Mi a legjobb?

ora 2015-07-17 21:55:23
Üdvözlöm.
Két probléma van most az életemben amikkel nem tudok mit kezdeni.
Az első: Télen kezdődött....beteg lettem de nagyon. Kétszer voltam kórházban. Első alkalommal viszonylag nem volt olyan komoly. De másodjára azt mondták leukémiás vagyok. Nagyon megijedtem. Nem hibáztatom az orvosokat mert szembesíteni kell a beteget, hogy mi várhat rá. Mintát vettek a csontvelőmből és negatív lett az eredmény. De két hétig lázas voltam és nem tudták mi az oka. Másfél hétig rákos gyerekekkel voltam és ez nagyon felkavart. De végül kiderült, hogy egy nagyon agresszív vírus támadt meg. A májamat és a csontvelőmet leginkább. Ugye a vérben van egy sejt ami a bacik ellen véd...hát az nekem olyan volt mintha mintha nem is lett volna. És azt mondták, hogy meghalhatok ha valami még agresszívabb betegséget kapok el... nem voltam jól se egészségileg sem lelkileg. De azzal senki sem törődött mi van belül. És a kórház után elvesztem belül...megtört bennem valami és azóta nincs minden rendben. Nagyon gyakori a hangulat változásom. És most lettem megint beteg de csak kicsit és annyira megijedtem, hogy sírógörcsöt kaptam. Azt hittem minden kezdődik előröl....Nem tudom mi történik velem...csak azt érzem nincs minden rendben...
A második: Van egy barátom.....már 8 hónapja együtt vagyunk. Ő az első barátom. Nincs tapasztalatom....Mióta kijöttem a kórházból annyira más az egész. De alapból nem úgy kezdődött a kapcsolatunk mint általában. Nem ismertük egymást, alig beszéltünk, de mégis volt valami közöttünk. Én mondtam el neki, hogy nekem tetszik. Fogalmam sem volt mit kéne tennem így hát elmondtam amit érzek. aznap össze is jöttünk. Nagyon boldog voltam. tudni kell a fiúról, hogy elég magának való típus. Inkább egyedül szeret lenni. Mert az gondolja senki sem szereti.
Kiderült a kapcsolatunk alatt, hogy ő nagyon rossz passzban volt mikor mi összejöttünk. Már azon járt az esze, hogy öngyilkos lesz. Én minden erőmmel próbáltam mellette lenni és boldoggá tenni. De ha nekem volt valami bajom sosem vette észre. Áprilisban megkaptam a fűzőmet. Azóta rendszeresen észre veszem, hogy más lányok után nézelődik. Nem mondom, hogy ne csinálja csak ne akkor mikor én is ott vagyok. És igen idegesít. Ezzel nem tudok mit tenni. És pont olyan lányokat néz meg akik elvileg nem tetszenek neki....
Egyre inkább elbizonytalanodok, hogy helyes e ha vele vagyok. Azt mondta ha elhagyom neki vége és visszajön a régi élete. És meg fog halni....Mikor először mondta ezt nem annyira hittem el mert azt gondoltam sosem hagyom magára. De ezen a héten mikor nálunk volt megint rám jött az a megmagyarázhatatlan hangulatváltozás. Csak ideges voltam és tett egy megjegyzést és ideges lettem még jobban. Mondtam neki, hogy most menjen el. Ő felszaladt a szobámba. Olyan sokszor mondtam neki, hogy ilyenkor hagyjon...ilyenkor le kell nyugodnom....utána mentem egy kis idő után. Az ágyamon feküdt. Nem mozdult egy darabig majd felült és elkezdett zokogni. Összegörnyedt, remegett és zokogott.. Nagyon megijedtem. Tudom, hogy érzékeny de ennyire sosem borult még ki. Megvigasztaltam, megint elmondtam neki, hogy ilyenkor inkább hagyjon. És a kezén vágások voltak......miattam tette....miattam mert ennyire hülye vagyok, hogy nem vagyok képes magamon uralkodni......miattam majdnem meghalt a házunkban.....hiába mondjam jól van, és én meggyógyítottam.....ez nem igaz...ő nincs jól...olyan sebei vannak amit én nem vagyok képes begyógyítani.....és félek ott hagyni mert megöli magát....most már eltudom hinni....de én nem akarok félelemben élni....Ha én nem vagyok jól akkor neki nem kéne foglalkoznia egy kicsit is velem? Nem tudom mit tehetnék......nagyon félek.....

Szakértőnk válasza a Mi a legjobb? kérdésre

Kedves Levélíró!

Először is, egy ilyen komoly betegség, illetve megrázkódatás után mindeképpen javsolt, hogy pszichológussal beszéljenek az érintettek. Sajnos a kórházakban erre ritkán fordítanak figyelmet, de a legtöbb körházban helyben is ellérhető az ellátás. Javaslom, hogy a következő vizsgálatnál kérdezz rá az orvosodnál a lehetőségekre.

A barátoddal kapcsolatban pedig azt javasolnám, hogy mivel nem kell és nem is lehet neked felelősséget vállalnod őérte, ezért meg kellene osztanod a problémát egy felnőttel (lehetőleg az ő szüleivel). Ha nem fog nyomasztani téged, hogy rajtad múlik az élete, lehet, hogy képes leszel támaszt nyújtani számára. Az ő viselkedését zsarolásnak hívják (még ha nem is rossz szándék, hanem a szenvedés motiválja), ami nem lehet egy jó párkapcsolat alapja.



Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések