/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Ez a szerelem!
  

Ez a szerelem!

ora 2015-06-05 21:26:26
Kedves Szakértők!
Tudják, manapság nem sok olyan oldalt talál az ember, amelyekben meglehet bízni, viszont a KamaszPanasz, jó tanácsaival, korrektségével és kölcsönös bizalmával elnyerte a tetszésemet, úgy hogy életemben először öntöm ki a lelkemet webes oldalra. A problémám immár két éve tart megállás nélkül, nevén nevezve az örökös szívszaggatót: SZERELEM. Belegondolva, soha nem voltam igazán szerelmes, mindig csak jött-ment a gondolataimban az éppen kiszemelt fiú, valódi "hú de szerelemes vagyok" érzést egyikőjük sem váltott ki belőlem. Csalódott voltam, azt hittem soha nem lesz olyan srác, aki megtud érinteni. Ezt az elméletemet vágta sutba a középiskola. Gólyatábor, első ismeretségek. Már úgy mentem oda, hogy szinte rettegtem a fiúktól, ugyan is általános iskolában sokat bántottak, és nem csak lelkileg. Féltem rájuk nézni, ám egyszer csak elkapott a kíváncsiság, és meglestem őket. Azonnal beleszerelmesedtem szívem fogva tartójába, sajnos túlságosan is. Naivságomnak "hála" és a pletykás szobatársaknak, másnapra, már futótűzként terjedtek az érzelmeim iránta. Ellehet képzelni milyen kínos volt, s magamat ismervén amikor cikis helyzet középpontjában állok, hajlamos vagyok még kellemetlenebbé tenni azt. Kilencedik osztály végére sikerült kihevernem a nyomasztó érzést, s először hozzá szóltam. Azóta szoktunk beszélgetni, a mai napig is, persze nem regényeket, csak egy két szófoszlányt. Ezen a héten, osztálykiránduláson voltunk, mely fordulóponthoz emelte a "kapcsolatunkat". A srácok elmentek iszogatni, egyik barátnőmmel velük tartottunk, én nem ittam, nem szeretem nagyon az alkoholt. Telt az idő, végül vissza kellett mennünk a táborba, amikor is mindenki elkezdett mindenkit ölelgetni. Én kiakartam maradni, de ő odajött hozzám és megölelt, hozzá teszem, egyáltalán nem volt részeg, a fiúk közül egyedüli, aki nem ivott csak pár kortyot. Felemelő érzés volt, átérezni, meg is simította a hátam, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan is ment el. Iskolában nagyon furcsán, persze jó értelemben furcsán viselkedett velem. Mindig ez van, néha olyan kedves, másszor meg bunkó, aztán van amikor egész nap figyel, utána meg tesz a fejemre. Eleinte még elviseltem ezeket a változásokat, de két év után már egy kicsit belefáradtam. Tudom, időt kell adni, nem megy egyről a kettőre, de vajon mennyi kell még neki? Válaszukat előre is köszönöm.

Szakértőnk válasza a Ez a szerelem! kérdésre

Kedves Kérdező!

Mivel a fiú is tisztában van az érzelmeiddel, feltehetően ez imponál neki, ezért keresi veled a kapcsolatot, de így a kezdeményezésre is meg volna a lehetősége. Ilyen elhúzódó bizonytalanságnál érdemes lehet kitűzni egy végpontot, amikor lezárod magadban a dolgokat: ez lehet akár a helyzet nyílt tisztázása vagy csupán egy általad kitalált "rituálé" (pl. búcsúlevél megírása-megsemmisítése): ezek segíthetnek, hogy valamilyen irányú elmozdulás történjen (vagy kialakul köztetek valami vagy tovább lépsz).



Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések