/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Fontos lenne a segítség!!...
  

Fontos lenne a segítség!!!!!

ora 2013-10-23 11:45:14
Kedves Doktornő! 20 éves lány vagyok. Érettségi szakon járok esti gimnáziumba,ott megtetszett egy osztálytársam,aki az újként beiratkozó társaim között volt. Nagyon nehéz helyzetben élem jelenleg a fiatal életem. Az lenne a mostani "akadály",hogy viszonzatlan a szerelem,amit táplálok egy osztálytársam iránt. Megmagyarázhatatlan,amit érzek iránta,talán ilyen különleges érzés egyik fiú iránt sem játszódott le bennem. Én vagyok az osztályelső,és ő elmondta nekem,hogy a másik iskolában is voltak éltanulók,ahová ő járt korábban,de ők nagyon éreztették a többi társukkal,hogy tudnak,de én az ellentettje vagyok,mert segítőkész vagyok minden társammal,és nem éreztetem ezt a dolgot velük. Becsül és tisztel ezért. Tulajdonképpen ezzel kezdődött egy bizonyos szimpátia. De a lényeg azon van,hogy még ezt megelőzően annyira nem hagytak nyugodni az érzések,amiket érzek iránta,hogy elmondtam neki egy adott nap. Nem reagálta le durván,nem volt olyan gond,de ő erre azt mondta,hogy jó neki egyedül élni az életét. El sem tudom mondani most,hogy mit is érzek azóta.... az érzéseim változatlanok,sőt még erősebbek is. Ő 19 én 20 éves vagyok,szóval fiatal korosztály vagyunk (mert ugye járnak idősebbek is a gimibe). Egy dolgot nem értek,ha annyira egyedül akarja az életét élni,miért van az,hogy ha ránézek zavarba jön (szinte süt az arca,mint a vörös rózsa),meg mondja,hogy szereti a társaságom,ha én jóízűt nevetek ő egyre jobban nevet stb. Tőlem kér segítséget bármi legyen suliba,meg ha valamit én nem értek elmondja.... Beszélgetünk... nem értem.... De észrevehető,hogy nem szeretne szerelemből közelíteni,vagy hogyha egyenlőre nem szerelemből,kicsit komolyabban. Mostanában,ha a közelében vagyok,egyre szorítóbb az érzés,mert érzem,hogy viszonzatlan,de a nap másik részében meg reményt látok,úgy veszem észre,mintha ő is nyitottabb lenne...
Vannak családi problémái a szülei 10 éve váltak,anyukája hiányzik neki,mert vele él,csak most Angliában dolgozik,apukája költözött el tőlük,de ritkán látogatják egymást,rossz ember az apja nagyon.... Anyukájával és nagypapájával él,de papája is 74 éves már,szóval így teljesen egyedül van szegény.... Én csak reménykedni tudok,hogy egyszer viszonzásra találnak az érzéseim,és bebizonyíthatom neki,hogy szeretem. És nem beszélve arról,hogy,mikor a padtársam beteg volt,mellém ült a padba 2 hétig együtt ültünk...... Persze,hogy örültem neki,de egyben nehéz is volt ám érzelmileg......Ilyenkor a legtöbben azt mondják,hogy kerüljem a társaságát,de itt osztályon belül elkerülhetetlen... Doktornő,elnézést a hosszú szövegért,de legalább valakinek kimondhattam ezeket a fájdalmas dolgokat! Köszönöm szépen előre is válaszát! További megnyugtató válaszadásokat kívánok!

Szakértőnk válasza a Fontos lenne a segítség!!!!! kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha tudnád, hogy van-e értelme reménykedned. Azt írod, hiába mondta a fiú, hogy nem akar kapcsolatot, mégis úgy érzed, valamilyen szinten reagál rád, mint nőre és keresi a társaságodat, jól érzi magát veled. Érdemes lenne megpróbálnod kideríteni, hogy miért is nem akar belemenni egy kapcsolatba és azt is, hogy barátságon túl, el tudja-e képzelni, hogy érzések alakuljanak benne irántad. Tekintve, hogy ez a helyzet, amiben most vagytok, érzelmileg eléggé megterhelő neked, fontos lenne, hogy legyenek információid arról, hogy van-e remény arra, hogy olyan irányba változzanak a dolgok, ahogy te szeretnéd. Így könnyebben hozhatsz döntést arról, hogy hogyan viszonyulj a fiúhoz, benne maradj-e érzelmileg a jelenlegi kapcsolatotokban vagy inkább megpróbáld magadban lezárni és igyekezz elterelni róla a figyelmedet! Elvégre, ha jól gondolom, boldog szeretnél lenni és arra vágysz, hogy valaki ugyanúgy szeressen téged, ahogy te szereted őt! Már csak az a kérdés, hogy most jó helyen keresgélsz-e vagy nem!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések