/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Hogyan tovább?
  

Hogyan tovább?

ora 2016-10-06 19:17:52
Tisztelt Doktornő!
Az előző egyetemi félévben nagyon jóban lettem egy sráccal, akivel tényleg szép barátság alakult ki. A „gond” csak az, hogy nekem nem csak úgy tetszett, mint barát, hanem mint fiú is... Szóval szeptemberben - amit már sokan láttak is rajtam -, elmondtam neki személyesen. Akkor épp suli után beültünk egy kávézóba megbeszélni a nyarat és gondoltam, ha törik, ha szakad, én elmondom neki. Hirtelen nem tudott nagyon rá mit mondani, csak hogy mi tényleg nagyon jóban vagyunk… Búcsúzáskor megölelt. Közel két hetet vártam arra, hogy elmondja, ő mit akar, amikor elhívott egy ilyen beülős helyre, közel 4 órát beszélgettünk újból, amikor megjegyezte, hogy ő ezt a nagyon jó kapcsolatot nem szeretné elrontani, neki ez így pont jó.. Nem törtem meg, elfogadtam, hisz más választásom nincs. Érdekességként mikor mentünk arra a helyre, akkor sokkal több parfümöt viselt, mint általában és a mozgása se volt a megszokott sétálás közben, sokkal magabiztosabbnak tűnt… Függetlenül az elutasítástól, ugyanúgy tudtunk beszélgetni a kijelentése után is és akkor is megölelt. A probléma csak az, hogy azóta eltelt egy hét, és én azt gondoltam: „oké, most már akkor szépen elfelejtem úgy”. Tény, hogy amióta ezt a tudtára adtam, sokkal könnyebbnek érzem magam, kellett ez, mert fél éve nyomott legbelül. Ami baj, hogy én még mindig reménykedem és ez, ami felemészt. Azóta is megmaradt a jó kapcsolat, simán beszélgetünk, együtt tanulunk, többször mellettem ül órán, és én legszívesebben odabújnék hozzá, de nem tehetem, mert megmondta, hogy csak barátok vagyunk. És mivel egyre inkább több lesz a közös óránk lehetetlen elkerülni őt. Nem is akarom… De ezt nem csinálhatom, hogy örökké várok rá, mert ez nem vezet sehová. Olyan, mintha a nagy semmire várnék. Én nagyon szeretem, és évek óta egy hasonló típusú srácra vártam, mert nagyon sok a közös pont, amit ő is tud és érez. Mégis, ez annyira nehéz.. A körülöttünk lévő emberek szintén láttak/látnak valamit, szerintük csak fél kötődni, mert fél a csalódástól. Amiket eddig tapasztaltam azt gondoltam, hogy igen itt lehet valami, mert sokszor érdekesen, nem feltétlen barátilag viselkedik (én úgy tapasztalom/érzem, most is..), összenézünk, mosolygunk egymásra ilyesmi. Én azt hittem, ha megteszem a kellő lépést, akkor ezzel bátoríthatom, és lehet több is. Viszont néha már azt hiszem, hogy csak egy tündérmesében élek, mert már előre látom a boldog végkifejletet, de ehelyett egy hatalmas pofont kapok. És hát mivel még nem volt párkapcsolatom 22 évesen, már kissé fura szerzetnek is érzem magam. Szóval még 2 évet kell kibírnom a közelében. Tény, hogy addig még rengeteg minden változhat, sőt változik is, de szeretnék ebben tanácsot kérni. Köszönöm előre is!

Szakértőnk válasza a Hogyan tovább? kérdésre

Kedves Levélíró! A konfrontáció óta eltelt idő általában véve nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy feldolgozásra kerüljön az átélt érzelmi sokk. Adj magadnak időt, hogy "túl legyél rajta". Fontos viszont, hogy tisztázzátok a saját "szabályaitokat". Ahogy írtad is, gyakran előfordul, hogy egy adott szituációban valaki viselkedésének saját érzelmeink alapján sajátos színezetet adunk, illetve az egyik fél számára az a viselkedés "belefér" egy adott kapcsolati minőségbe, de a másik számára többet, mást jelent. Ilyen módokon fenntarthatjuk magunkban a reményt, mert olyan magyarázatot keresünk a másik viselkedésére, ami alátámasztja saját reményeinket. T(Ez teljesen normális gondolkodási mód!) Tehát a barátoddal mindenképpen tisztázni érdemes,ha van olyan reakciója (pl. az ölelések), amik neked most nem férnek bele egy baráti kapcsolatba. Ez segíthet őt visszahelyezni számodra a barát-pozícióba.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések