/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Velem van a baj?
  

Velem van a baj?

ora 2014-07-17 14:22:42
Tisztelt Doktornő! 16 éves lány vagyok, és olyan problémám lenne, hogy a szüleim válni akarnak. Nyaralni voltunk, ahol anya összeveszett velem, amiért nem akartam az új cipőmben menni kalandparkba, mert féltem, hogy szétszakadna, mint pár héttel ezelőtt egy másik. Volt egy másik cipőm is, amit neki kellett volna kölcsön adnom, mert ő nem hozott cipőt és ezért kellett volna nekem az új cipőmben menni. (Pedig még otthon is mondtam neki, hogy most mennyire vigyázni fogok rá, mert nagyon rosszul esett, amikor szétszakadt. Itt még egyet is értett velem.) Tehát ez miatt összeveszett velem, önzőnek nevezett. Van egy 13 éves öcsém, aki szintén összeakaszkodott anyával, amiatt mert nem tetszett neki a szállás, és féltette tőle odaadni a telefonját. (Az e-mailjeit akarta nézni rajta). Ezután nem szólt hozzánk, majd egy nappal később apának is nekiesett, hogy milyen önző, pedig ő nem követett el semmit. A nyaralás végéig semmibe nézett minket, nem is jött velünk el sehova, és csak a 4 éves húgommal foglalkozott. (Többször volt már probléma, hogy az öcsémmel úgy éreztük őt jobban szereti, mint minket.) Apával elmentünk hárman fürödni, majd amikor visszaértünk kijelentette, hogy válni akar, eladjuk a házat és mindenki megy ahova akar. Ő megy a húgommal, apa meg viheti a Többit. Így mondta, hogy mi csak a többi vagyunk. Azóta már hazaértünk, és nem változott semmi. Sőt, külön kell vásárolnunk, nem főz ránk, és a nagymamánkat is ellenünk fordította, akivel előtte sok mindent meg tudtam beszélni. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, egyszerűen nem bírok csak otthon ülni és várni, hogy mi lesz ebből. Este nem tudok aludni, csak forgolódok. Mindig amikor eszembe jut, hogy hogy beszélt rólam és az öcsémről anya, elkap a sírás. Nem lennék képes itthagyni ezt a házat, hiszen itt nőttem fel. És nem akarom, hogy elválasszanak a húgomtól. Se az anyukámtól, hiába beszélt úgy hozzám. Nem tudom elképzelni magam, ahogy apával lakok. Sose volt meg köztünk az a rendes apa-lánya viszony és rengeteget veszekedtünk. Reménytelennek látom ezt az egészet. Nem ez az első alkalom, hogy anya miatt sírtam. Sokszor olyan dolgokért szid le, ami nekem természetes, és nem is gondolom, hogy így fog reagálni. Köszönöm előre is a választ!

Szakértőnk válasza a Velem van a baj? kérdésre

Kedves Levélíró!

Nagyon nehéz lehet ez a helyzet most, hogy anyukád így kivonult a családból. Az alapján, amit írsz, számomra úgy tűnik, mintha egyszerűen csak túl sok feszültség gyűlt volna össze benne, haragudna rátok és talán az egész világra és próbálja jelezni, hogy mennyire megbántva érzi magát. Biztos vagyok benne, hogy legbelül ettől még szeret titeket, csak most nem tudja másképp kezelni az indulatait. Talán ahogy idővel enyhül a feszültsége és esetleg ti is igyekeztek kommunikálni felé, hogy szeretitek és fontos nektek, újra visszatér közétek! Ne hibáztasd magad, hiszen korrektül jelezted neki előre, hogy vigyázni szeretnél a cipődre. Nem tudhattad előre, hogy ez lesz az egyik utolsó csepp a pohárban és ilyen szélsőséges reakciót váltasz ki vele. Az ilyesmit nem lehet előre tudni, hiszen nem látunk bele a másik fejébe. Ugyanez a helyzet azzal, amikor olyasmiért szíd le, ami számodra természetes és fel sem merül benned, hogy rosszat tettél volna. Ha szükséges, kérdezz meg másokat is arról, hogy vajon más szempontból milyennek tűnnek a tetteid és a gondolataid, hogy mi a véleményük róluk, de végül hozd meg a saját döntéseidet, szem előtt tartva, hogy a saját elvárásaidnak felelj meg. Beszélgess szerintem  apukáddal is arról, hogy mit kezdjetek ezzel a helyzettel! Amíg rendezőnek anyukáddal a dolgok, addig is kihasználhatjátok az együtt töltött időt arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz és olyan apa-lánya viszonyt alakítsatok ki, amilyet szeretnétek.

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések