/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Hol is kezdjem? (I)
  

Hol is kezdjem? (I)

ora 2017-08-31 15:46:56
Szép napot kívánok!
Donátnak hívnak, és 46 éves leszek bő 4 hónap múlva. 6 fiam van. A legidősebb szűk 2,5 hónap lesz 30 éves, míg a legkisebb 10 éves múlt alig 1 hónapja. A legidősebbnek 2 fia és 1 lánya van. Van egy 26 éves fiam is, akinek 2 fia és két lánya van. (Nekem összesen 7 unokám van. Pedig nem vagyunk roma származásúak.)
Néhány napja 19 éves fiam azzal állt elém, hogy biszexuális, majd alig néhány perccel később a 16,5 éves öccse közölte, hogy homoszexuális. Ha ez nem lett volna nekünk szülőknek éppen elég sokk egyszerre, a kisebbik fiú közölte, hogy bő 1 éve együtt van a legjobb haverjával, aki egyébként rendszeresen feljár hozzánk és a fiam is eljár hozzájuk. És nem mellesleg már le is feküdtek egymással. Egyébként az idősebbik is említette, hogy az általunk ismert barátnőjén kívül van egy fiúja is.
A nagyobbik (19) fiam elismerte ugyan, hogy van fiúja is, de elmondása szerint szexig nem jutottak (még) el vele, ahogyan csajjal sem volt (legalábbis anális értelembe véve - azaz ő még szűz). Azt is hangsúlyozta, hogy sokkal jobban érzi magát a barátjával, mint a barátnőjével.
A kisebbik (16,5) fiammal kapcsolatban mindjárt eszembe jutott a sztereotípia, ami az AIDS és a melegek kapcsolatát övezi. De rájöttem, hogy ez igencsak fars dolog, hisz ez a betegség sem csak is kizárólag nemi úton terjed.
A feldolgozáshoz kellett 2 nap, majd tegnap megint leültünk négyesbe beszélgetni. Ugyanis, mint az kiderült - a két testvér tudott egymás másságáról már egy jó ideje. És megpróbáltunk velük mindent tisztázni.
A feleségem és én, mint szülők nem tudunk ez ellen úgysem semmit tenni. De, ha tudnánk, sem akarnánk. Örülünk annak, hogy megbíztak bennünk a gyermekeink annyira, hogy ezt a dolgot elmerték nekünk mondani. A kisebbik nagyon szereti és tiszteli a nagyszüleit. Ő szeretné, mint az anyósoméknak, mint a szüleimnek elmondani mindezt a dolgot. Én ugyan az őszinteség híve vagyok, de sokkal jobban tartok apám és az apósom reakciójától, mint Ricsi fiam. De Jani is kétségekkel küzd ezen a téren, mert szeretné elmondani a nagyszülőknek, de nagyon tart az elutasításuktól. Ez utóbbitól (még a saját esetleges elutasítottságán túl is) iszonyúan félti az öccsét is. Én azért tartok attól (nem is kicsit), hogy nehogy az utcán lássák meg bármelyiküket a nagyszüleik kimagyarázhatatlan helyzetbe egy másik fiúval. Arról nem is beszélve, hogy apámtól már magam is hallottam korábban melegeket gyalázó megjegyzéseket. Apósom pedig az arany középút. Igazán nem nézi le őket, de szereti a tisztes távolságot tartani tőlük
1. Ön/ök szerint mit tegyenek. Merjenek a nagyszüleikkel is annyira nyíltan beszélni az érzéseikről?
2. Ön/ök szerint tudnánk-e valahogy segíteni nekik abban, hogy a nagyszüleikkel is kulturált körülmények között tudjanak erről a témáról beszélni vagy teljesen hagyjuk ki ebből őket?
3. A véleménye/ük szerint, ha megpróbálnánk az anyósomékat és a szüleimet kihagyni ebből, de az utcán mégis meglátják akár Ricsit, akár Janit egy másik fiú társaságában kimagyarázhatatlan helyzetbe, abból nem lenne nagyobb cirkusz? (Elsősorban persze a gyermekeim, de másodsorban apám, harmadsorban pedig apósom okán is kérdezem.)
A megtisztelő segítségüket és válaszukat előre is köszönöm!
Donát
egy érdeklődő apuka

Szakértőnk válasza a Hol is kezdjem? (I) kérdésre

Kedves Donát! Dicséretes, hogy a családjukban működik az elfogadás és egymás támogatása, ez nagy segítség lehet a fiúk számára. A nagyszülőkkel való megosztása az élethelyzetüknek valóban fontos lépés: érdemes beszélgetni a lehetséges reakciókról, segítséget jelenthet, ha jelen vannak a szülők is (esetleg rövidre zárhatják a beszélgetést, ha nem vesz jó irányt a nagyszülők részéről, illetve később is beszélhetnek a saját szüleikkel az érzéseikről a fiúk nélkül is). A családi titkok nehéz terhet jelenthetnek mindenki számára, és valóban hevesebb reakciót válhat ki a szembesülés, mintha egy családi beszélgetés során szereznek tudomást a helyzetről. De a fiataloknak mindenképpen fel kell készülniük egy esetleges (jó eséllyel csak átmeneti) elutasításra is, ha az őszinteség mellett döntenek.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések