/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Mit tehetek, hogy én is b...
  

Mit tehetek, hogy én is boldog legyek?

ora 2016-03-31 16:45:02
Kedves Viktória!
Tavaly júniusban megismerkedtem valakivel, akiért ott is hagytam az akkori páromat.Úgy éreztem, ez tényleg szerelem, tényleg jött a "rózsaszín köd". Olyan szépen indult minden, mindig bókolt nekem, csokit hozott minden alkalommal ha találkoztunk, "kedvesem"-nek szólított, mindig írta, hogy hiányzom, meg szép üzenteket is kaptam tőle mindig, tervezgettünk, még gyereknevekről is beszélgettünk, sőt az esküvő is szóba jött többször, hogy ki mit szeretne. De mostanra annyira megváltozott az egész. A Szilveszterrel indult minden, mert azt ígérte, hogy velem lesz de végül mégis a barátaival töltötte. De ez még nem is lenne baj, nincs ezzel probléma. Azonban egyre furcsább. Nem akarja a családom megismerni, sőt engem is dugdos az anyja elől. Felvetettem, hogy menjünk el közösen a legjobb barátjával és a párjával nyaralni, azt mondta szó sem lehet róla. Gyakorlatilag úgy érzem kizár az életéből. Egyre inkább a haverok kerülnek előtérbe, akinek persze nem mutat be. Pedig nem vagyok hisztis, meg férfi társaságban is jól érzem magam. Olyan, mintha lenne egy élete velem, meg lenne egy otthon(távol lakik tőlem). Mikor velem van jól érezzük magunkat, ölel, puszilgat, igényli a szeretetem, de mikor kilép az ajtón, mintha el is felejtene. Nekem ez nagyon rosszul esik, mondtam is neki, de azt mondta a haverjaihoz a nőjének semmi köze nincsen. Sőt a városból is "kitiltott", ahol lakik. A barátjának is most lesz egy szülinapi bulija, ahol fel sem merült, hogy engem is magával vigyen. Nem értem. Próbálok nem hisztizni, nem megsértődni, de nagyon fáj nekem ez. Hogyan kerülhetnék közelebb hozzá? Ja igen, és természetesen neki "jár" a bulizás meg a flört, de ha én teszem ezt akkor sértődés van, meg féltékenykedés... Nem tudom mi lenne a jó taktika...ezerszer próbáltam vele beszélni, de süket fülekre találok...

Szakértőnk válasza a Mit tehetek, hogy én is boldog legyek? kérdésre

Kedves Levélíró! Egy tartós kapcsolatban nem csupán a kettesben töltött idő a fontos, hanem egymás életének a megosztása is, amibe a család, a barátok, a problémák és sikerek is bele tartoznak. Az természetes, hogy mindenkinek szüksége van kisebb-nagyobb intim szférára, az életének olyan részletére, melyen nem feltétlenül osztozik a párjával (mondjuk nem kell mindkét félnek aerobic-oznia, főleg ha az egyik fél nem is szeret, lehet más sportot űzni, lehet különféle hobbijuk...sőt, kell is...stb.),de a leírtakhoz hasonló nagyobb mértékű szeparálása az élet különböző területeinek nem feltétlenül támogatja a kölcsönös bizalmat, biztonságérzetet...stb. Ahhoz, hogy a kapcsolatotok működjön hosszú távon, tisztázni kell a helyzetet. Lehet, hogy van a párodnak elfogadható magyarázata (ami azért részletesebb, minthogy "szó sem lehet róla"), lehet kompromisszumokat kötni (mert lehet, hogy nagyobb fokú szabadságigénye van), de ahhoz, hogy működőképes legyen a kapcsolat, mindkét félnek jól kell magát éreznie benne!

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések