/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Mi történik?
  

Mi történik?

ora 2016-04-11 17:21:18
Üdv vagy nem tudom, hogy kell köszöni ilyen oldalaknál.Nem rég találtam rá erre az oldalra.Segítséget kerestem a neten és így találtam rá önökre.
Most fogom befejezni a 8. osztályt.Nemrég pszichológushoz küldtek, azzal az indokkal, hogy mélyebbre ásnak múltamba vagy valami ilyesmit mondott az iskola pszichológus.Mert szerinte ő neki már nincs annyi tanulmánya vagy mije, hogy engem többet fogadjon.De a dolgok olyan lassan mennek, hogy beleőrülök.Most is egy szülőmmel megyek, mert neki is ott kell lennie, szóval nem tudok annyira megnyílni, mert nem akarom egyikőjüket sem megijeszteni.Amit eddig megfigyeltem magammal kapcsolatba, megrémített.Féltem a környezetembe lévőket, a barátaimat és a családomat saját magamtól.Nagyon gyorsan feltudom kapni a vizet, bármi kisebb hülyeségre.Eddig visszatudtam magam fogni, de mostanság nem tudom.Nemrég a barátnőm mondott valami hülyeséget én meg fölhúztam magam rajta és megütöttem gondolkozás nélkül.Sokszor lejátszóm magamban, ahogy megütöm az éppen idegesítő embert számomra, és ilyenkor nehezen fogom vissza magam.Úgy szoktam magam visszafogni, hogy elmenekülök a wc-be és a fülkében beleverek egyet kettőt a falba, amíg le nem nyugszom.Igaz utána fáj egy kicsit, de legalább megnyugszom tőle.De sajna nem csak ez van velem.Olyan gondolatok és elméletek gyötörnek, amikre nem szeretnék gondolni nemhogy lefussanak szemem előtt a képek.
Éjszakánként akaratom ellenére is felkellek minimum háromszor és akkor is kimegyek a mosdóba, ha nem kell.Sokszor kirázz a hideg és a gyomorsavam mostanság visszatérően sok, amitől álmatlan éjszakáim szoktak lenni.Nagyon érzékeny vagyok.Ha mondjuk rám ordítanak vagy valami rossz szót tesznek rám vagy munkámra akkor már be szoktam könnyezni és könnyen elsírom magam.Volt egyszer, mikor hazaértem és ahogy becsuktam az ajtót elkapott egy sírógörcs és kiabáltam az üres házban, hogy kérlek legyen már vége.Rettegek a korombeli és a kicsivel idősebb emberektől.Ha el kell mennem mellettük levegőt rosszabbul veszek, körmöm melletti részt kezdem el kaparni, ami miatt sokszor sebes az a rész és a mellkasom megszorul.Félek új társaságba menni, ami miatt saját magamat okolom és azt kívánnám, hogy bárcsak lenne annyi merszem oda menni hozzájuk, de nem merek.Félek, hogy hibát követek el vagy rosszat mondok vagy éppenséggel nem kedvelnek.Attól is félek, hogy mit gondolhatnak rólam.Hajmosásnál a hajam csomókban hullik és valamiért egyfolytában az az érzetem van, hogy meg kell mosnom a kezem.

Szakértőnk válasza a Mi történik? kérdésre

Kedves Levélíró! Az iskolapszichológus megfelelően járt el, hogy átirányított egy kollégájához, mert az ő munkakörébe az iskolai problémák tartoznak, illetve annak észlelése, hogy valakinek másféle segítségre van szüksége.Viszont bármelyik pszichológus csak akkor tud segíteni, ha őszinte vagy vele és megnyílsz előtte. A pszichológus nem ítélkezik, hanem megpróbálja feltárni, hogy honnan erednek a problémák és arra megoldást találni. Nyugodtan jelezheted számára, hogy a szüleid jelenlétében nehezebb számodra elengedni magad, teljesen nyíltnak lenni. A szabály nagyjából az. hogy a szülőkkel a serdülők dolgaiból annyit osztunk meg, amennyi szükséges ahhoz, hogy segíteni tudjanak ők is a gyermeküknek, illetve ha van olyan téma, amiről feltétlenül tudniuk kell (mert önveszélyeztetés...stb. áll fenn), akkor azt előre megbeszéljük a serdülővel. A kényszergondolatok, az agresszív indulatok, a szorongás kezelhetőek,de csak a te együttműködéseddel. Próbálj megbízni az új pszichológusodban és ő meg fog próbálni segíteni neked. Ha a változások pedig nem érezhetőek azonnal, akkor sem szabad elkeseredni: vannak nehézségek, melyek megoldásához bizony hosszabb idő is szükséges lehet.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések