/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / nagyon anyás lettem
  

nagyon anyás lettem

ora 2013-07-09 12:16:07
sziasztok! az a helyzet hogy a tesóm elköltöztek már itthonról én meg itt maradtam. és most nagyon anyás lettem... örülök neki mert most csak rám figyelnek otthon, nincs senki aki elvenné tőlem a figyelmet. amikor apa elutazik, anya mellett szoktam aludni. együtt reggelizünk, ebédelünk, vacsizunk, bevásárolunk és jól érezzük magunkat.
hihetetlenül boldog vagyok. a bökkenő csak az, hogy teszem mindezt 19 évesen. ami azért elég gáz mondjuk... de baj ez hogy most ennyire anyás lettem?
hiányoznak a testvéreim és nem szeretek egyedül aludni és így nehéz.
anyáék tudják hogy én mindig későn érős típus voltam és nem is számoltak azzal hogy én elköltöznék... anya szerintem tökre belebetegedne mivelhogy az összes többi gyerek lelécelt. nem is szól egy szót se arról hogy költözzek el. apa kicsit piszkál de anya véd engem.
előtte sose ölelkeztünk anyával, meg sose bújhattam oda hozzá de most tudok. baj ez így? neki nem rossz, nekem se.
és amikor apa itthon van és valamire megkér mindig azt mondom hogy de most anyának segítek. mindig anya sarkában vagyok. de tényleg segítek amúgy locsolok füvet nyírok cipekedek vele haza megfőzök meg ilyenek.
szerintetek ez így baj, hogy így van?
nem tudom hogy kéne változtassak. 13nak néznek az emberek, picit gyerekes tudok lenni, de nem infantilisen, hanem tényleg mint egy igazi kiskamasz. olyan van hogy valaki megragad egy bizonyos életszakaszban?
néha anya csak sóhajtozik, hogy látszik még hogy gyerek vagyok. de nem direkt csinálom szeretnék én felnőttesebb lenni de valahogy nem tudok vagy nem megy. szerintetek mit kéne csináljak?
köszi a választ.
rebeka.

Szakértőnk válasza a nagyon anyás lettem kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt írod, "örülök neki mert most csak rám figyelnek otthon". Így igyekszel minél több időt anyukád közelében tölteni, hogy élvezd azt a közelséget, ami talán eddig egy kicsit hiányzott az életedből. Azt javaslom, adj egy kis időt magadnak, hogy megéld ezeket a pozitív érzéseket, de aztán igyekezz elengedni anyukádat és elkezdeni önálló, felnőtt nővé válni. Az, hogy érezhetően most anyukád is örül a közelségednek és nem akar elengedni, nem jelenti azt, hogy az egészséges fejlődésednek ne lenne szükségszerűen a része az, hogy kicsit távolabb kerülj tőle, leválj róla és önállóbb életet élj, önálló személyiséget alakíts ki magadnak. Ezzel ő is biztosan tisztában van és el fogja tudni fogadni, ha a testvéreid közül utolsóként végül te is kirepülsz a fészekből. Ez az élet rendje! Például a jövőben, anyukád mellett az ágyban sem neked lenne a helyed19 éves, felnőtt nőkét, hanem apukádnak, míg temelletted pedig a te leendő párodnak. Próbálj meg szépen lassan egyre nagyobb távolságot teremteni köztetek és felfedezni, hogy ki is vagy te önmagadban, anyukád és a testvéreid nélkül! Figyelj oda kicsit jobban magadra, hogy mit szeretsz, mit nem szeretsz annyira és arra is, hogy milyen életet szeretnél élni a későbbiekben!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések