/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Gyermekvállalás kamaszkor...
  

Gyermekvállalás kamaszkorban és sérülés

ora 2018-12-20 14:22:15
Jó napot kívánok!
Tisztelt Válaszadó!
Én 50 éves 5 gyermekes édesapa vagyok. A középső gyermekeim januárban töltik a 17. életévüket. Mindkettő nagyon szorgalmas, és jó tanuló. Már lassan harmadik éve, amikor csak tehetik suli mellett, ill. iskolaszünetben dolgoznak. Levinek 2 éve, míg Ferinek lassan 4 éve van barátnője. (Az ő korukban nagyon nagy idő ez.)
Feriéknél szeptember közepén derült ki, hogy gyermeket vár a vele azonos korú (sőt majdnem 3 hónappal fiatalabb) barátnője. Az első reakció az volt, hogy elvetetik a kicsit. Aztán Rita elkezdett ágálni ellene, közben Feri is egyre jobban elfogadta, hogy apa lesz. Aztán jött egy lejtmenet a lánynál, és elkezdett elgondolkodni az abortuszon, amit ekkor már Levi nem akart. Végül aztán nekünk és a lány szüleinek november közepén mondták el. Levi és Kata (a barátnője) viszont már tudtak róla. Feri és Levi között mindig is erős kötelék volt (ami nem véletlen, hisz ikrek, ráadásul egypetéjű ikrek).
Mi, amiben csak tudjuk, persze segítjük a gyermekeinket és majdan az unokánkat is fogjuk. Rita márc. 24-re van kiírva szülni.
1. Mennyire érthető azaz elsődleges reakció, ami a fiamnál megvolt?
2. Mi okozhatta néhány hét után, már Rita akarta az abortuszt, és végül Feri győzte meg arról, hogy nem lesz baj és tartsák meg a babát?
3. Mennyiben jó, hogy ikrekként egy ilyen fontos kérdésben Levi (és rajta keresztül a barátnője - Kata is) végig a testvére mellett állt?
A legnagyobb fordulat a napokban következett be. Fiaméknál a suliba minden tanév november-január időszakban egy focikupát bonyolít le az iskola az osztályok között. Pénteken a csapat edzésén olyan szerencsétlenül csúszott össze az osztálytársával (csapattársával), hogy eltört a bokája két helyen is. Jelenleg gipszsín van a lábán. Holnap kell megjelenjen kontrollon. Azt mondják, hogy legalább 3 hét fekvőgipszre számíthat, ill. legalább 2, de sokkal inkább valószínűbb, hogy 3 hónap fog kelleni, hogy visszanyerje a sérülés előtti teljes erejét a bokája. Addig mindenképpen a fokozatosság elvével lehet majd terhelni, szóval a gipszlevételt követő első hetekre azt ajánlják, hogy iskolán (valamint a gyógytornán) kívüli tevékenységeket minimálisra szorítsa, majd lehet fokozatosan pluszokat vállalni (pl. bevásárlás, biciklizés, úszás), aztán még többet (akár diákmunkát - de lehetőleg NE állómunkát) is lehet erőltetni.
Alig tudom megnyugtatni a fiamat. Folyamatosan azt mondogatja, hogy neki dolgoznia kell, mert nem akarja, hogy nekünk még nagyobb terheink legyenek az ő gyerekével kapcsolatban.
Úgy érzem, hogy az anyja is, és én is megteszünk mindent annak érdekében, hogy elfogadja végre, hogy apa lesz, és azt is, hogy amiben csak tudjuk, és ameddig csak tudjuk segíteni fogjuk őket a kicsi megszületése után. A testvére is már nagyon fél, hogy baj lesz abból, hogy Feri túl aggódja ezt. Próbálja ő is nyugtatni az ikertestvérét.
4. Hogyan tudnám Ön szerint megértetni a fiammal, hogy foglalkozzon kicsit azzal, hogy rendbe jöjjön a sérülése, és ne mással?
5. Mit tehet ilyen esetben egy ikertestvér, és mit tud tenni egy ilyen esetben a többi testvér?
A megtisztelő válaszukat előre is köszönöm!
Egy a fiáért aggódó apa

Szakértőnk válasza a Gyermekvállalás kamaszkorban és sérülés kérdésre

Kedves Levélíró! A leírtak alapján mindenki reakciója érhető Egy 16 éves fiúnak ugyancsak szüksége lehetett időre, amíg megbirkózott a gyermekvállalás krízisével. Szerencse, hogy a lánnyal ezt együtt voltak képesek végigcsinálni. A Rita is nyilván keresztül ment a krízisen a maga módján. Jó, hogy meg tudták egymással osztani az érzéseiket és közös döntést tudtak hozni. A későbbiekben talán így tudják majd egymást támogatni. Az, hogy az egypetéjű ikertestvére támogatta a Ferit, természetes, sőt, elengedhetetlenül szüksége is volt, ahhoz, hogy ezzel a helyzettel meg tudjon küzdeni. A balesetre való reakciója pont azt jelzi, hogy a fiatalember próbál tudatosan készülni az apaságra, bár nyilván jelzi azt a bűntudatot is, hogy szüksége van támogatásra. Segíthet neki, ha konkretizálják azt, hogy mi az, amit ő meg tud tenni (hogy vállal munkát,és hogy azzal az összeggel mit kell tennie) és mi az, amit önök, a szülei tudnak adni (és mit a Rita szülei). A rövidebb és hosszabb távú célok kitűzése segíthet tematizálni a feladatait, a felelősségét. Ha a szorongása nem enyhül, gyakoriakká válnak a konfliktusok, akkor érdemes lenne keresni egy pszichológust, aki segít a fiataloknak a kezdeti nehézségek során lelkileg (felelősség elviselése, bűntudat kezelése, jövőkép átszervezése...stb.) A testvérek részéről az elfogadás és támogatás pedig pont elég, de szükséges.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések