/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Egy kissé komplex ügy...
  

Egy kissé komplex ügy...

ora 2013-08-22 15:11:29
Kedves szakértő!
Amint a cím is sugallja, nem egy egyszerű probléma tekintetében szeretnék Öntől tanácsot kérni, kicsit hosszú is lesz, de nagyon megtisztelne, ha elolvasná és tudna segíteni benne.
Az egész probléma nagyjából egy tábor köré épül, ami alapvetően egyházi, 3 kézműves, 1 strandos, 1 kirándulós napból áll, és napközis. A szüleim szervezik, én is már kb. azóta részt veszek benne, amióta tudom, hogy a ragasztót nem megenni kell, az ollóval meg nem az ujjamat kell lenyisszantani. Ebbe a táborba el szokott jönni egy barátnőm, aki most 22 és fél éves, én hívtam meg pár éve, mert tudtam, hogy felé nincsenek ilyen rendezvények, pedig szeretne részt venni bennük. Én amúgy 17 éves vagyok.
Ezzel a barátnőmmel alapjáraton az volna a probléma, hogy nagyon nehezen nyílik meg bárkinek is. 3 emberhez áll közel, az édesanyjához, a barátjához és hozzám. Azóta állhat fenn ez az állapot nála, amióta a Nagypapája elhunyt (lassan 2 éve), nagyon közel álltak egymáshoz, egy házban is laktak. Szegénynek alapjáraton nem volt könnyű élete, de úgy veszem észre, hogy azóta kevésbé nyitott, és mi is egyre kevésbé tudunk kommunikálni. 100 kilométerre lakunk egymástól, ezért Facebookon tartjuk a kapcsolatot, de ott is szinte pár szót váltunk csak egymással. Én sem vagyok olyan profi beszélgetőpartner, általában megkérdezem, hogy van, mi történt vele mostanában, és aköré építem fel a kérdéseim. A nyáron voltam náluk több napra, és afféle "ennyi elég is volt" érzéssel váltam el tőle, és az édesanyjával, aki kommunikatívabb, úgy érzem, néha jobbakat beszéltem. Főleg ő vezette köztünk a beszélgetést. A barátnőm alapjáraton nem ilyen, szeretném, ha tudnék változtatni a helyzetén, hogy tudjon nyitni és le bírja küzdeni a berögződéseit. Ehhez szakmai segítség kellene, de azt csak nem mondhatom neki, hogy menjen pszichológushoz...
Nemrég itt volt nálam az egyik barátnőm (nevezzük őt B-nek, a fentit A-nak), szintén távoli barátnő, 50 méter van köztünk, de ő egészen más. El lehet vele beszélgetni bármiről, 10 perc múlva már azt sem tudjuk, hol kezdtük, mert mindkettőnknek eszébe jut egy másik sztori, egy vélemény... Mindenre nagyon nyitott, és nemhogy harapófogóval kéne belőle kihúzni egy egyszavas választ, magától is sokat beszél. Ő egyébként 16 éves. Ő is jelezte, amikor egyik nap kézműveskedtünk, hogy jövőre szeretne eljönni a táborunkba. A gond csak az, hogy nagyon félek, hogy a két lány hogy fog kijönni egymással, hiszen ahogy említettem, A elég zárkózott. Továbbá mi vagyunk a csapat "idősei", A eléggé önállótlan, az édesanyja szokott általában helyette megcsinálni mindent, mondjuk egyedüli gyerek... Belőle nem nézném ki annyira, hogy egy-egy állomást jól le tudna vezetni, pedig lehet, hogy képes lenne rá. B-nek van két kisebb testvére, a családban pedig még 5 kisgyerek, akik felett ő bébiszitterkedik, tudja, hogy kell bánni a kicsikkel. Nagyon félek attól, hogy ez a különbség megmutatkozna.
A zárkózottságától már csak azért is félek, hogy hogy tudunk kijönni egymással hárman. Nem szeretném, ha bármelyikük féltékeny lenne a másikra, elhanyagolom őket, illetve szeretném, ha tudnánk beszélgetni. Ők nem ismerik egymást, gondoltam arra, hogy indítok egy beszélgetést, hogy tudják, ki az az idegen, akivel egy hétig egy fedél alatt lesznek. Ön szerint ez jó ötlet? Én jellemben szinte teljesen kettőjük között vagyok.
Még a strandos naptól félek nagyon, mert ha úgy jön ki, hogy valamelyikünk nem tud elmenni (már érti, mire gondolok), akkor lehet gondolkozni, hogy mihez kezdjünk... Ha meg mind el tudnánk menni, a programokat illetően kicsit gondban lennénk. A nem tud úszni, illetve 6-7 éve volt egy kellemetlen emléke egy vízicsúszdával, ezért azzal hadilábon áll, inkább termálvíz és napozás. B nagyon szeret úszni, csúszdázni, amikor itt volt, egyszer sem nézte meg a sima medencéket. Kb. egy olyan lenne, ami jó mindannyiunknak. Ami engem illet, tudok úszni, habár kicsit gyatrán, és inkább csúszdás típus vagyok én is. Jó lenne, ha valahogy A-t rá tudnánk venni, hogy küzdje le a félelmeit, mert már tavaly is rosszul érezte magát amiatt, hogy szolidaritásból ülök vele a medencében...
Illetve még egy "kis" probléma: Édesanyám ugye nagyon elfoglalt a tábor szervezésében, és ahhoz, hogy vendégeket fogadjunk, az egész lakásnak tisztának kell lennie, reggelire és estére étel kell, hogy legyen az asztalon, és A-val enyhén szólva nem vagyunk mindenevők (tejérzékeny+vegetáriánus). Mondtam neki, hogy szívesen segítek neki mindenben, de nem hisz nekem, ugyanis megesik, hogy a kötelességeimet sokadszori szólásra végzem el, és pár dologgal még nem vagyok tisztában. A nemes cél érdekében viszont nagyonis szívesen dolgoznék, és szívesen elsajátítanám azokat a dolgokat is, amiket még nem tudok - feltéve, ha az együtt töltött minőségi idő, mert az eddig alkalmazott "nézzed és tanuld" módszer nemigen jött be... A barátnőimnek viszont nem szeretnék nemet mondani. Viszont ha van remény a dologban, akkor minél hamarabb kellene cselekednünk, 11 hónap nem túl sok idő a változásra, ismerkedésre, meggyőzésre...
Köszönöm, hogy elolvasta, nagyon sokat jelent nekem! :)

Szakértőnk válasza a Egy kissé komplex ügy... kérdésre

Kedves Levélíró!

Olvasva a leveledet, kicsit olyan benyomás alakult ki bennem, mintha a saját felelessőgednek éreznéd, hogy a barátnőid jól érezzék magukat a táborban. Azt gondolom, ez talán inkább az ő felelősségük kellene, hogy legyen, hiszen önálló, gondolkodni tudó, döntésképes emberek. Azt javaslom, mesélj mindkettőjüknek akár egy közös levelezés keretében, melyben hármasban tudtok beszélgetni, akár külön-külön arról, hogy mire számítsanak, ha elmennek a táborba. Így fel tudnak készülni lélekben a különböző kihívásokra és arra, hogy előfordulhat, annyira különböző dolgokat akartok majd esetenként csinálni, hogy át kell gondolnotok, nem éreznétek-e jobban magatokat, ha kicsit külön válnátok egy-egy program alkalmával. Például miért ne csúszdázhatna, aki azt szeretne, míg az, aki medencézni szeretne, medencézik. Egyébként, szerintem, ha őszintén tudtok ezekről a dolgokról beszélni, minden további nélkül alakulhat teljesen jól a táborozásotok és érezhetitek jól magatokat együtt, tanulhattok egymástól, alakíthatjátok egymást tudattalanul is a fejlődés irányába. Tartsátok majd esetleg szem előtt, hogy nem menjetek bele olyan megoldásokba, hogy nagyon félre kelljen tennetek a saját vágyaitokat, mert úgy a hosszabb együtt töltött idő alatt sok feszültség gyűlhet fel bennetek, ami nem biztos, hogy jót tesz a hangulatotoknak.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések