/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / testvéri kapcsolat
  

testvéri kapcsolat

ora 2014-04-08 16:54:48
Üdv!
17 éves vagyok, egy hónap múlva 18. Van egy 13 éves húgom. Amikor kicsi volt rettenetesen szerettem, mindig vigyáztam rá, sokat játszottam együtt vele, de ez a mai napra nagyon megváltozott. Kb. 10 éves lehetett, amikor elkezdtünk egymástól eltávolodni, én elkezdtem bulizni a barátnőimmel, neki is lettek saját barátnői. Sok titkomat megosztottam vele, de ő soha semmit nem mondott el nekem, csak nagyon ritkán. Olyan 11-12 éves kora óta egyre többet veszekedünk, kiabálunk, már nem tudok neki semmit elmondani. Rettenetesen megvisel, hogy ennyire ellök magától. Egyáltalán nem értem a mai kamaszokat, rettenetesen beképzelt, lenéző, lekezelő és mindig visszabeszél, semmibe sem vesz. Manapság már majdnem minden nap veszekedünk. Ennek szerintem fő oka az,hogy egy szobában vagyunk és hiába kérem meg, hogy ne nyúljon a cuccimhoz amikor nem vagyok otthon, mégis mindig megteszi. Vagy megkérem, hogy vegye le a hangot a zenéről esetleg kapcsolja ki, mert tanulni szeretnék és én csak akkor tudok a tanulásra koncentrálni ha csend van körülöttem, semmibe se veszi a kérésem. Már teljesen kikészít. Van mikor hozzá sem szólhatok mert robban és egyből elkezd kiabálni,hogy hagyjam békén és ne szóljak hozzá. Ilyenkor persze én vagyok a rossz, mert miért bántom a kisebbet. Múlt héten elutaztam egy körútra az iskolámmal, mi során meglátogattuk Brüsszelt, Londont és Párizst, egy hetes utazás volt. Most hétfőn értem haza. Egy csomó ajándékot hoztam neki, senki másnak nem vettem annyi mindent, mint neki (még magamnak sem). Rettenetes nagy szertetel hoztam neki, mert tudtam, hogy örülni fog. Erre hazaértem és mivel vár? Még csak nem is köszönt, hanem mindjárt azzal, hogy: - Na, mit hoztál nekem? Bementünk a házba, lepakoltam, először mesélni szerettem volna, utána ajándékozni. Erre még vagy kétszer odaszólt, hogy mit hoztam neki, adjam már oda. Nem is érdekelte, hogy mi volt velem. Ekkor már úgy kiakadtam, hogy rákiáltottam, hogy nem is érdekli mi volt velem, csak a nyomorult ajándékok, még meg sem jöttem de már mindjárt azt várja. Ekkor megsértődött és berohant a szobába és becsapta az ajtót. Anyum persze mindjárt mondta, hogy nagyon várt, meg ne legyek ilyen meg stb. Aztán elkezdtem kipakolni, ekkor kihívta őt anyum, megkapta az ajándékait, nagyon örült neki, megköszönte és elment a szobába. Azóta sem kérdezte meg, hogy mi volt velem, vagy meséljek valamit, milyen volt ott lenni. Aztán bementem a szobába és mi várt? Az ágyam össze-vissza volt túrva, de persze összerakta, mintha nem lett volna benne. Na ekkor teljesen kiakadtam, mert mint mindig, most is megkértem, hogy hagyja békén a dolgaim, de ismét semmibe sem vett. A szobánk úgy van, hogy el van választva a szekrényekkel, mivel nagyszoba, tehát megvan az ő fele és az én felem, de nincs köztünk ajtó meg semmi. Nem értem, hogy miért kellett áttúrnia az ágyam és a cuccaim amíg nem voltam otthon, mikor szépen megkértem, hogy ne menjen az én felemre. Néha már úgy érzem, hogy direkt csinálja. Aztán este amikor elmentem én is aludni, akkor vettem észre, hogy az ágyam mellett elvan dobva egy használt szalvéta meg cukros papírok..na ekkor már úgy kiakadtam, hogy elkezdtem sírni. Nagy örömmel hozok neki mindent, ő meg folyton ezt csinálja velem, néha már úgy beszél velem, mint egy kutyával, nem értem mit gondol magáról. Felébred a sírásomra és odaszólt, hogy maradjak már csendbe, mert ő aludni akar. Visszaszóltam neki, hogy ő maradjon csendbe, mit gondol már magáról, hogy így vár haza is. Aztán fogta magát és kihurcolkodott a nappaliba aludni. Ma meg amikor hazajött még csak nem is köszönt, átnézve rajtam bement a szobába lepakolni, rajta a dolgokkal, amiket hoztam neki. Ezt már sokszor eljátszotta, hogy ha én vagyok otthon hamarább és hazajön, gyakran nem köszön.
Miért csinálja ezt velem? Már teljesen tönkretesz. A párom azt mondja, hogy ne vegyem fel amit csinál, de én ezt nem tudom megtenni, mert idegesít. Én csak azt szeretném, ha ismét a régi lenne, nem beszélne így velem és nem viselkedne így. Azt sem fogyja fel, hogy én vagyok az idősebb és rám kéne hallgatnia. A szüleim meg egyszerűen nem tudják megnevelni, előttük gyakran eljátssza a jó kislányt, de gyakran az anyummal is úgy beszél mint egy kutyával, ő olyankor rákiabál, hogy hogyan beszél, és ilyenkor még neki áll feljebb és elvonul, vagy eljátssza a sértődöttet és utána még az anyum megy tőle bocsánatot kérni. Én ilyen koromban sosem viselkedtem így, már elegem van belőle. Mit tegyek, hogy ne húzzam fel magam, nyugodt tudjak maradni? Mert gyakran már úgy felhúz, hogy sírhatnékom van (vagy el is sírom magam). Már néha úgy érzem, hogy tönkreteszi az idegeim.
Válaszát előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a testvéri kapcsolat kérdésre

Kedves Levélíró!

Olvasva a leveledet, számomra úgy tűnt, hogy már régebb óta sok feszültség gyűlt össze köztetek. Az, hogy nincs a tesód mellett személyes tered, magánéleted, már önmagában is komoly feszültségforrás lehet. Szerintem próbáld meg idősebb, okosabb testvérként félretenni a sérelmeidet és ne csak azt vedd észre, amikor a tesód újra és újra megbánt, hanem próbáld meg kideríteni, hogy mi zajlik benne, miért csinálja ezt. Lehet, hogy haragszik rád valamiért, a figyelmedet szeretné felkelteni vagy valami tőled független problémája van, ami miatt ilyen ingerült.  Talán segíthet, ha megpróbálod nagylányként kezelni és megpróbálni beleképzelni magad az ő helyzetébe. Ettől még nyugodt hangnemben igyekezhetsz meghúzni a határokat, hogy meddig mehet el egy-egy helyzetben, de szerintem, ha kiderülne, mi a baja, sokkal könnyebben tudnátok együtt élni és enyhíteni a kialakult feszültségeken.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések