/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Hogy keveredhetnék ki ebb...
  

Hogy keveredhetnék ki ebből?

ora 2014-07-13 10:24:55
Miért aláznak meg az osztálytársaim?
Az egész a gólyatáborban kezdődött amikor mindenki előítéletekkel fordult felém, nekem meg az egész kedvem elment a barátkozástól és csak szomorkodtam végig.
Akármit teszek egy bűnös vagyok a szemükben, akit meg kell alázni. Ha véletlen bármi jól sikerül nekem, akkor az egy pont amiért támadhatnak, mert nekik nem sikerült.
Úgy érzem teljesen tönkre tesz, emiatt lesz rossz a tanulmányi átlagom, minden társasági programból kimaradok, emiatt félek emberek közé menni, annyira önbizalomhiányos lettem. A sírás kerülget, ha arra gondolok, hogy közéjük kell menni mindennap, a családom is nem érti meg, hogy nem az iskolával/tanárokkal van a gondom, hanem az ott lévő emberekkel.
Nem tudom, hogy illeszkedjek be közéjük, annyira elveszettnek érzem magam :'(
Mindenki egy antiszociális, depressziós lánynak néz, mikor én nagyon nem vagyok ilyen ,-ők tettek ilyenné.
Annyira jó érzés ezt így kiírni magamból....2 éve felemészt.
Az egész a gólyatáborban kezdődött amikor mindenki előítéletekkel fordult felém, nekem meg az egész kedvem elment a barátkozástól és csak szomorkodtam végig.
Akármit teszek egy bűnös vagyok a szemükben, akit meg kell alázni. Ha véletlen bármi jól sikerül nekem, akkor az egy pont amiért támadhatnak, mert nekik nem sikerült.
Úgy érzem teljesen tönkre tesz, emiatt lesz rossz a tanulmányi átlagom, minden társasági programból kimaradok, emiatt félek emberek közé menni, annyira önbizalomhiányos lettem. A sírás kerülget, ha arra gondolok, hogy közéjük kell menni mindennap, a családom is nem érti meg, hogy nem az iskolával/tanárokkal van a gondom, hanem az ott lévő emberekkel.
Nem tudom, hogy illeszkedjek be közéjük, annyira elveszettnek érzem magam :'(
Mindenki egy antiszociális, depressziós lánynak néz, mikor én nagyon nem vagyok ilyen ,-ők tettek ilyenné.
Annyira jó érzés ezt így kiírni magamból....2 éve felemészt.
Egyértelmű, hogy a gólyatáborban már első pillantásra elítéltek a túlsúlyom és az egyszerű,olcsó és nem márkás ruháim miatt. És én ezt egyből észrevettem, képtelen voltam feloldódni, nem igazán beszélgettem velük, úgy éreztem, hogy nem illek közéjük, azokról a témákról amikről ők beszélgetnek bele szólni se tudtam volna.
Iszonyatosan fájt amikor felbomlott a 8.osztályos társaságunk, annyira szerettem őket, óvodás korom óta ismertem őket, elfogadtak úgy ahogy vagyok. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot aztán szétesett minden...ezt is nagyon fájlalom, mai napig gondolok arra, hogy minden mennyire jó volt.Szó szerint trauma volt 9.-től új osztályba járni.
Sulin kívül egy legjobb barátnőm van. Érzem, hogy nagyon szeret és ő ezekről nem tud mert nem mutatom ki neki a fájdalmaimat, ezért nem is tudna segíteni. Azonban az utóbbi időben ez a barátság úgy érzem, hogy felemészt engem. Képtelen vagyok örülni, ha valami sikerül neki mert úgy érzem, hogy nekem semmi se sikerül. Nagyon nehéz bármire is gratulálni neki. És ő már oyan dolgokat csinál amivel én képtelen vagyok azonosulni és elfogadni. Úgy tudnám kifejezni, hogy ő már 3 éve a "nagy betűs életet" éli.
Sajnos nincs alkalmam új barátokat szerezni és amúgy se menne, félek emberek közé menni, egész nyáron is bezárkóztam itthon. A lelkiállapotomon sokat segíteni ha egy új, elfogadó, barátságos társaságba kerülnék. Mindent megoldana.
Családommal is viharos a kapcsolatom.. rengeteg konfliktust szül, hogy nehezen élünk, anyagi problémák vannak.
Gólyatábor előtt sok programra jártam, társasági életet éltem, semmiből nem maradtam ki. Nagyon jó barátaim voltak, az egész osztály az volt.
Sulin kívül nincs hobbim, az tölt fel ha olyan emberek között vagyok akik pozitívan fordulnak felém.
Most nyáron szeretnék kikerülni ebből a depis állapotból. Kicsit feltöltődni, úgy hogy az osztálytársaimat még az utcán se látom, sőt legszívesebben még az ismerőseim közül is kitörölném őket!
Azért döntöttünk emellett a suli mellett, mert jó híre van és közgazdaságot lehet itt tanulni. Ami után lehet menni fősulira könyvelőnek tanulni. Igazából nem érdekel annyira ez a szakma, csak jól lehet vele keresni és meg szeretnék magamnak mindent adni amit nélkülözni kellett. :( A régi osztályomban a legjobbak közé tartoztam, a többiek nagyrészt rosszabb tanulók voltak, ezért szakmunkásképzőbe mentek tovább. Egyszerű,átlagos helyzetű gyerekek voltak és közel is laktunk egymáshoz. Nekem abszolút nem volt igényem, hogy gazdag, városi, kítünő gyerekek között lehessek.
