/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Családi probléma
  

Családi probléma

ora 2009-07-15 13:51:46
Kedves Szakértő!
Egy olyan problémával fordulok Önhöz, amit egyszerűen nem tudok senkivel sem megbeszéli, pedig már sokszor próbáltam! Mostanában sokszor érzem azt, hogy lelkileg teljesen kivagyok, semmihez sincs kedvem és gyakran rámjön a sírhatnék. Ha ilyen hangulatban vagyok a szüleim rendszerint elég ingerülten állnak hozzám, mondván, hogy 17 évesen előttem az élet, ne legyenek gondjaim, és vegyem már észre, hogy nekik mennyivel rosszabb! Ilyenkor úgy meg tudnak bántani... Pedig régen anyum is mindig azt mondogatta, hogy bármi bajom van, forduljak hozzá és mindent mondjak el, de egyszerűen már nem is merek hozzászólni, mert állandóan feszült. Én tisztában vagyok vele, hogy nekik sem könnyű, mivel már kb. 8-9 éve elváltak, de még egyiküknek sem volt azóta komoly kapcsolata. Azóta nagyon sok mindent elvárnak tőlem, főleg házimunka terén, és úgy érzem, hogy noha mindent megcsinálok otthon, amit kérnek, azért jó pár dolog nem az én feladatom lenne. Állandóan azt kell hallgatnom, hogy mindennel elégedetlenek. Az én gondjaimmal nem igazán foglalkoznak, csak a sajátjaik a fontosak (én alapból elég optimista vagyok, de már kezdek nagyon sok mindent borúsan látni, és ennek nagyon nem örülök). Mintha nem tudták volna feldolgozni a válást... De amiatt, hogy ilyen korán szétmentek, nagyon hamar elvárták tőlem, hogy felnőjek, felnőttként gondolkozzak (ami nekik sem megy néha).
9 éves korom után már nem nagyon foglalkoztak a nevelésemmel, mert azt hitték, felnőttem. Próbáltam elfogadni a helyzetet és úgy viselkedni, hogy nekik megfeleljen. De úgy érzem, emiatt egy fontos kor maradt ki az életemből. Nem tudtam igazán élvezni a gyerekkorom, nem voltak soha igazi családi programjaink, és nagyon sok vitánk volt... Most meg már a továbbtanulásra is gondolnom kell, nem járhat ez állandóan a fejemben. Épp ezért megpróbáltam megbeszélni velünk a helyzetet, de csak azt kaptam válaszként, hogy ezzel ők már nem tudnak mit csinálni. Csak az a baj, hogy én se... Nagyon sajnálom, hogy nincsenek olyan barátaim, akikkel meg tudnám ezt beszélni, vagy csak meghallgatnának, mivel a régi ismerőseim mind olyan társaságba kerültek, ahova nem akartam őket követni, ezért inkább eltávolodtam tőlük. Nem tudták megérteni, hogy nekem nem esik jól, ha részegre iszom magam és drogozom...
Régebben már voltam pszichológusnál, de igazából semmit sem segített és csak még jobban elvette a kedvem mindentől... Már tényleg nincs semmi ötletem, mit csináljak, kivel beszéljek?
Előre is köszönöm
D.

Szakértőnk válasza a Családi probléma kérdésre

Kedves D.!

Pár mondatban igen nehéz a problémádra kézenfekvő megoldási alternatívákat kínálni. Mindenekelőtt, bizonyára te magad is hallottál már a kamaszkorban zajló változások okozta lelki gyötrelmekről, a változékony, sírós hangulatról, ingerültségről stb. Ez a kedélyállapotodat érintő állapot átmeneti, szerencsére 1-2 éven belül lezárul. Valóban sokkal könnyebb lenne elviselned önmagad, a benned zajló folyamatokat, s a türelmetlen szüleidet is, ha lenne kivel megosztanod a belső zűrzavart. Ami a szüleidet illeti, sajnos valószínűleg ők is sérültek a széthullott család miatt, noha ez menti fel őket az irántad való felelősségük alól. Mindenképpen azt tanácsolnám, hogy újra keress fel egy pszichológus szakembert. Ha kitartással, változtatni akarással veszel részt a terápiás célú beszélgetéseken, teljes bizonyossággal állítom, hogy bekövetkezik a kívánt előrelépés. 

Amennyiben kérdésed van, akár a további lehetőségeket illetően is, bátran írj!

Üdvözöl: Kertész Tímea     

 

Hirdetések