Szerelem???

ora 2016-02-28 19:32:19
Üdv!
Már régebben is írtam Önöknek azzal kapcsolatban, hogy úgy éreztem, nincs minden rendben odalent, és erre azt válaszolták, hogy minél előbb forduljak nőgyógyászhoz. El is terveznék menni minél előbb, viszont nagyon tartok a dologtól. A kérdésem az lenne, hogy hogyha még szűz vagyok, ès feltételezett hüvelygyulladásom, vagy valami ilyesmim van, akkor általában mit csinál a páciensével a nőgyógyász. És ha lehet, kérem adjanak valami tanácsot erre a bizonyára nem túl kellemes első a találkára, ha lehet. Köszönöm!
A második kérdésem teljesen más téma, a szerelemmel kapcsolatos. Kb. születésem óta ismerek egy korombeli fiút. A szüleink által ismerkedtünk meg, de már több, mint 7 éve nem tartjuk a kapcsolatot, nagyon ritkán összefutunk, onnan tudjuk, mi van a másikkal. Szeptember óta viszont már nemegészen régi ismerősként tekintek rá... Viszont azt tudni kell rólam hogy a kommunikáció egyáltalán nem az erősségem. Totálisan introveltált személyiségűnek vallom magam, nem tudok megnyílni társaságban. Mivel nem tudom kifejezni magam, jó kapcsolatokat nem igazán tudok kialakítani, az osztálytársaimmal sem elég jó a viszonyom, de ez szerintem leginkább félreértések halmazán alapul, mert nem ismerem őket, viszont ők sem engem, és én sem magamat.
Amikor azzal a fiúval vagyok, rosszabb a helyzet. Örülök, ha egy normális mondatot ki tudok nyögni, de mivel a 15 évem alatt nem rémlik hogy ez valaha megtörtént volna, nem örülök. Úgy érzem, totálisan lealázom magam előtte. Ha magamat is tudnám adni, akkor sem változna talán annyira a helyzet, mivel mi teljesen más szint vagyunk. Az anyukám is megjegyezte, hogy azzal a sráccal nem olyan egyszerű beszélgetni, mert olyan játszi könnyedséggel fogalmazza meg a mondandóját, hogy mellette néha kisebbrendűnek érzi magát. Pedig nagyon művelt családban élek, a szüleim több diplomával is rendelkeznek. Ezellen hamar változtatni akartam, több filmet, sorozatot néztem, többet olvastam, és minden ismeretlen szót kiírtam. Olyan 300-350 össze is gyűlt. Azóta ez annyira mániámmá vált, hogy amikor az iskolámban meghallok bármiféle idegen szót, nehezen állom meg hogy ne írjam le, pedig az nagy eséllyel már benne van a jegyzetfüzetemben.
Lényeg a lényeg, az a fiú ismerősöm Facebookon. Nagy nyűglődésembe került őt bejelölni, de erről nem mesélek, csak megemlítettem. Pár nappal fiatalabb nálam, és a szülinapja most februárban volt. Nekem 15-en kívántak boldog szülinapot, ami az ő 70 felköszöntőjéhez képest semmi. Amikor bejelöltem, elhatároztam, hogy én is köztük leszek, de mivel ő érthető módon nem kívánt nekem, így ezt az elhatározásomat megszüntettem. Amúgy sem lett volna sok értelme. Most ettől eltekintve, ezeknek a fele lány volt. Ezeknek a fele korunkbeli, és köztük voltak nagyon szépek. És ettől is eltekintve volt köztük egy, akiről kiderült, hogy legalább több mint egy éve csúfolja! És miért csúfolódnak a fiúk? Figyelemért. Aztán volt egy hapek, aki küldött neki egy olyan képet, amin ő szerepel meg egy (hátulról is csodaszép) lány, akinek fogja a vállát. Oké, ez még nem jelent sokat, viszont ezt a szülinapos pár perc múlva törölte, s ezután ugyanaz a srác küldött egy egészen más képet, és erre valami olyasmit kommentált a kiszemeltem, hogy: "végre egy vállalható kép"...
Szerintem jogosan gyanítom, hogy annak a lánynak fogta a vállát, akit csúfol. Ha ez így van, én teljesen biztos vagyok abban, hogy van köztük valami. De ha két más lányról van szó, akkor ő vagy nem monogám alkat, vagy egyértelműen nem ért még meg a szerelemre.
Bármelyikről is van szó, nekem ezek a dolgok nagyok rosszulestek. Pedig tényleg, nekem semmi közöm az ő életéhez. Már több, mint 2 hónapja nem találkoztunk, és ugyan még mindig ábrándozóm róla, már nem úgy érzek iránta, ahogy régebben, már nem olyan "erős" a dolog. Annyi maradt meg, hogy még mindig úgy gondolom, hogy nincs nála helyesebb pasi, és már nem úgy viszonyulok a szerelemhez, mint régebben: már nem vágyom rá, nem akarok senkibe sem beleszeretni, nem akarom átélni. Viszont még szoktam ábrándozni arról a fiúról, minden nap sokat gondolok rá. Ez vajon szerelem?
Mindenesetre, bármi van, egy normálisnak nyilvánítható csevejre egyértelműen hosszú, hosszú hetek, hónapok, netán évek múltán kerülhet csak sor, ugyanis az idő haladtával jóesetben nemcsak én fogok fejlődni, hanem ő is.
Mindenesetre több önbizalom kellene, meg el kellene fogadnom a jó tulajdonságaimat is, mert ha ez nem sikerül, semmire sem fogok menni. A sok sírás nem segít.
Vegyük azt példának, hogy: ha az anyukám amikor velem volt várandós nem fázott volna meg, és vélhetően emiatt nem lennék koraszülött, nem lennék 3 nappal idősebb annál a fiúnál, nem lennék a tejtestvére, nem ismerném, igaz talán a 2 és fél évvel fiatalabb húgom most nem körözne le tanulásban, de mégis! Most vélhetően egy nyamvadt megfázás miatt akad még egy kisember, akinek gondjai megoldására lehet megint időt szánni. Hát nem szuper? Minden rosszban van valami jó, de minden jóban van valami rossz! 😅

