régebben,azaz a nyár végéig bulizós,vidám,pörgős csaj voltam. Aztán szeptemberben összejöttem egy sráccal,nagyon szeret és én is őt. Megkezdődött a suli is,egyre kevesebbet jártam bulizni,már nem is járok. A párommal sajnos csak hétvégente tudunk találkozni,ezért olyankor kettesben vagyunk,ritkán járunk bulizni. Nincs is ezzel semmi gond,mert nagyon jó kettesben eltölteni a szombatokat. A főbb gondjaim októberben kezdődtek,elkezdett kipattogni az arcom,kezdetben azt hittem,hogy pattanások,de ma már rájöttem,hogy ez annál sokkal több. Novemberben már olyan rosszul éreztem magam,hogy elmentem egy bőrorvoshoz,kaptam két krémet amik nem segítettek,decemberben visszamentem,kaptam egy másikat és a karácsonyi szünet után vérvételre kellett visszamennem. Januárban a vérvétel megállapította, hogy gyulladás van a véremben(vagyis nagyobb a gyulladási értékem a normálisnál,megengedettnél),tehát ezért lehet gyulladt az arcom is..kaptam egy antibiotikumot ami szintén nem segített,az új krém sem segített,3 hete abba is hagytam,mert csak kiszárította a kezem és a bőröm. Januárban még kaptam egy torok,mandula és hangszál gyulladást,teljesen legyengültem és kaptam egy még erősebb antibiotikumot,rendbe is jöttem tőle,de a gyulladás ami az arcbőröm gondjait okozza valahogy nem múlt el. Mindezek alatt még autósuliba is jártam,amiből pár hete vizsgáztam(sikeresen). Emellett még ott volt a suli is,minden nap későn jártam haza,teljesen kimerültem. Aztán február végén volt egy éve,hogy meghalt a nagyim és a házi kedvencem. Álmodtam velük,a nagyimmal akkor először és aznap még egy csomó furcsaság történt,mintha keresne vagy tudatni akarná,hogy itt van. Azóta gyakran álmodom vele és a cicámmal is. Már teljesen kivagyok,de fogalmam sincs,hogy miért,az arcom is eléggé megvisel,mert sosem volt ilyen csúnya és már hónapok óta ilyen(mindig gyönyörű arcom volt,itt-ott voltak pattanásaim,amikor kamaszodtam). Fogamzásgátlót is szedek két hónapja,aminek állítólag segítenie kellett volna az arcomon,de az sem segített rajta,ugyan úgy begyullad. Az elején azért írtam azt,hogy főbb gondjaim,mert a nyaram is elég rosszul telt, csak a vége vidított fel,amikor összejöttem a párommal. A nyár folyamán nagyon sokat veszekedtem az anyummal,egyszerűen nem értett(ért)meg,mindig kiabált minden hülyeségért…meg szerinte akkor is részegen mentem haza,amikor nem is ittam.. A nyáron sokat sírtam a legjobb barátnőm miatt is,mert összejött egy barommal, aki olyan döntés elé állította,hogy válasszon köztem és közte..őt választotta,ez is rettenetesen megviselt és ekkor szerintem még fel sem dolgoztam a nagyim halálát(talán még ma sem teljesen). Azóta persze szakított vele a srác(másfél hónapig tartott a kapcsolatuk,ezért dobta el a barátságunk), végül megbocsátottam neki,mert nem tudok annyi év barátság után haragban lenni. De mindenesetre egy életre megjegyeztem a dolgot.