A suliváltás még meg sem fordult a fejemben. Sajnos nem is jelentene megoldást. Nyilván lehetne lehetőség arra, hogy a barátnőim iskolájába kerüljek, de én ennek nem szeretnék neki ugrani. Sajnos nincsenek szabadidős tevékenységek, fakultációt sem vettem fel jövőre, mert féltem, hogy rosszul döntenék és tönkre tenné az évemet.
Sajnos nem igazán tudok arról, hogy lenne iskolapszichológusunk, és élőben nem is igazán merem kiönteni a lelkem. :(
A legjobb barátnőmhöz fűződő viszonyom alapból érdekes, de biztos vagyok benne, hogy ő ebből semmit se érez és szeret őszintén. Oviban elválaszthatatlanok voltunk aztán 1. osztálytól külön osztályba kerültünk és folyton csak belegázoltunk egymás lelkébe, aztán 5.- 6.osztályig újra egymásra találtunk, mert össze vonták az osztályt. 7.-től ő elment 6 osztályos gimnáziumba ezért én 2 évig kerültem vele a találkozásokat, mert tehernek éreztem az egészet. Aztán 9.-es korunktól újra barátnők vagyunk. A nagy betűs élet az, hogy önállóan intézi a dolgait, buliba jár, szerelme van, édesanyja nem szól bele, hogyha valahova menni akar. Részben egyet értek ezekkel és én is kivenném a részemet belőle. De azokkal nem értek egyet, hogy túlzásba viszi a buliban az alkohol fogyasztást, nem hallgat rám amikor tanácsokat adok neki a fiúkhoz. Szinte rosszul esik, amiket mesél, hogy mi volt a tegnapi buliban/randiban vagy bármiben és biztos vagyok benne, hogy én ezeket nem csinálnám. Nagyon zavarnak a részéről ezek a Facebook képek,videók. Olyan képeket tesz ki, aminek nem érzi a súlyát. És az ilyen dolgait se értem, hogy miért fontos, hogy kinek mennyi ismerőse, lájkja van és hogy ezek miért lennének törvényszerűségek, hogy akinek sok lájkja van Instagramon az A Menő?! De biztos, hogy nekem soha az életben nem lesz 1000 ismerősöm, se okostelefonom, soha nem fogok ilyen képeket kitenni akármennyire is látom magam szépnek, soha nem fogok alkoholt inni egy buliban, és a fiúkat is teljes más szempontból közelítem meg.
Soha nem mondom el az őszinte véleményemet, mert abból örök harag lenne.
A családomról még annyit tudok mondani, hogy szerencsére biztonságban érzem magam itthon. Van testvérem, amit sajnos sokszor hátránynak érzek. Csúnya kifejezés, de ezt érzem.
A szüleimmel és a testvéremmel gondolkodtam arról, hogy melyik suliba szeretnék menni. Nem tudom már, hogy született meg a döntés, de olyan egyértelműnek tűnt, hogy nekem ebbe a suliba kell mennem. A vágyaim és elképzeléseim 8.-ban még nem voltak bennem, de ma már úgy látom magam a közel jövőben, hogy Budapesten a Corvinuson fogok tanulni. Mivel gazdasági környezetet tanulok, ezért szakszavakkal ki tudom fejezni, hogy mit kellett nélkülöznöm. Mindig csak a szükségleteimet kaptam meg, viszont igényeim nem igazán lehettek.
Sajnos ez csúnya dolog, de azt érzem, hogy semelyik szakma se érdekel igazán. :( De mindenképpen valami ülő munkát képzelek el magamnak.
A suliváltásról igazából nem tudok mit írni, mert annyira nem gondolkozok rajta. Az a hátránya, hogy lehet, hogy ugyanilyen rossz társaságba kerülök be, vagy még rosszabba.
A fakultációval kapcsolatban attól féltem, hogy rossz tanárt fogok kapni, aki úrája után sírva megyek haza. Engem semelyik tantárgy nem érdekel igazán, és így nem tudtam volna dönteni.
Szerintem az igaz barátság alapja az, hogy tudunk egymás örömének örülni, ez nagyon nehéz. A barátnőm életében én is kivenném a részem a bulikból, de nem úgy ahogy ő szokta. Én a fiúkkal kapcsolatban úgy gondolkodok, hogy nem érdekel milyen kocsija,háza,pénze van.
A testvérem abban jelent hátrányt, hogy édesanyukám nem tud nekem mindent megadni miatta.

Szakértőnk válasza a Hogy keveredhetnék ki ebből? kérdésre

Kedves Levélíró!

Sok kellemetlen élmény ért az elmúlt időszakban, érthető is, ha tartasz az új dolgoktól és emberektől. Ugyanakkor, azt gondolom, nagyon nagy szükséged lenne pozitív élményekre, hogy jobban tudd érezni magad az életedben! Sajnos, ha bezárkózol és nem vágsz bele dolgokba, azzal jelentős mértékben csökken az esélye annak, hogy jó dolgok történjenek veled, miközben a rossz emlékek ugyanúgy benned maradnak. Próbáld kicsit aktivizálni magad, barátkozni, ismerkedni, új dolgokat kipróbálni, stb! Meglátod, egyre jobban fogod érezni magad tőle, még akkor is, ha esetleg egy-egy kellemetlen tapasztalatot is szerzel a pozitívak mellett. Azt gondolom, nagyon sokat segítene az is, ha beszélnél az érzéseidről, gondolataidról, vagy legalább naplószerűen kiírnád őket magadból! Te is érezted, milyen jó volt kiadni magadból!

Minden jót!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések