depresszió

ora 2015-08-14 17:35:10
Tisztelt Szakértő Hölgy!
Napok óta egyre lehangoltabb vagyok, és semmihez sincsen kedvem. Kevesebbet eszek, mint régen, és ez a súlyomon is meglátszik, hisz kb 45 kg vagyok. Egyre többször sírhatnékom támad, jelentéktelenek érzem magam, úgy érzem, nincs értelme tovább élni. Sokszor vannak öngyilkossági gondolataim, bárcsak meghalnék, senkinek se hiányoznék, mindenkinek jobb lenne. Egyedül a párom miatt nem teszem meg. Próbálkoztam már vagdosással (olló, borotva, penge), de egyik se segített. Nincs akaraterőm, hogy elég mélyen vágjam. Pedig tudom, hogy egyszer meg kell tenni, és idő kérdése, mikor sikerül végre. Megszűnne a belső fájdalom. Az egész nyolcadik osztályba kezdődött, mikor kiközösítettek, folyton azt éreztettél velem, hogy nem vagyok fontos. Otthon is ez volt. Mindig veszekedések voltak, egyre mélyebbre süllyedtem, nem volt kiút. Sajnos ez nem múlt el. Már minden apróságért a pengéhez nyúlnék, csak észrevenné az élettársam, a környezetem. Mondjuk el tudnám takarni... Most vagyok 18 éves, de nincsen életcélom, mindenhez negatívan állok hozzá. Nincs önbizalmam, és úgy érzem, nem is lesz többé. Bárcsak egyszer sikerülne elég erősen vágnom... Volt olyan eset is, amikor egy fiú miatt csináltam. Nem tudtam elfogadni, feldolgozni, hogy olyat tett, ami az életemet megváltoztatta. Megalázott. Kényszerített, hogy lefeküdjek vele. Fűvel. Nem éreztem semmit. Azóta is ha eszembe jut, újra depresszióba esek... Csak félek, hogy fájni fog az öngyilkosság... De majd erőt kell vennem, hogy megtegyem a végzetes lépést.... :(
Kérem segítsen, mert én már nem találom a kiutat!! :(
Csilla, egy depressziós lány

Szakértőnk válasza a depresszió kérdésre

Kedves Levélíró!

Az öngyilkosság semmiképpen sem megoldás a problémákra, hanem elzárkózás végleges módon. Ilyen gondolatokkal mindeképpen keress fel egy pszichológust személyesen, hogy fel tudd tárni a háttérben meghúzódó problémákat (melyeket egyébként tudatosan át is látsz ahogy felsorolod a leveledben), fel tudd őket dolgozni és tovább tudj lépni pozitív irányba. Ne szégyelj segítséget kérni, illetve szembesíteni pl. a szüleidet azzal, hogy nehézségeid vannak.  A párod is feltehetően tudna támaszt nyújtani, ha meg tudnád vele osztani legalábbazt, hogy a segítségére van szükséged!



Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések