Megfelelés

ora 2014-08-21 13:42:35
Tisztelt szakértő,
15 éves lány vagyok, és rengetegszer felteszem magamnak azt a számtalanszor felbukkanó kérdést: velem van a baj?
Eléggé régi, és nagy családban élek. A családom, ahogy a felmenőim többsége is az agrár munkakörben dolgozik, a húgaim is járatosak benne, rendszeresen segítenek otthon a munkában... csak nekem nem jött meg hozzá soha életemben a kedvem úgy igazán. Félreértés ne essék, én is segítek otthon, nem vagyok lusta, csak nem épp ezekben a munkákban.A szüleim, főleg apukám büszkék a húgaimra, mert ők viszont tovább vihetik a "családi hagyományt", én meg nem. Ők- úgy érzem- sokkal közelebb állnak a szüleim szívéhez, mint én. Mert én nem szeretnék az agrártudományokkal foglalkozni, különösebben nem érdekel ez a téma, mert én mást szeretnék: tanár és író lenni. Rengeteget tanulok azért, hogy lehetővé tegyem ezt magamnak... és így- nem is tudom miért lenne rossz ez- bővült a szókincsem, másként beszélek. Ha segíteni akarok, megmagyarázni valamit, mondjuk a húgaim leckéjében vagy más esetben, amikor a család valamelyik tagja nem tud valamit, akkor rögtön a fejemhez vágják, persze más szavakkal, hogy máshol okoskodjak... Pedig csak segíteni szeretnék. Ma is hasonló történt: anyukámnak lejárt a személyije és pont használnia kellett. Ő nem vette észre, én viszont igen, és rámutattam a hibára, nehogy baj legyen. Mire veszekedni kezdett velem, és azt kérdezte, hogy merek vele megalázóan beszélni, és lekicsinyelni őt? Állandóan keresem a lehetőséget a segítségre, ahogy tudok, de elküldenek, mert nincs abban a pillanatban rám szükség, máskor meg a szememre vetik, hogy miért nem segítettem? Az apukám dohányzik, és bár nem részegedik le, vagy ilyesmi, de iszogat. Félek, hogy ez az életmód megbetegíti, de nem szólhatok, nem mondhatom el, hogy mit művel saját magával, mert megint veszekedni fogunk. Mert ő felnőttként hadd tudja jobban, és mivel nekem 18 éves koromig nincs semmibe beleszólásom.
A szüleim is gyakran veszekednek, apám dohányzási és ivási szokásai miatt.
A suliban a szüleim háta mögött többször is jártam a lelkészhez beszélgetésekre, mert egy tanárom úgy gondolta szükségem van rá.
Egyszerűen nem bírom! Mit tegyek?

Szakértőnk válasza a Megfelelés kérdésre

Kedves Levélíró!

Szerintem kimondottan jó dolog, hogy már ilyen fiatalon is ennyire biztosan tudod, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel és teszel is érte! Sajnos azonban a te elképzeléseid a jövőddel kapcsolatban nem igazán vágnak egybe a szüleidével és ilyen szempontból nem felelsz meg az elvárásaiknak. Önálló ember vagy, van saját személyiséged, terveid, vágyaid, ami természetes, még ha a szüleid most nehezen is fogadják el. Nem gondolom jó megoldásnak, hogy feladd magadat a kedvükért, hiszen az rengeteg feszültséget szül. Idővel biztosan el fogják majd fogadni, hogy te ilyen vagy és oldódik majd a köztetek kialakult feszültség is. Valószínűleg a veszekedések is ritkulni, enyhülni fognak. Addig is azt javaslom, hogy próbálj meg önmagad maradni, ne akarj megfeleni nekik vagy segíteni, ha azt látod, hogy nem igénylik hanem törekedj arra, hogy kölcsönösen tisztelni és elfogadni tudjátok egymást. Az agrár munka és az írás, tanítás, bár egymástól eléggé távol áll, egyformán értékes és mindkettőnek megvan a maga szépsége. Fókuszáljatok erre, hogy oldódjon a feszültség otthon!

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések