Felejteni ?

ora 2015-02-04 18:58:41
Habár 19 éves lány vagyok úgy érzem egy tipikus tini szerelem lehet vagy első szerelem vagy hasonló. 15 éves lehettem ha jól emlékszem amikor megismertem. Együtt dolgoztunk. Nagyon közvetlen volt velem. Kergetőztünk, csikizett, bunyóztunk, hülyéskedtünk sokat amikor bent voltam. Nem tudott úgy elmenni mellettem hogy ne ért volna hozzám és érződött is az a bizonyos vibrálás ami a mai napig érződik. MIndenki látta körülöttünk mennyire egy hullám hosszon vagyunk, de az tudni kell neki akkor barátnője volt. Aztán kirúgták. Eltüntünk egymás elől. Fél évre rá facebookon kezdtünk el megint beszélgetni, mert az útja Máltára vitte. Hazajött és megint kb félévre rá találkoztunk. Zavarban voltunk rendesen, de csókkal zárult a találka. Aztán leköltözött Győrbe (én budapesten lakok). kb újabb fél év alatt tudtunk találkozni még kétszer, de rendszeresen beszéltünk facebookon. Aztán 2 hónapig semmi. Elmentem nyaralni, magamhoz tértem, végre újra kicsit azt éreztem hogy önmagam vagyok, hogy nem csak a szerelmi szenvedéseim teszik ki a mindennapjaimat hogy epedek egy srác iránt., de nem sokáig tartott. Ismét rám írt, hogy beszélnünk kéne, de nem találkoztunk. Ekkor már nem volt akkora hatással rám. Megint volt egy hónap hogy nem beszéltünk. Aztán én kerestem meg. Rossz paszban volt. Találkoztunk, mint barátok. Nem tudta tartani magát, természetesen férfi létére. Karácsonykor is találkoztunk. Szilvesztert meg együtt töltöttük Győrben ketten. A véletlenek valahogy így hozták. Mondtam neki hogy akkor szeretnék kapcsolatot. Mondta hogy találkozunk és megbeszéljük, de én érettségizek, ő meg nem akar itthon maradni sokáig. Így egy hónap után a beszélgetések elhalványultak. Alig beszélünk. Én minden nap, minden percében rá gondolok, de már nem tudom mit mondhatnék neki. Annyira az életem része lett ez alatt a 4 év alatt és elég sok mindent tudd rólam, hogy már fogalmam nincsen hogyan kéne elfelejtenem. Gondoltam, hát ha Ön tudd valami választ adni nekem.

Szakértőnk válasza a Felejteni ? kérdésre

Kedves felejteni vágyó Levélíró!

Azt  érzem a levelében, hogy az első szerelként  leírt élménye viszonzársa talált, ami egy igazán nagy kincs az életben. A fellángolás búvópatakként  viselkedik a kapcsolatukban, a sok élethelyzetváltozás közepette azonban nem tudtak egy tartós kapcsolatot építgetni. Arról nem ír, hogy vannak-e barátai a környezetében, akikkel megbeszélheti a kétségeit, akikkel közös programokat szervezhetnek, közösen fedezhetik fel az élet új szegleteit és lehetőséget adnak arra, hogy a mában éljen és kölcsönösségen alapuló, ma mindennapok szintjén is működő kapcsolatokat építhessen.

Biztos vagyok benne, hogy sikerülthet!

 



Dr. Horvát-Militityi Tünde (PhD)<br>tanácsadó szakpszichológus<br>- www.ahely.eu Dr. Horvát-Militityi Tünde (PhD)
tanácsadó szakpszichológus
- www.ahely.eu
Hirdetések