Ami miatt írtam: félek,hogy depressziós leszek,vagy már az vagyok. Teljesen kivagyok,félek,hogy elveszítem a barátomat az arcom miatt,undorodom az arcomtól ha tükörbe nézek,amikor összejöttünk még nem volt ilyen. Annyira kikészültem,hogy például múltkor a suliban majdnem olyan miatt elsírtam magam,hogy fél ponton múlt a felmérőm,azaz fél pont kellett a jobb jegyhez. Vagy például olyan ideges, stresszes voltam szombaton, amikor apukám elvitt vezetni,hogy egy csomó hibát csináltam,alig bírtam visszatartani a sírást. Vasárnap meg összerándult a gyomrom,amikor azt mondta,hogy elvisz ismét vezetni. Viszont vasárnap minden simán ment vezetés közben,mégis végig ideges voltam,pedig rám ez végképp nem jellemző. Aztán este kijött minden. Egy kicsit összevesztem a tesómmal,csak a szokásos kis veszekedésünk volt,de annyira kiborultam,hogy elkezdtem sírni(kb. 4-5 órán keresztül sírtam, egyszerűen nem bírtam abbahagyni). Majd bejött apum, hogy miért kiabáltunk és látta, hogy sírok(szerintem még sosem látott ilyennek, megrémíthettem), majd megkérdezte, hogy mi a bajom, de nem tudtam megszólalni, annyira remegtem. Ült felettem egy jó fél órát, próbált beszéltetni, aztán bejött anyum is és arra jutottak, hogy menjek el orvoshoz beutalóért az allergológushoz, mert lehet allergiás vagyok és azért ilyen az arcom. Nagy nehezen kicsit megnyugodtam, hogy el tudjanak menni nyugodtan aludni a szüleim, de utána újra kijöttek a könnyeim és nem bírtam abbahagyni. Sírva aludtam el. Egyszerűen kivagyok, persze ezt megpróbálom kifelé nem mutatni. A szüleimnek nem is beszéltem mindezekről, úgy érzem nem is tudok beszélni erről. Megpróbáltam elfojtani, de vasárnap kitört belőlem. Aztán másnap,hétfőn elmentem beutalóért,de akkor is egész délelőtt úgy kellett visszatartanom a könnyeim,amikor hazaértem újra kiborultam és megint órákig sírtam,amíg el nem aludtam. Aztán amikor délután felébredtem kicsit jobban voltam. Ma,kedden úgy éreztem erősebb vagyok,mint hétvégén,de most este ismét rám tört a sírás(anyum kiabált,de nagyon csúnyán..máskor nem szoktam felvenni,de most annyira kivagyok,hogy megint visszaestem oda,ahol vasárnap este voltam..vasárnap úgy éreztem,hogy az apum megértene,mert szépen nyugodtan beszélt,látta,hogy gondban vagyok,meg amikor bejött az anyum és kiabálva kérdezte,hogy miért sírok,akkor rákiáltott,hogy szépen beszéljen,ne kiabáljon..de sajnos az apum csak a hétvégéken van otthon,külföldön dolgozik..anyum az meg olyan hangulat ember szerűség,egyszer kiabál,máskor meg normális). Egyszerűen már a legkisebb stresszt sem bírom, semmit. Úgy érzem nagyon nagy nyugalomra lenne szükségem. Velem ilyen még sosem volt, mindig nagyon jól tűrtem mindent,végképp nem voltam az a stresszes,görcsös típus. Fogalmam sincs,hogy hol vesztem el és,hogy hogy jöjjek ki ebből.
Hogy lehetek újra a régi? Hogy menjek ki ebből a depresszió szerűségből? Ha nem muszáj,akkor pszichológushoz nem szeretnék menni.
Kérlek segítsetek,és elnézést a hosszú levélért!
Szakértőnk válasza a Depresszió? kérdésre
Kedves Levélíró!
Rengeteg minden történt veled az utóbbi hónapokban. Azt gondolom, nem lehetett könnyű mindennel ilyen jól megbirkóznod. Sok alkalmazkodás kellett a részedről és gondolom, sok feszültség is összegyűlt benned. Régebben sokat buliztál, ami egy lehetséges módja a feszültség levezetésnek. Mióta együtt vagy a barátoddal, a bulizást lecserélted az együttlétre, ami sok pozitív élményt, érzést ad, de a más frontokon összegyűlt feszültséget nem vezeti le. Az, ahogy kitör belőled a sírás mostanában, az idegesség, az érzés, hogy egyszerűen csak nyugalomra lenne szüksége, mert most nehezebben bírod a stresszt, utalhat arra is, hogy felgyülemlett benned a feszültség és elfáradtál. Próbáld ki szerintem, hogy beszélsz az érzéseidről, amikor úgy érzed, kiírod őket magadból és emellett elkezdesz intenzíven sportolni. Az is jól leviszi a feszültséget! Segíthet az is, ha aktív programokat szervezel magadnak, akár suli után, akár hétvégén, kettesben a barátoddal, hogy az átélt pozitív élmények is feltöltsenek, kikapcsoljanak. Az is egyfajta nyugalmat adhat, hiszen kiszakít a mindennapi dolgok közül.
Hajrá!