Szakértőnk válasza a Szerelem??? kérdésre

Kedves Levélíró! A nőgyógyászati problémával érdemes volna tini ambulanciát felkeresni, hiszen ott a nőgyógyászoknak pontosan az a feladata, hogy szexuális életet még nem élő lányoknak megfelelő ellátást nyújtsanak. Ennek ellenére a vizsgálat jórészt nem valószínű, hogy különbözne, hiszen a hüvelyt meg kell vizsgálniuk: bizonyos elváltozások már szabad szemmel is felfedezhetőek, illetve kenetvétellel azonosíthatóak a fertőzések (ez egy fülpiszkáló szerű eszközzel a nyálkahártyáról való mintavételt jelent, ami semmiképpen nem fájdalmas, még ha kissé esetleg kellemetlen is). Aggodalomra nincs okod, de ha megnyugtató számodra, akkor ideális, ha egy felnőtt (pl. anyukád) el tud kísérni, ami a korod miatt is jó volna. A fiúval kapcsolatban jó a meglátásod: az önbizalmadat mindenképpen érdemes volna javítani. Ha személyes helyzetbe nehéz kommunikálni, akkor megpróbálhatod írásban: közös múltatokra tekintettel biztos találnál témát, amivel kapcsolatban felvehetnéd vele a kapcsolatot és ha kommunikatív veled, akkor talán közelebb kerülhetnél hozzá. Nem biztos, hogy ő a lájkok és idővonalra írt üzenetek alapján ítéli meg magát és másokat. A szerelem egyébként gyakran indul ilyesmi rajongásszerű érzésekkel,de egy kapcsolathoz kölcsönös érdeklődés, kötődés, vonzalom kell.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések