/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Tipikus anya-lánya
  

Tipikus anya-lánya

ora 2013-07-01 17:00:18
Tisztelt Doktor úr/ Doktor nő!
18 éves vagyok, és úgy érzem, ahogy egyre közelebb kerülök a tényleges önállósodás felé, így is nagyon kétarcú viszonyom az anyámmal drasztikus irányban torzul.
Rengeteg cikket olvastam már erről a jelenségről, hogy mi okozza, és mikor a teendőket írták le, sajnálatos módon nem mondtak újat. Évek óta próbálok kompromisszumkész kapcsolatot kialakítani vele, de próbálkozásaim sikertelenek.
Ha hosszú lesz a levelem, elnézést, de egy újabb balhén vagyok még túl és ilyenkor elkeseredettségemben képes vagyok az utolsó részletekig visszamenőleg írni, hogy megértsék a problémámat.
Röviden: Képtelen elfogadni, hogy saját sorsomat teljesíteni jöttem a világra, attól, hogy a lánya vagyok, nem leszek a mása, saját gondolataim vannak és képes vagyok kompromisszumot kötni, ha nem zargatja azt, aki és ami vagyok (és ebbe beletartoznak az olyan apróságok is, mint zenei ízlés, bandaszeretet, óriási kötődés két legjobb baráthoz, meglepően flúgos természet boldogság esetén, és ezekért mindig bánt).
Életképtelennek tart. Apró, több éve elkövetett hibáimat felhánytorgatja a mai napig, de vérig volt sértve, mikor pár hete súlyos beteg voltam és elfelejtett elmenni a gyógyszeremért, én pedig annyit mondtam, hogy arra pedig szükségem lett volna. Ha dühkitörésem van, fényképez, kameráz a mobiljával, provokál, elveszi a telefonomat, a hangszeremet, közli, hogy egy zsarnokoskodó állat vagyok, csak azért, mert annyira megalázó hangnemben beszélt velem, annyira kigúnyolta minden szavamat mélyen az arcomba hajolva, hogy egyszerűen elpattant bennem valami és zokogógörcsöm lett. Az 50 centis vonalzóról, amit a tarkómon kettétört nem is beszélve. Nem szokott fizikailag bántani, de ez bennem maradt. A mai napig jogos cselekedetnek érzi és mindig hozzáteszi, hogy ha nem zárkóztam volna be a fürdőszobába, a sodrófát is addig csapta volna a hátamhoz, ameddig szilánkosra nem törik.
És elhiszem, hogy megtenné, mert egyrészt szinte büszke erre a tettére, másrészt iszonyat szélsőséges típus. Már a barátom előtt is rendszerint lejáratja magát, azt akarja, hogy kezdjek el folyamatosan cuccolni hozzá, de félek, elrontanám ezt a tökéletes kapcsolatot vele. pedig igaza van, nem maradhatok.
Édesapám már tehetetlen. Ugyanúgy megmondja, ha én hülye voltam, és ugyanúgy rászól anyámra, aki utána rendszerint odajön hozzám/ felhív, hogy én egymás ellen uszítom őket és tönkreteszem a kapcsolatát apuval.
Tudom, hogy anya sem jött ki az anyjával és ugyanúgy a fiatalabb testvér lett közkedvelt, de ha figyelmeztetjük kedvesen, érvekkel, miért nem képes észrevenni, hogy amit csinál, azt eredményezi, hogy évekig hallani is alig fog rólam?
Nem akarom ezt tenni vele, mert az anyám és szeretem, akármennyire kegyetlen és szívtelen velem. Ölelget, puszilgat, majd hátbatámad és büntet, mert bizalmatlan típus vagyok. Büntet, mert nehezen ismerkedem, holott neki is ez a hibája. Utálja a személyiségem, mássá akar tenni, nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Azt szeretném, hogy lássa, hogy én készen állok az életre, hogy ideje békén hagynia, magába néznie és rájöjjön, hogyan kell szeretni ezt az idióta gyerekét. Nem vagyok makulátlan, tudom jól, odaszólok, de csak ha feldühít, mert békét akarok!
Mit tudok tenni, hogy ennek vége legyen? Úgy érzem, nem bírom tovább. Sose ártottam magamnak és ezek után sem fogok, viszont már apám is elszenvedője ennek a helyzetnek, húgomról nem is beszélve, őket pedig nagyon féltem.

Szakértőnk válasza a Tipikus anya-lánya kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt írod, "Azt szeretném, hogy lássa, hogy én készen állok az életre, hogy ideje békén hagynia". Kicsit olyan, mintha tőle várnád, hogy tiszteletben tartsa az igényeidet és segítsen elindulnod egy önállóbb felnőtt élet irányába, segítsen érvényesíteni az érdekeidet. Úgy tűnik azonban, anyukád ehhez kissé túl szélsőséges, könnyen elsodorják az érzései és ahogy ezt eddig sem tudta megadni neked, valószínűleg most sem fogja tudni könnyen, magától. Azt javaslom, segíts neki ebben! Húzd meg kicsit határozottabban a határokat kettőtök között, ne engedd, hogy befolyásoljon, hatással legyen az érzéseidre és gondolataidra! Te is tiszteletben tarthatod a saját határaidat és megteheted, hogy nem engeded őt át rajtuk, nem csak tőle várhatod, hogy ezt megtegye. Biztos vagyok benne, ha azt látja, hogy magabiztosan, önállóan működsz és képviseled az érdekeidet akár vele szemben is, lassan el fogja fogadni a kialakult helyzetet és neki is könnyebb lesz tiszteletben tartani a személyiségedet.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések