Tetszik egy lány, aki rám se bagózik
2019.06.02.
Üdvözletem!
Tavaly szeptemberben kerültem középiskolában és van az osztályomban egy lány, aki már szinte azóta tetszik. Próbáltam vele barátkozni, de nem igazán érdeklem. Bármiben szorul segítségre, mindig megteszek minden tőlem telhetőt. Próbáltam beszélgetésbe elegyedni vele olyasmikről, amik mindkettőnket érdekelnek (hasonló a filmes ízlésünk), de ez csak nagy ritkán jött össze, mivel szinte mindig a kolis szobatársaival van vagy pedig olvas a sulin belül. Ezért írtam rá többször Facebookon, de az esetek nagy részében nem válaszolt, pedig látta. Azt nem hiszem, hogy negatív véleménnyel lenne rólam, mivel pár napja voltunk osztálykiránduláson Pesten, ahol megnéztük a Szikla kórházat és rólam tudni kell, hogy nem vagyok jó barátságban a szűk földalatti helyekkel. Volt egy kisebb pánik rohamom és elsők között volt, aki jött nyugtatni és folyamatosan adta a tanácsokat, mit csináljak.
Alapból nem vagyok egy könnyen barátkozós személy, kezdeményezni pedig még sosem kezdeményeztem, így teljesen elveszettnek érzem magam. Már jó pár hónapja csak az adja nekem a motivációt az ágyból való kikeléshez, hogy tudom láthatom az iskolában. Még év elején küzdöttem pár hónapig depresszióval (tőle különálló ok miatt) és nem egyszer eljutottam az öngyilkosság gondolatáig is. Azért élek még mindig, mert nem akartam itt hagyni őt. Most pedig, hogy itt az év vége, újra kezd előjönni a depresszióm, mivel tudom, két hónapig nem fogok vele találkozni.
Fogalmam sincs mit tegyek, van-e egyáltalán még
esélyem eme pár hét alatt azt elérni, hogy legalább Facebook-on visszaírjon? Tanácstalan vagyok, elveszve érzem magam.
Köszönettel: egy szerelmes kamasz.
Tavaly szeptemberben kerültem középiskolában és van az osztályomban egy lány, aki már szinte azóta tetszik. Próbáltam vele barátkozni, de nem igazán érdeklem. Bármiben szorul segítségre, mindig megteszek minden tőlem telhetőt. Próbáltam beszélgetésbe elegyedni vele olyasmikről, amik mindkettőnket érdekelnek (hasonló a filmes ízlésünk), de ez csak nagy ritkán jött össze, mivel szinte mindig a kolis szobatársaival van vagy pedig olvas a sulin belül. Ezért írtam rá többször Facebookon, de az esetek nagy részében nem válaszolt, pedig látta. Azt nem hiszem, hogy negatív véleménnyel lenne rólam, mivel pár napja voltunk osztálykiránduláson Pesten, ahol megnéztük a Szikla kórházat és rólam tudni kell, hogy nem vagyok jó barátságban a szűk földalatti helyekkel. Volt egy kisebb pánik rohamom és elsők között volt, aki jött nyugtatni és folyamatosan adta a tanácsokat, mit csináljak.
Alapból nem vagyok egy könnyen barátkozós személy, kezdeményezni pedig még sosem kezdeményeztem, így teljesen elveszettnek érzem magam. Már jó pár hónapja csak az adja nekem a motivációt az ágyból való kikeléshez, hogy tudom láthatom az iskolában. Még év elején küzdöttem pár hónapig depresszióval (tőle különálló ok miatt) és nem egyszer eljutottam az öngyilkosság gondolatáig is. Azért élek még mindig, mert nem akartam itt hagyni őt. Most pedig, hogy itt az év vége, újra kezd előjönni a depresszióm, mivel tudom, két hónapig nem fogok vele találkozni.
Fogalmam sincs mit tegyek, van-e egyáltalán még
esélyem eme pár hét alatt azt elérni, hogy legalább Facebook-on visszaírjon? Tanácstalan vagyok, elveszve érzem magam.
Köszönettel: egy szerelmes kamasz.
Szakértőnk válasza a Tetszik egy lány, aki rám se bagózik kérdésre
Kedves Levélíró! Bár mindig érdemes megpróbálni a kapcsolatteremtést azzal, akit vonzónak találunk (beszélhettek most már akár arról is, hogy neked mennyire jól esett, hogy próbált segíteni, amikor rosszul voltál, vagy felajánlhatsz egy találkozót mondjuk egy közös filmnézésre akár társaságban), de nyáron mindenképpen jó volna, ha találnál egy elfoglaltságot, ami kitölti az idődet, célt ad a napjaidnak és örömet okoz számodra: sport, hobbi. Még az is, lehet, hogy amit csinálsz, felkelti az érdeklődést a lánynak irántad.
