/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Ilyenkor mit kéne tennem?
  

Ilyenkor mit kéne tennem?

ora 2014-04-28 17:03:08
Kedves Doktornő!
Hétvégén esküvőn voltunk, és találkoztam egy fiúval. Apukám mellett ült a lagziba, de a vacsora második fogásánál helyet kellett cserélnem apával "ismerkedjetek már össze a legénnyel, egy korosztály vagytok, ne legyél majd egész lagzi alatt egyedül" címszóval. Nagy meglepetésemre, rengeteg közös témánk volt, és tényleg mindenről el tudtunk beszélgetni. A vacsora után is még beszélgettünk, de mivel hangos volt a zene, ezért inkább kimentünk sétálni. Aztán visszamentünk egy kicsit táncolni, ő a menyasszony anyukájával én meg apával táncoltam, aztán egyszer csak odajött hozzám és velem táncolt. Miután eleget táncoltunk kimentünk megint egy kis levegőt szívni, és leültünk egy padra, amivel volt szemben egy asztal beszélgetni. Nekem nem ért le a lábam, és mondta, hogy nyugodtan tegyem fel a lábam az övére, ha gondolom. Aztán beszélgettünk tovább, és én tényleg nem számítottam rá, de megcsókolt. Utána egész este együtt voltunk, és én nagyon jól éreztem magam vele. Elkísért a faházunkhoz, mikor mentünk már aludni (anyáék még táncoltak), elköszönt tőlem, meg jó éjszakát kívánt, és elment. Én ezek után rögtön írtam teljesen elalélva az üzenetet legjobb barátnőmnek a fejleményeket, mikor kopogtak. Azt hittem anyáék jöttek, de ő volt az és azt mondta, hogy azért jött vissza, mert hát ő lefeküdt aludni, de nem tudott, úgyhogy gondolta átjön még egy puszit kérni, hátha utána már eltud. Én itt teljesen meglepődtem, mert nekem ilyet még soha sem mondott fiú, és annyira aranyos volt, hogy fel tudtam volna zabálni ott helyben. (Nekem még nem volt barátom, 18 éves vagyok)
Aztán másnap reggel, anyával mi hamarabb keltünk fel, mint ők, felöltöztünk és elmentünk reggelizni. Az anyukájáék már ott voltak, de mi nem melléjük ültünk le, hanem a vőlegény és az egyik közös barátunk és barátnője mellé. Nekem sajnos van egy nagyon rossz szokásom, hogy ha beszélek valakivel én csak arra az emberre figyelek, és felőlem akárki elmehetne mellettem, én nem venném észre. Odaültek a mi asztalunkhoz, én meg kicsit később vettem észre őket a tesójával. Igazából én zavarban éreztem magam, mert nem tudtam, hogy most hogy köszönjek neki, adjak e puszit, nem illetlenség e felállni és átülni mellé, meghát ugye ott voltak az anyukájáék is, meg mindenki, nem tudtam mit szólnak majd hozzá, meg anyán keresztül nem akartam beszélni. És ő is eléggé zavarban volt, mert ő sem tudta, hogy most akkor hogy-smint csináljon. Meg engem az is zavart, hogy csak a tábor első házában lett volna meleg víz, de ott is csak a zuhanyzóban, szóval még megmosakodni sem tudtam, meg belenéztem a tükörbe és olyan bőröndök voltak a szemem alatt, mint aki minimum 2 éve nem aludt. (Pedig csak két nap volt) Szóval vasárnap csak annyit beszéltünk, hogy: - Elkérhetem a teát? - Persze - és remegő kezekkel odaadtam neki. Aztán anyával visszamentünk a faházunkba, és mire kimentünk ők már hazamentek. Mikor köszöntünk el a vőlegénytől, mondta, hogy jelöljem majd be facebookon ezt a fiút, és kinézem belőle, hogy neki is mondta.
Aztán mikor hazaértünk, vártam, hogy bejelöljön, este meg is tette, én likeoltam a képét, viszont ő meg nem csinált semmit. Ma barátnőm mondta, hogy írjak neki, mert ebből nem lesz így semmi, de én nem mertem, ezért kivette a kezemből a telefont és elküldte neki az üzenetet. Válaszolt is, viszont kb csak 10 percet beszéltünk, amíg én haza nem értem suliból. Itthon még írtam neki, meg is nézte, azóta semmi. És annyira furcsa, hogy szombaton még folyamatosan beszélgettünk, meg csak úgy jöttek a témák, most meg nem, meg nem is ír vissza.
Ilyenkor mit csináljak, vagy mit kéne tennem? Én nagyon szeretném, hogy legyen ebből az egészből valami, mert én iszonyatosan jól éreztem vele magam, és miközben ezt a levelet is írom, önkénytelenül is mosolygok, és a pillangók meg a hasamban repkednek, meg izgulok, de nem tudom miért, ilyen még sosem volt velem. Lehet, hogy csak unaloműzésből 'kellettem' neki? Vagy egyáltalán tetszek neki? Nekem egész nap ő jár a fejembe, csak rá tudok gondolni, és még az illata is az orromban van.
Sajnálom, hogy kicsit hosszúra sikerült a levél.
Előre is köszönöm szépen a válaszát!

Szakértőnk válasza a Ilyenkor mit kéne tennem? kérdésre

Kedves Levélíró!

Nagyon rabul ejtette a szívedet ez a legényJ Nyugodtan megírhatod neki, hogy hogyan érzel, mond el neki, hogy másnap zavarban voltál egy kicsit, mert hogy ott voltak a szülők, meg reggel még nem voltál túl jó formában, ezért ha kicsit furcsán viselkedtél, az ezért volt. Lehet, hogy nem értette, miért vagy olyan távolságtartó, és tévesen arra a következtetésre jutott, hogy nem akarsz tőle igazából semmit. Ezért fontos, hogy elmond, mi van benned. Megírhatod neki azt is, hogy lehet, hogy te furcsán viselkedtél, de ő is, és te sem érted, hogy miért olyan távolságtartó az esküvő óta, pedig te szívesen beszélgetnél vele! Ha ezt elmondod, arra meglátjuk, mit reagál, onnan már lehet tudni, hogy hogyan tovább!

Minden jót, drukkolok;)



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések