/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Mi tévő legyek, hogy vált...
  

Mi tévő legyek, hogy változzon a helyzet?

ora 2018-02-26 22:00:44
Tisztelt Szakértő!
Elkeseredett vagyok, mert úgy érzem koromhoz képest nem élek igazán. Szerencsére utolsó félévemet töltöm az egyetemen és nyáron nagy valószínűséggel külföldön töltöm majd gyakorlati időmet. Még is ez a pár hónap nagyon nehéz, mert úgy érzem jelenleg börtönben vagyok (és ezt nagyon sokszor éreztem korábbi években is). Sokkal többre vagyok képes, ezt már bizonyítottam is magamnak, pl. nyáron egyedül elmentem külföldre, mint turista. (senki nem akart velem jönni és nem a társaságom miatt, csak ugye külföld meg idegen hely..) Annyira élveztem, olyan szabad voltam, csak önmagam voltam, éreztem ezt a bizonyos flow-t, amit bárcsak most is éreznék; tettem a dolgom és akarva-akaratlanul még egy sráccal is összegabalyodtam. Mégis jelenleg azt érzem, hogy olyan helyen élek (az ország keleti fele), ahol nincsenek lehetőségeim. Sajnos a sulim is kong az ürességtől, hiába egyetem. Gondolok itt programok, ismerkedésre.. Sehol semmi.. Na meg pasizás.. Esélyét se látom. Én úgy érzem 23 évesen nem ilyen öregasszony életet kellene élnem - annyira vágyom arra, hogy izgalmas életem legyen, hogy mehessek ismerkedni és flörtöljek, randizzak, ahogy a korombeliek teszik, de meg vagyok rekedve. Tapasztalatokra és kalandokra vágyom, hogy úgy mond "kiéljem magam", mielőtt eljön az a a férfi, akivel családot alapíthatok a későbbiek folyamán. Lépjek ki a komfortzónámból, de egy ilyen helyen hogyan tegyem meg? Lehet túl naiv vagyok, de külföldön nagyobb esélyét látom jelen pillanatban. Egy ilyen kisváros ahol élek, annyira borzalmas, hogy minden a fővárosban van és itt meg el van minden nyomva.. Ha van lehetőségem szoktam menni egyik barátnőmhöz Budapestre és akkor elmegyünk bulizni, bár nyilván ott se a komoly dolgok alakulnak, ha esetleg történnek helyzetek.., de állandóan nem tudom megtenni az anyagiak miatt.
Úgy érzem nem tud kiszabadulni belőlem az a nő, aki bennem van elnyomva itthon. Azt előre leszögezem, hogy a szüleim nem akadályoznak vagy bármi. Úgy érzem, tudják, hogy felnőttem, bár sajnos anyagilag még mindig 100%-ban tőlük függök, ami megmondom őszintén nagyon zavar.. A munka meg olyan, hogy sose hívtak vissza, ha jelentkeztem is.. Úgyhogy ez is egy újabb kifogás. Igyekszem tenni ezért a későbbiekben, hogy szerencsésebb legyek. A külsőm szerintem rendben van, a kisugárzást viszont annyira nem érzem, hogy annyira megragadó lenne. Pedig érzem, hogy bennem van, csak nem tudom, hogyan csalogassam elő. Ezért is írtam, hogy a dolgozz magadon dolog hogy is működik? Őszintén szólva, a fentebb említett személlyel éltem át az első nemi aktust, és bár naiv tizenéves kislányként nem így képzeltem el a szüzességem elvesztését - hiszen én a nagy Ő-re vártam -, mégse bántam meg. Figyelmes volt és ennyi törődést még senkitől sem kaptam azelőtt.. Amire a levelem még kitérne, hogy azóta nem volt senki az életemben és se előtte nem volt párkapcsolatom. Mondhatni ez volt eddig a legkomolyabb életem során. A problémám az, hogy 23 évesen lány létemre eléggé kívánom a szexet, főleg így, hogy megtapasztalhattam milyen is.. Hát nagyon jó... de amint mondtam még szerető pozícióra való embert se látok, mert a buszon is gimis fiúcskák utaznak. Nyilván egy állandó kapcsolat lenne az igazi, de igazából nem akarok hiú ábrándokat követni, hiszen sokszor a valóság másképp alakul, mint tervezzük. Tudom, hogy idő meg türelem, de úgy érzem az idő szalad a hónapok telnek, velem meg nem történik semmi. Az erős frusztrációt (általában ez menzesz környékén van) önkielégítéssel, de legfőképp futással igyekszem levezetni, de már sokszor úgy el tudok keseredni, hogy inkább a sírás kerülget.
Szeretnék tanácsot kérni, mit tegyek?
Köszönettel,
Petra

Szakértőnk válasza a Mi tévő legyek, hogy változzon a helyzet? kérdésre

Kedves Petra! A változtatást mindig nehéz elkezdeni, valóban sokszor "kifogásokat" gyártunk a szorongásaink miatt, hogy miért nem megy. De a leveledből úgy érzem, te azért teszel is azért, hogy ez a változás elinduljon, ha most korlátozottak is a lehetőségeid. Valószínűleg ez a pár hónap már kibírható a várakozással. Ezt talán könnyebbé teheted, ha minél konkrétabb célokat tűzöl ki magad elé és minél konkrétabb tervezéssel meg is alapozod azok elérését (a külföldi út megtervezése, az anyagi biztonságod megteremtésének terve...stb.) A változtatás jegyében változtathatsz a külsődön is, ami szintén segíthet a várakozás feszültségét enyhíteni.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések