/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Nem tudok dűlőre jutni a ...
  

Nem tudok dűlőre jutni a beállítottságommal

ora 2013-07-01 21:24:07
Üdv!
Pszichológiai jellegű kérdésem van. 17 éves fiú vagyok, fél év múlva 18. Elég nehéz dolgok amiket itt ki fogok fejteni, erről még soha nem beszéltem senkivel. Előre is elnézést kérek hogy a kérdésem felér egy kisregénnyel.
Nem tudom eldöntetni hogy a fiúk és/vagy lányok tetszenek, úgyhogy kb leírok mindent ami bennem van.
Háttérinfó: Édesanyám és apám sose voltak úgy jóban, sokszor csak veszekedés volt stb. Apám messze dolgozott és alig volt itthon, illetve 13 éves korom óta nem lakik velünk. Én és apám régebben jóban voltunk, de mostanában semmi – szó szerint, nem is találkozunk, nem is beszélünk telefonon. Amikor itthon volt „kicsit” foglalkozott velem, de úgy mint apa-fia nem nagyon. Sose tanítottak meg arra hogyan védjem meg magam, hogyan kezeljek konfliktushelyzeteket stb. Ezen az se segített hogy 1-4. olyan osztályba jártam ahol nagyon szigorú tanító nénik voltak, maximális rend volt mindig, konfliktushelyzetekkel nem kellett szembenéznem. Ebből aztán később voltak is – és vannak is problémáim.
Még régen óvodában egyszer csak rám tört egy érzés hogy az egyik csoporttársam (fiú) vmiért „tetszett”, nem tudtam megfogalmazni miért (külsőleg). Még akkor nem igazán voltam öntudatomnál ugye, kis óvodás voltam. Anyámnak is szót ejtettem róla, ő mondta hogy „akkor az nem jó”. Ennyi történt, nem volt a dolognak folytatása. Egyébként ezzel a gyerekkel egy iskolába (nem egy évfolyamra) járok, de ez az érzés már megszűnt.
Úgy 13 éves koromban, amikor elkezdtem önkielégíteni illetve ezzel együtt elkezdtem körültekinteni a világban, először minden rendben volt. Elkezdtem „kamaszosan” öltözködni, fiúsan ahogy magamnak tetszett stb (ez alatt NEM a letolt csőnadrágos díszbuzi kinézetre gondolok). Nem voltam sose az a fajta aki csorgatja a nyálát egy dögösebb lány után, meg fiúk közt arról beszél hogy így meg úgy megba**ám stb. A gondok 15 éves korom körül kezdődtek. Anyámmal élek itthon, egy kisvárosban. 14 éves korom óta vannak anyagi problémáink, amik miatt.. úgy fogalmaznék nem gyakran engedhetek meg magamnak olyan dolgokat (ruhák, stb) amik a velem egykorúaknak és környezetemben lévőknek természetes (iskolában).
Persze nem vagyok kegyetlen, emiatt sose haragudtam anyámra, egyszerűen csak magamba folytottam a „keserűséget” úgymond. Említettem hogy a gond 15 éves koromban kezdődött: Konkrétan arra gondolok hogy egyszercsak azt vettem észre hogy a fiúkat figyelem. Csak néztem hogy ez milyen jól néz ki, az milyen jól néz ki. És nem tudom eldöntetni hogy úgymond a ruhák amik tetszenek vagy konkrétan fiúkhoz vonzódom. Egy időben például tetszett egy sapkás fiú. Akartam is egy olyan sapkát, de akkoriban a helyzetünk nem engedhette meg (egyrészről nehéz anyagi helyzet + kisvárosban élünk, tehát ilyen dolgokat nem árulnak minden sarki boltban). Egyszer láttam a fiút sapka nélkül és akkor nem tetszett annyira, bár úgy se nézett ki rosszul.
Vagy mondjuk akkoriban nagyon vágytam egy bizonyos fajta alsónadrágra, konkrétan egyszínű fekete testhez simuló. Tesiórák előtt a fiú öltözőben ha a mellettem öltözőn ilyen volt, elég kellemetlenül éreztem magam hogy késztetést érzek arra hogy figyeljem. Eltelt 2 év, az anyagi helyzetünk javult így tudtam magamnak venni párat. Egy ideig lenyűgözött de most hogy elmúlt az újdonság varázsa, már nem annyira nagy szám egy ilyen alsó.
És nem tudom eldöntetni: Az tetszik amit látok, vagy azért tetszik mert énis ilyen akarok lenni/ilyet akarok (tetszés alatt szexuális felizgulást értek). Az alsónadrágos történethez hasonlóan vagyok mondjuk egy farmer nadrággal stb.. Én magam nem vagyok az az izmos széparcú gyerek, és nem tudom hogy „olyan” akarok lenni vagy ahhoz vonzódom. Amúgy a kinézetemmel komolyabb baj nincs, nem vagyok bűnronda.
Sokat olvastam a témában internetes fórumokon. Ezek alapján például feltehetem magamnak a kérdést: El tudom-e képzelni hogy egy másik fiú megcsókol? (persze a környezetet kizárom, tehát nem érdekel mint gondolnak mások) A fentebb leírtak alapján el, de ugyanúgy azt is hogy egy lány is, szóval ezzel nem jutottam semmire. Olvastam olyan heterók véleményét, akik azt mondták hogy „Úristen fúj, ha egy másik férfi hozzányúlna a farkamhoz azonnal lelohadna”. Ha ezt a kérdést teszem fel magamnak megintcsak nem jutok sehova, mert kapcsolatom még nem volt így azt is érezhetem izgatónak hogy egyáltalán valaki hozzámnyúl. Alapjába véve elgondolkodtam hogy milyen lehet egy szexuális kapcsolat fiúval. Bevállalnám-e hogy orálisan kielégítsek egy másik srácot? Gondolatban igen. Vagy hogy egy másik srác a számba élvezzen, izgatónak találtam. Kíváncsi voltam és megcsináltam MAGAMNAK (tehát nem másik személlyel). Előtte izgatónak találtam az elképzelést, de megvalósításkor öklendeztem utána. Azt viszont még gondolatban SE hogy engem análisan egy másik srác..
Visszatérve a ruhákra: Fórumokról azt is tudom hogy heteró srácok semmi izgatót nem találnak a ruhákban amiket viselnek. Egész véletlenül olyan véleményt is olvastam: „Vettem most egy tök király baseball-ütőt, csak úgy áll rá a faszom”. Énis hasonlóan vagyok a saját cuccaimmal, de nyilván senki se szerelmes egy baseball ütőbe. Nők véleményét is olvastam: „Heteró nőként egy női test is lehet gyönyörű”. Fordítva, férfiként ez miért ne működhetne?, persze a valóságban nyilvánosan ezt senki nem vállalná fel.
Ha körbenézek az iskolában hogy milyen lányok vannak: A kis 13 évesek akik úgy viselkednek, úgy öltözködnek mint egy jóval idősebb és érett felnőtt nő, övvel összetéveszthető szoknya, olyan magassarkú hogy dobog az egész szint és egyebek.. Számomra ezek visszataszítóak. Egyrészről 1-2 osztálytársam is ilyen akikkel személyes okok miatt utáljuk egymást. Másrészről egyszerűen nem vonzanak. Annyira idősebbnek akar kinézni, még úgy is viselkedik, hogy én úgy látom ez már szánalmas (egyébként én nem értem miért akar valaki idősebbnek kinézni, holott a kamaszkor gyönyörű, és ez a fiatalkor soha nem fog visszatérni az életben, de ez másik téma..). És elég elterjedt a lányok körében ez a stílus. Tetszik-e más lány?
Fél évvel ezelőtt megtetszett egy lány. És nem a ruhája, nem a viselkedése (nem ismerem személyesen), egyszerűen annyira aranyos volt hogy hihetetlen. Nem az a fajta akit az előbb felvázoltam. És nem úgy tetszett meg mint eddig a fiúk, jóval több volt amit éreztem, nem tudom szerelemnek mondható-e, de ilyet eddig csak felé éreztem. Állandóan ő járt az eszemben, és a fiúkról szóló „fantáziálgatások” 98%-ban kiszorultak (ezt a számot nem a hasamra ütve írtam, tényleg teljesen kiszorultak de nem véglegesen). Reggel, este, óra alatt, vártam hogy kicsöngessenek és figyelhessem, Facebookon állandóan a fényképét nézegettem stb. Ilyet soha nem csináltam ezelőtt fiú felé. Idővel észrevette hogy figyelem őt. Ő aljas módon szórakozott velem, ezt onnan tudom hogy először ő is úgy tett mintha tetszenék neki, majd pedig mikor összeszedtem a bátorságom hogy leszólítsam, alaposan bealázott a barátnői előtt. Aztán kezdtem kiverni a fejemből, egyre kevesebbet gondolni rá, kezdetben úgytűnt felejtem is, de a napokban azt vettem észre hogy még mindig nagyon aranyosnak tartom őt, és még mindig tetszik (külsőleg).
Hát ez a teljes történet. Mit gondol? Meleg/biszex vagyok?
Végtelenül hálás vagyok ha elmondaná a véleményét mert ez nekem nagyon sokat jelentene, és sajnálom hogy egy kisregényt írtam, de ez a teljes kép ami bennem él a témában.
Üdvözlettel,
17/f

Szakértőnk válasza a Nem tudok dűlőre jutni a beállítottságommal kérdésre

Kedves Levélíró!

Kiemelném először is azt, ami számomra fontosabbnak tűnik. Gyerekkorodban nem igazán volt jelen férfimodell az életedben, nem volt igazi apa-fiú kapcsolat közted és apukád között és nehezen kezeled a konfliktushelyzeteket. Valószínűleg folyamatban van még a személyiséged kialakulása, melynek a férfiszerep, saját magad férfiassága és a szexuális érdeklődés ugyanúgy a része. Könnyen elképzelhető, hogy az a bizonytalanság, amit a szexuális érdeklődésedben érzel, csak a fejlődési folyamatod része. Adj időt még magadnak és gyűjts tapasztalatokat, hogy pontosabb képet kapj arról, mi hogyan hat rád a szexualitásban. A fantázia gyakran nagyon különbözik a valóságtól, így szerintem ne a képzeletedre támaszkodj, amikor válaszokat keresel. Inkább próbálj kapcsolatokat kialakítani és derítsd ki, milyen érzéseket kelt benned egy-egy lány vagy éppen fiú! Egyébként az is fontos információ szerintem, hogy volt olyan, amikor egy lány jobban megtetszett neked és beindított benned valamit, míg fiúkkal ilyesmi nem fordult elő. Mint írod, a fiúk esetében fel is merül benned, hogy " azért tetszik mert énis ilyen akarok lenni/ilyet akarok". Ez sokkal inkább tűnik saját magad kialakításának egy állomásaként a férfimodell keresgélésének, mint vonzalomnak a másik iránt! Adj még időt magadnak, mielőtt elhelyeznéd magad valahol a heteroszexuális-homoszexuális skálán és meglátod, hamarosabban tisztábban fogsz te is látni, ahogy egyre több tapasztalatot gyűjtesz!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések