Szeretem őt

ora 2015-10-03 12:31:50
Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy meg akarok halni. Kezdem úgy érezni, hogy semmi nem okoz már örömöt ebben az életben. Eddig is hajlamos voltam arra, hogy negatívan lássam a dolgokat, de itt volt nekem a barátom, aki mindig mindenben mellettem állt. Ő volt az, aki miatt úgy éreztem mégis létezik a boldogság. Ó Istenem, én annyira szerettem őt, mint még soha senkit. Ennyire még sosem voltam padlón, mint az ő elvesztése után. Már két hete nem beszélünk egymással. Azt hittem, hogy egyre könnyebb lesz..és tényleg vannak napok, mikor picit úgy érzem, jól vagyok...aztán a másik pillanatban könnyekben rogyok össze. Összességében még mindig ugyanolyan intenzitással érzem a fájdalmat.Hiányzik. Nagyon. Különböző forgatókönyveket gyártok, hogyan fogunk újra összejönni. Csak ez éltet. Ő szakított velem...elég bonyolult okokból és talán épp ezért nem igazán tudtam magamban lezárni semmit. Dióhéjban annyi, hogy egy nagy csalódás érte őt, melynek hatására "átértékelte az életét". És rájött, hogy még "önmagára sincs szüksége, ezért ne beszéljünk egy ideig." Ez annyira szörnyen rosszul esik. Én ezt nem érzem indoknak. Azt érzem, hogy a háttérben más húzódik, hogy én vagyok az, aki valamit elrontott és ezért dobott ki. Ugyanakkor mivel konkrétan nem mondta ki a szakítást, én még nagyon reménykedem. Talán csak egy átmeneti állapot ez nála. Szörnyen megbántott, de én képes lennék újra kezdeni.Hogyan tudnám visszaszerezni? Mennyi idő múlva? Van értelme reménykednem? Ha nem, akkor mégis hogy tudjak túljutni rajta? Ő volt életem központi személye, akivel minden nap órákat beszéltem, borzasztó nehéz nélküle.

Szakértőnk válasza a Szeretem őt kérdésre

Kedves Levélíró!

Az öngyilkossági gondolatokat kivéve normális, amit érzel. Egy szakítás lehet egyenértékű egy szeretett személy elveszétésvel, ami "gyászreakciót" vált ki.  Sajnos akár hónapokig is eltarthat, amíg az elengedés fázisai lezajlanak és továbblépésre kész lesz az ember. Amihez arra is szükség van, hogy tényleg lezárttá váljon a kapcsolat. Ami megnyugtató lehet, hogy a folyamat során tényleg egyre kevésbbé lesz nehéz, egyre csökken majd az intenzitása a veszteség élményének.

Segítség lehet ilyen helyzetekben, ha van kivel megosztani az érzéseket (barátnő, szülő, keresztszülő...stb.), akik akár szokatlen időben is melletted tudnak lenni, ha épp szükséged van rájuk. Megkönnyítheti ezt az időszakot egy új hobbi, sport, új célok kitűzése.

Azonban ha úgy érzed, hogy elhatalmasodnak feletted a negatív gondolatok (önmagad leértékelése, hosszabb távú energiahiány, bezárkózás, öngyilkosság tervezgetése), akkor feltétlenül segítséget kell kérned a szüleidtől és/vagy pszichológustól.  Ha úgy érzed, nem tudsz egyedül megbirkózni a helyzettel, akkor bátran fordulj segítségért!



Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések